Az albánok elleni rettenet után gondoltuk volna, hogy Gulácsi Péter (7,5) kapuját összesen csupán ötször találják el az angolok? OK, ez nemcsak a CSK dicsérete, hanem a teljes csapaté, de Gulácsinak a Wembleyben mégis csak volt két életmentő védése Sterlinggel szemben. (Lábjegyzet a kapussorsról: a franciák elleni Eb-meccsről pár év múlva mindenkinek Fiola futása és laptopborogatása jut majd eszébe, pedig, ha nincsenek azok a Gula-bravúrok, akkor a 30. percben 0-3, kalap, kabát.)
Elnézve Kecskés Ákos (7,5) játékát, nem a Nyizsnij Novgorodi-i hatást éreztem meghatározónak, hanem az Atalantánál töltött éveket. A harmadik percben lazán rápöckölte a labdát Kane-re, hogy kirúgás legyen, egyszer pedig fekve szerelte Grealish-t. Végig magabiztos és kemény volt, többször tisztázott fejjel, nem is emlékszem hibájára.
Lang Ádám (6,5) – ismét – a védelem legbizonytalanabb pontja volt, a hajrában elveszített labdájával Sterling Gulácsiig gyalogolt. De ne legyünk igazságtalanok: megalkuvás nélkül végig tolt kilencven percet a Wembleyben, ikszeltünk, körtáncoltunk, verekedtünk a rendőrökkel. Nagy pillanatok!
Szalai Attila (7) szinte minden meccsen ugyanazt hozza. Kimagaslik: ő volt az egyetlen, aki fizikailag is felvette a versenyt az angolokkal, egyszer még Kane-t is eltakarította az ötös sarkánál (infarktusos szerelés volt). És hülye hibákat vét: szerencsére a tegnapi angol csapatban egyetlen olyan éles játékos sem volt, mint az albán Broja.
