Az AS Roma már olasz szinten sem topcsapat?

A Roma a biztató szezonkezdet (5 meccs, 5 győzelem) után alaposan visszaesett. A Bodö/Glimt elleni megmagyarázhatatlan 6-1-es égés mellett a bajnoki rangadókon is egymást követték a kudarcok: a Napoli ellen iksz, a Lazio, a Juventus és vasárnap a Milan ellen vereség. Ezek az eredmények nem előzmény nélküliek, a klub sorsát figyelemmel kísérők számára évek óta kész tény, hogy a Roma a Serie A-s rangadókon rendre alulteljesít.

Az előző öt szezon eredményeit figyelembe véve látható: ahogy romlott a csapat összteljesítménye (a 2017-es ezüstérem után idén nyáron a Roma már csak a hetedik helyet csípte el), úgy romlottak a tabella első öt helyén végzett csapatokkal szemben elért eredmények. Ha az idei mérkőzésekhez hozzáadjuk az elmúlt három szezon eredménysorát, ijesztően gyenge mérleget kapunk: 32 meccsből a Roma mindössze kettőt tudott megnyerni a rangadókon. Mindkettőt a Juventus ellen (2019 tavaszán a 36.,tavaly pedig a 38. fordulóban), de ezeknek a győzelmeknek az értékét is jelentősen csökkenti, hogy a Juve mindkét esetben bajnokként, lényegében tét nélkül lépett pályára. Bizonyos szempontból tehát a Roma mérlege évek óta a nullával egyenlő, az utolsó komolyabb bajnoki siker a Napoli elleni idegenbeli 4-2-es győzelem 2018 márciusából. Három és fél évvel ezelőttről.

Igaz, hogy nagy vereségek sincsenek (az Atalantától és a Napolitól beszedett két tavalyi négyes azért kínos), de a szurkolókat aligha vigasztalja, hogy kedvenceik gyakran őrült meccseken, sokszor tényleg szép focit mutatva, nem egyszer pechesen vagy bírói bakik miatt – évek óta képtelenek nyerni. Vagyis éppen arra képtelenek, amire a „nagy” csapatok igen, a fontos meccseken „valahogyan” győzni. A klubvezetés talán éppen emiatt szerződtette Mourinhót, akinek a vérében van (volt?) a győzelem – és talán Mourinho az, aki a legjobban látja, hogy a Roma kerete egyelőre ehhez kevés. Mert a norvégiai vereséget követő nyilatkozatát („13-14 játékosom van”) számos szempontból lehet kritizálni, a valóságtartalma azonban vitathatatlannak tűnik. (Hiányzik valakinek Borja Mayoral vagy Amadou Diawara?)

Fonsecával ezek a srácok tavaly képesek voltak arra, hogy a maguk szép kamikázefocijával sorban megverjék a náluk gyengébb ellenfeleket – miközben a rangadókon többnyire esélyük sem volt. A gyenge sorozat Mourinho irányítása alatt is folytatódik. Pedig a portugál nem felejtett el rangadókat nyerni. Ezt a számára nem túl sikeres londoni kirándulása során is bizonyította: a 2020-as naptári évben a Tottenham menedzsereként kétszer is legyőzte bajnokin a Manchester Cityt és az Arsenalt, a Manchester United ellen pedig egy 6-1-es mészárlást jegyzett az Old Traffordon. Fonsecához képest Mourinho szorosabbra húzta a pórázt Rómában, a védekezés kompaktabb, az eredmények is szorosabbak – de a vereség így is vereség. A támadójáték pedig görcsös, a tavaly szabadon fickándozó Mhitarjan játékkedve romokban, Abraham, Somurodov és Zaniolo formán kívül, az angolt a Milan elleni lecserélésekor ki is fütyülték a hazai szurkolók. A Roma továbbra is messze van az olasz topcsapatok szintjétől.

Az AS Roma eredményei a bajnokság első öt helyezettje ellen

2016/17 (2. hely)

• Juventus 3-1 (otthon), 0-1 (idegenben)
• Napoli 1-2, 3-1
• Atalanta 1-1, 1-2
• Lazio 1-3, 2-0
• Összesen: 3 gy, 1 d, 4 v, 12-11

2017/18 (3. hely)

• Juventus 0-0, 0-1
• Napoli 0-1, 4-2
• Inter 1-3, 1-1
• Lazio 2-1, 0-0
• Összesen: 2 gy, 3 d, 3 v, 8-9

2018/19 (6. hely)

• Juventus 2-0, 0-1
• Napoli 1-4, 1-1
• Atalanta 3-3, 3-3
• Inter 2-2, 1-1
• Milan 1-1, 1-2
• Összesen: 1 gy, 6 d, 3 v, 15-18

2019/20 (5. hely)

• Juventus 1-2, 3-1
• Inter 2-2, 0-0
• Atalanta 0-2, 1-2
• Lazio 1-1, 1-1
• Összesen: 1 gy, 4 d, 3 v, 9-11

2020/21 (7. hely)

• Inter 2-2, 1-3
• Milan 1-2, 3-3
• Atalanta 1-1, 1-4
• Juventus 2-2, 0-2
• Napoli 0-2, 0-4
• Összesen: 0 gy, 4 d, 6 v, 11-25

2021/22 (az eddigi rangadók eredményei)

• Napoli 0-0
• Milan 1-2
• Lazio 2-3
• Juventus 0-1
• Összesen: 0 gy, 1 d, 3 v, 3-6

Bár az olasz liga nyugdíjasklubként való emlegetése egyre kevésbé állja meg a helyét, van abban valami megejtő, hogy

a Roma–Milan meccs hőse két skandináv veteránjátékos, Zlatan Ibrahimovic és Simon Kjaer volt.

Kapcsolódó

Ibrahimovic 400. gólja emlékezetesre sikeredett

Az AC Milan Rómában nyert és még mindig veretlen.

Ibra pályafutása újabb mérföldkövéhez érkezett, szabadrúgásgóljával megszerezve a 400. bajnoki és a 150. Serie A-s találatát – 40 évesen. Olcsó trükk volt: a sorfal mellől szétrebbenő Milan-játékosok helyén bombázott a hosszú sarokba – azt hiszem, még egy Vitár Róbert által kommentált UEFA Kupa-összefoglalóban láttam először ilyet egy spanyol csapattól. Ezen kívül szerzett még egy lesgólt, valami olyan hanyag eleganciával és egyszerűséggel, amire csak az igazán nagy művészek képesek. Sosem voltam a rajongója, mégis magával ragadó figura, a meccs üresjárataiban régi videókat keresgéltem róla, például az angolok ellen ollózott gólját. (Miért van az, hogy ilyen abszurd, néha megalázó gólok környékén gyakran az angolok bambáskodnak? Hirtelen eszembe jut még Nayim és Ronaldinho lövése, Petrescu köténye, illetve Pirlo panenkája az ugrabugráló Hart mellett.)

A másik hős Simon Kjaer, aki idén nyáron alighanem örökre beírta magát a futball történelmébe, amikor az Eb-n megmentette Christian Eriksen életét. Azóta a Milanban is eksztázisban játszik. Ez volt az 50. mérkőzése a vörös-feketéknél, és tanárian futballozott. Fontos tisztázásai voltak, egy alkalommal pedig, rögtön a mérkőzés elején, úgy vette el a labdát Tammy Abrahamtől, mintha csak egy serdülőjátékossal szórakozott volna. A Milanból jó ideje hiányzik egy Nesta-szerű belső védő, és a Fabio Cannavarót példaképének tekintő Kjaer 32 éves korában elérni látszik azt a szintet és játékstílust, ami megfelel az olasz futball magas védősztenderdjének.

Győzelmével a Milan egyébként a klub történetének legjobb rajtját vette, miután 11 mérkőzésből 10 győzelmet szerzett – az AS Roma viszont, hiába az újabb és újabb tulajdonosok és tervek, egy évtizede egyhelyben topog, és egyelőre messze áll a szintlépéstől. Más kérdés, hogy a Farkasok még így is olyan – szinte érthetetlen – sikereket értek el a nemzetközi porondon az elmúlt években (BL-elődöntő 2018-ban, EL-elődöntő idén), amire sok klub csak áhítozik. Szeszélyes klub a Roma – ha José Mourinhónak sikerül fejlődési pályára állítani a klubot, az vetekedhet majd azzal a sikerrel, amit az Interrel elért 2010-ben.