Jesse Marsch csak előre menne, mégis visszafelé halad az RB Leipzig

„Csak előre!” – ha össze kellene foglalni röviden Jesse Marsch futballfilozófiáját, akkor ebben a két szóban minden benne lenne. Az RB Leipzig nyáron kinevezett amerikai vezetőedzője tökéletes jelöltnek tűnt a Bayern Münchenhez távozó Julian Nagelsmann pótlására, miután korábban a lipcsei csapathoz hasonlóan a Red Bull futballhálózatához tartozó New York Red Bulls és a Red Bull Salzburg kispadján is remek munkát végzett, ráadásul korábban az egész tömb futballját meghatározó Ralph Rangnick mellett egy szezonon keresztül már dolgozott másodedzőként a Leipzignél.

Egyelőre azonban korántsem rózsás a helyzet: az elmúlt két évadban egyaránt ezüstérmesként végző csapat nyolc forduló után három győzelemmel csupán a nyolcadik helyet foglalja el a tabellán, miközben a Bajnokok Ligájában három fordulóban mindössze egy pontot gyűjtött.

Ennek az oka elsősorban, hogy bár Marsch a labdás és a labda nélküli játékban is azt szeretné, ha a csapata előrefelé játszana, az elképzelései mégis visszalépést jelentenek ahhoz képest, amit Nagelsmann az elmúlt három évben megvalósított az együttesnél.

Vissza az alapfilozófiához!

Ahhoz, hogy megértsük, miképpen működik Marsch futballja, először Rangnickig, a modern német futball atyjáig kell visszamennünk, aki az elmúlt évtizedben a saját képére formálta a Red Bull-hálózat csapatainak játékát.

Rangnick a – még a 2000-es évek elején, már bőven a területvédekezés korában is söprögetőket alkalmazó – német futballban igazi különcnek és úttörőnek számított. Már huszonévesen részleteibe menően tanulmányozta a Valerij Lobanovszkij által vezetett Dinamo Kijev és az Arrigo Sacchi-féle AC Milan játékát. Mindkét szakember gárdája kompakt, csapatszintű mozgással megvalósított letámadással fojtotta meg az ellenfeleit, ami a kiindulópontja volt mindannak, ami alapján Rangnick felépítette a saját, letámadásra és gyors átmenetekre alapuló futballját. Amely többek között Jürgen Kloppnak, Thomas Tuchelnek és Julian Nagelsmannak is inspirációt nyújtott, de

talán Marsch az, aki az alapelveket leginkább szolgai módon követi.

Mindezt maga Marsch a SARD betűszóval írja le részletesen.

S – Sprint. Marsch nemcsak azt akarja, hogy a játékosai a lehető legtöbbet fussanak és a legnagyobb területet fedjék le a pályán, hanem azt is fontosnak tartja: miként és hogyan sprintelnek a játékosai? A letámadásnál rendkívül fontos az intenzitás, amely nélkül az ellenfelek könnyedén kigurigázhatnák a mozgásban lévő, védekező csapatot. Marsch saját bevallása szerint a csapatai labda nélkül kétszer annyi intenzív sprintet hajtanak végre meccsenként, mint a labdával.

A – Alle gemeinsam, azaz mindenki együtt. A letámadás mit sem ér, ha az egyének koordinálatlanul hajtják végre azt. A labdaorientált presszing esetében az első vonalban lévő játékosnak biztosnak kell lennie abban, hogy a társai hasonló intenzitással támogatják, különben az erőfeszítése hiábavaló.

R – Reingehen, vagyis azonnal belemenni az akcióba. Amint lehetőség nyílik rá, Marsch elvárja a játékosaitól, hogy azonnal zavarják meg az ellenfelet, tegyenek kísérletet a labda megszerzésére. Minél korábban megtámadják a labdás játékost, annak annál kevesebb ideje lesz felmérni az opciókat, és nagyobb esély lesz arra, hogy hibázik.

D – Dazukommen. A letámadás második hulláma. Ha nem sikerül rögtön az első játékosnak labdát szereznie, akkor a második hullámnak a már megzavart, valószínűleg dezorientált ellenféllel szemben nagyobb esélye van ugyanerre.

Ha pedig ezeket az alapelveket betartva Marsch csapatai megszerzik a labdát, akkor nem próbálják meg azt hosszasan birtokolni, hanem azonnal, közvetlenül támadják az ellenfél kapuját. Csak előre játszanak akkor is, ha nincs náluk a labda, és akkor is, ha náluk van.

Miért nem működik még mindez Lipcsében?

Az egész Red Bull-modell, amelyben Marsch az edzői pályafutása jelentős részében dolgozott, a Rangnick-féle filozófiára épül, így pláne meglepő, hogy az amerikai szakember miért nem tudta egyelőre zökkenőmentesen adaptálni a játékot. Ennek az oka az a három év, ami alatt Nagelsmann irányításával látványosan megváltozott a Leipzig játéka.

Ugyan a még mindig csak 34 éves szakember is rengeteget merített Rangnick ötleteiből – és dolgozott is a Hoffenheim utánpótlásában az ő idejében –, a saját filozófiáját sokkal több elemből építi fel. Bár Nagelsmannál is fontos a labda elleni intenzív játék, ő sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a szervezett, megkomponált labdabirtoklásra, és kevésbé támaszkodik az állandó védekezésből támadásba történő gyors átmenetekre.

Talán annak idején maga Rangnick is éppen azért szerette volna, hogy Nagelsmann üljön le a lipcsei kispadra, mert úgy gondolta: a saját elképzelései mentén fejlesztheti tovább a csapat játékát.

A taktikai sokoldalúsága mellett Nagelsmann elsősorban kontrollt adott az RB Leipzignek.

A 2020/21-es évadban a lipcsei csapat kapta a legkevesebb gólt az egész Bundesligában, miközben a várható kapott góljainak mennyisége (xGA) is a legalacsonyabb volt a mezőnyben.

Ezt a megfontoltabb, kevésbé kockázatosan felépített védekezésnek és a tudatosabb labdabirtoklásnak köszönhette, miközben Marsch minden esetben rendkívül agresszív letámadásra készteti a csapatát, és a labda megszerzését követően azonnal támadni akar. Emiatt ebben az idényben a Leipzignek szinte alig van kontrollja a mérkőzések felett, amelyek többnyire valódi adok-kapok párharcokba mennek át, folyamatos átmenetekkel mindkét oldalon.

Mivel az RB Leipzig ebben a szezonban a labdaszerzést követően azonnal előre játszik, pontatlanabb a csapat játéka. Nagelsmann utolsó idényében a lipcseiek 82,7 százalékos pontossággal passzoltak, ami erre a szezonra 80,2 százalékra csökkent, és ez csupán a 8. legjobb a Bundesliga-rangsorban. Ez a direktebb felfogás viszont szignifikánsan eredményesebb támadójátékkal párosul. A 2020/21-es évadban az RB Leipzig a büntetőket leszámítva 1,71-es várható gól értéket (xG) termelt kilencven perces átlagban, ami erre a szezonra 1,76-ra nőtt. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ezt a számot a Stuttgart, a Hertha és a Bochum elleni fölényes győzelem alaposan megdobta. Ez persze azt is mutatja, hogy ha Marsch elképzelései éppen jól működnek, akkor annak igencsak látványos lehet az eredménye.

Ami már nagyobb probléma:

védekezésben drasztikusan visszaesett a lipcseiek teljesítménye.

Amíg az előző szezonban kilencven percenként átlagosan 0,86-os xG-t engedtek az ellenfeleknek – amivel a legjobbak voltak az egész mezőnyben –, mostanra ez a mutató felkúszott 1,52-re, ami már csak a 10. a Bundesliga 18 csapata közül.

Mivel az RB Leipzig folyamatosan előrefelé próbál meg védekezni, ha a SARD-alapelvekbe valahol hiba csúszik (nem indul meg időben a letámadás, elkésik a presszing második hulláma), és az ellenfél kiszabadul a nyomás alól, akkor az magas minőségű helyzetekhez vezethet. Ezt jól mutatja, hogy amíg Nagelsmann utolsó idényében az ellenfelek lövései átlagosan 0,10 várható kapott gólt (xGA) eredményeztek (és ez a 2. legjobb volt), Marsch csapatánál ebben a szezonban 0,13-ra nőtt a szám (ami további három csapattal holtversenyben már a 2. legrosszabb).

Tehát, ha röviden össze akarnánk foglalni az RB Leipzig problémáit, akkor azok a direktebb játék miatti kontrollvesztésre és a Marsch-csapatok játékának alapját képező agresszív letámadásba becsúszó hibákra vezethetők vissza. Utóbbi idővel javulhat, hiszen Marsch a korábbi együtteseinél sikerre vitte az elképzeléseit a Red Bull hálózatán belül. Az első tényező már nagyobb gondot jelenthet hosszabb távon is.

Az európai topfutball élcsapatainak a játéka sokkal közelebb áll Nagelsmann elképzeléseihez, és erre a legjobb példa Jürgen Klopp és az ő Liverpooli pályafutása. A Borussia Dortmundnál szintén az agresszív le- és visszatámadások, valamint az azokból gyorsan végigvitt támadások vezettek sikerekhez, de az idő előrehaladtával mind több csapat kezdte inkább odaadni a labdát a sárga-feketéknek, hogy rendezett védelem ellen kelljen felépíteniük az akcióikat.

Klopp hasonló problémákba ütközött, amikor Angliába került.

A Liverpool elsősorban a rangadókon, a nyíltan játszó csapatok ellen rendkívül látványosan és eredményesen tudta megvalósítani az elképzeléseit, ugyanakkor az elsősorban védekező, kisebb együttesek ellen – amelyek gyakran egyszerűen egy hosszú labdával „átrúgták” a Vörösök letámadását – már sokkal több gondja akadt a gárdának. Ám Klopp az idő előrehaladtával képes volt átszervezni a csapata játékát úgy, hogy a labdás fázisokba is sokkal több kontrollt vitt, bebiztosította a pálya közepét, és a három támadója mellett szélsőhátvédekre bízta a helyzetek kialakítását.

Kérdés: hasonló folyamat elképzelhető-e Marsch csapatánál, vagy Nagelsmann távozása után egyértelműen komolyabb visszalépésről kell-e beszélnünk az RB Leipzignél?