Lement már a spanyol bajnoki szezon közel egyharmada és azt látjuk, hogy nem a sztárcsapatok, a Real Madrid, az épp szenvedő Barcelona vagy a címvédő Atlético Madrid, de még nem is a Sevilla, hanem a Real Sociedad vezeti a La Ligát. Persze azt meg kell jegyezni, hogy a riválisaival szemben az eddigi összes mérkőzését lejátszotta, míg a többieknek volt már halasztott meccse, így a vesztett pontot tekintetében a Real és a Sevilla is jobban áll. De csak percek kérdése volt, hogy ezt ne kelljen megjegyezni a La Real kapcsán: a hétvégi, Athletic Bilbao elleni rangadón a 91. percben a kapus, Álex Remiro a saját kapujába bokszolta a labdát Iker Muniain szabadrúgása után. Azzal a hibával alakul ki az 1-1-es végeredmény, de mindent elmond erről a mostani Sociedadról, hogy játékosai még úgy is bosszúsak voltak, hogy közben a La Liga tetején ülnek.
A Real Sociedad a kiemelkedően jó, 2012-13-as szezonját leszámítva, amikor a negyedik helyen végzett a bajnokságban, inkább egy erős középcsapat volt az elmúlt szezonokban, és azért harcolt, hogy az idény végén odaérjen az első tízbe. 2018 óta viszont rohamosan jön felfelé, meglepetésre megnyerte a 2019-20-as a Király Kupát is (a finálét idén áprilisban játszották).
A San Sebastiántól nem messze fekvő Orióban született egykori jobb oldali védőjátékos anno éveken át játszott a Real Sociedadban, és amikor edzőnek állt, akkor is egykori klubjánál helyezkedett el. Dolgozott az utánpótlásban, edzette a B csapatot, amikor pedig David Moyes tett egy sikertelen spanyolországi kitérőt 2014-ben, akkor még az első csapat szakmai stábjába is bekerült. 2018-ban aztán kis időre a La Ligában is leült a kispadra, amikor Eusebio Sacristánnal a tizenötödik helyig csúszott vissza az együttes. Kiesési veszély nem fenyegetett, de láthatóan félresiklott a projekt, Alguacil azonban felrázta a társaságot, kilenc bajnokin öt győzelem volt a mérleg – érthetetlen módon mégsem véglegesítették a poszton.
Asier Garitano viszont olyannyira nem vált be, hogy már decemberben elküldték, amikor csak a mezőny második felében tengődött és kilátástalanul játszott a Real Sociedad. Ekkor tért vissza Alguacil, a fejlődés pedig azóta megkérdőjelezhetetlen. Az eddigi csúcs egyértelműen a 2019-20-as kupagyőzelem, ráadásul az Athletic Bilbao ellen, a baszk futball örömünnepe volt az a mérkőzés.
Ha megengedik
– mondta a kupasikert követően a sajtótájékoztatón, majd felpattant a helyéről, mezbe és sálba öltözött és rázendített egy szurkolói rigmusra, az újságírók meg is tapsolták.
Az elhivatottsága tehát megkérdőjelezhetetlen, de a szakmai tudás, a klub és akadémisták alapos ismerete is mellette szól, ez pedig egy olyan elegy, ami a modern topfutballban már eléggé ritka. „Hiszünk benne, a munkájában, az ambícióiban és a személyiségében is” – mondta róla a sportigazgató, Roberto Olabe és ennek ékes jele volt, amikor Alguacillal akkor hosszabbított a klub, amikor épp nem annyira ment a bajnokságban a Real Sociedadnak.
Az 50 éves vezetőedző nagy erénye az is, hogy nem ragaszkodik egy kimondott felálláshoz – többnyire azért 4-2-3-1-es hadrendben küldi fel a Sociedadot a pályára. A csapata célja a labdabirtoklási fölény kialakítása, és pozitívum, hogy változatosan próbál meg játszani, középen David Silva ad fazont a játéknak, miközben a széleket hasonló mértékben használják a támadások során. Hogy az ellenfél kapuját is igyekeznek végig nyomás alatt tartani, arra jó példa a meccsenkénti 4,6 kaput eltaláló lövés, ami több mint amit a Barcelona fel tud mutatni ebben a La Liga-szezonban és egyébként az egész mezőnyben a negyedik legjobb mutató.
Viszont ha kell, Alguacil változtat az ellenfél játékához igazodva, így a Sociedadot láthattuk már 4-1-4-1-ben, 4-3-3-ban és 5-3-2-ben is felállni. Az idény eddigi tizenöt meccsén (háromszor az Európa Ligában is pályára lépett a La Real) mindössze egyetlen csapat tudta megverni a Sociedadot, még az első fordulóban a Barcelona, pedig volt már ellenfél a Monaco, a Sevilla és az Atlético Madrid is.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1423" width="2134" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ehhez pedig egy érdekes keret áll Alguacil rendelkezésére. Szemben a Bilbaóval, a Real Sociedad szabadabban áll hozzá a csapat összetételéhez, nem alapfeltétel, hogy valaki baszk legyen, sőt még külföldieket is alkalmaznak, a svéd Alexander Isak, a Lipcsétől kölcsönkapott, norvég Alexander Sörloth és a belga Adnan Januzaj is alapember. Az ugyanakkor fontos, hogy minél több saját nevelésű játékos kapjon szerepet (mellékzönge, de Sociedad-nevelés például a francia Antoine Griezmann is), miközben a légiósokkal és a veteránnak mondható játékosokkal (mindössze három 30 év feletti labdarúgója van a Sociedadnak, a 35 éves Silva a korelnök) együtt kell megtalálni az egyensúlyt.
Egyelőre a helyén van a csapat, 16,8 xG-re 17 gólt lőtt (egyedül a Sevilla ellen maradt gólképtelen), a 11,6 várhatóra pedig csak tízet kapott. Közben meglepően eredményes a Real Sociedad a 75. perc után, a bajnokságban már hét gólt szerzett a hajrában, miközben csak hármat kapott, ugyanakkor az Athletic Bilbao elleni mérkőzés rámutatott arra is, hogy a mérkőzések lezárását még tanulni kell – mint ahogyan az Atlético Madrid ellen is kettővel vezetett, de csak egy pontot szerzett a La Real.
Tavaly 13 fordulót követően vezetett a Real Sociedad Spanyolországban, de aztán inkonzisztenssé vált a játék, és bár az ötödik helyen sikerült befejezni a bajnokságot, a Bajnokok Ligáját érő helyektől végül 15 ponttal maradt el. Most is hasonlóan jól indult a szezon, érdekes lesz nézni, hogy ezúttal már nemcsak egy, hanem három harmadon át is tudja-e tartani ezt a teljesítményt Imanol Alguacil csapata.