Közelgő vb-selejtezők: megmutathatja Rossi és csapata, hogy mit tanult az albániai zakóból

Ugyanaz a feladat, ugyanaz az alapprobléma, más lesz-e a megoldás? – ez talán a legfontosabb kérdés a magyar válogatott Albánia (október 9.) és Anglia (október 12.) elleni világbajnoki selejtezői előtt. A vb-selejtezők szeptemberi etapja rémes volt: az Eb-szereplés után jókora csalódást keltett az angolok elleni 4-0-s meg az albánok elleni 1-0-s vereség, és az Andorra elleni 2-1-es győzelem (pláne a második félidő képe miatt) sem jelentett igazi szépségtapaszt. Októberben Albánia lesz az első ellenfél – a Puskás Aréna lelátója az angolok elleni rasszista incidensek és bedobálás miatt a FIFA fegyelmi bizottsága döntésének értelmében üresen marad –, aztán jön az angolok elleni találkozó a Wembleyben. Marco Rossinak és stábjának megint ki kellene találnia valamit Szalai Ádám pótlására és a támadójáték felpezsdítésére, miközben mindenki tisztában van vele: a magyar csapatnak csak az albánok elleni győzelem adhat reményt halvány továbbjutási esélyei megőrzésére. Valószínűtlen, hogy jó helyzetbe tudja magát manőverezni a válogatott az októberi találkozókon, legrosszabb esetben viszont már matematikai esély sem lesz az utolsó két selejtezőn.

Nem kellene elszállni

Az Eb- és a vb-selejtezősorozat más kávéház, utóbbiból jóval nehezebb továbbjutni, hiszen ehhez a csoport első két helyét kell(ene) elérni, ez pedig az 1998-as vb-kvalifikáció óta egyszer sem sikerült a magyar válogatottnak. A szeptemberi botladozás ráadásul kimondottan rossz helyzetbe is hozta a magyar csapatot: a Budapestre látogató albánok a csoport második helyén állnak 2 pont előnnyel a mieink előtt, és a továbbjutáshoz még az sem biztos, hogy elég lenne, ha a válogatott legyőzné az albánokat, San Marinót, illetve (idegenben) Lengyelországot vagy Angliát. Utóbbi ráadásul olyan bravúr lenne, amire éles helyzetben alig-alig van példa az utóbbi időben – a 2010-es vb-selejtezőkön Dániában aratott 1-0-s győzelem is akkor jött, amikor már mindkét csapatnak mindegy volt az eredmény.

Elveszíteni a továbbjutási esélyeket már könnyebb.

Ha a magyar csapat nem szerez pontot októberi találkozóin, és Albánia vagy Lengyelország 6 pontot gyűjt két októberi mérkőzésén, akkor lefőtt a kávé. A helyzet matematikailag még nem, de gyakorlatilag reménytelenné válik akkor is, ha az albán csapat nyer Budapesten, majd ikszel a lengyelekkel, a mieink pedig kikapnak a Wembleyben is. Az Eb okozta euforikus hangulat után ez felettébb lehangoló, ahogyan a válogatott teljesítménye is az volt az előző három selejtezőn. Rossinak most körülbelül olyan mélységből kell felhoznia a válogatottat, mint amilyenben a walesiek elleni Eb-selejtezős vereség után volt. Akkor a koronavírus-világjárvány okozta szünet után remek szerepléssel tért vissza a csapat, most kevesebb idő van az újratervezésre, az egyik fő probléma pedig ugyanaz.

Támadni, de hogyan és kivel?

A szeptemberi mérkőzésekről semmi jót nem lehet elmondani, az albánok elleni vesztes találkozó különösen riasztó volt: a második félidő alapján az a meglepő, hogy a magyar válogatott csak a hajrában kapitulált, a házigazdák teljesen megérdemelt sikert arattak. Az angolokkal és az albánokkal szemben a magyar csapat – egyébként sem az erősségek között számon tartott – támadójátéka teljesen bénult volt, és helyzetek sorát még Andorra ellen sem sikerült kidolgozni, bár Schön Szabolcs agilitása hozott némi szikrát az előrejátékba.

A műtét után lábadozó, a selejtezőkről kidőlt Szalai Ádám a Rossi-érában a válogatott csapatkapitánya és vezére, fix pontja – amióta az olasz tréner ül a kispadon, 35 mérkőzésből 30-szor szerepet kapott a Mainz centere. Rossi Montenegró, Szerbia, Törökország, Ciprus és Albánia ellen nem játszatta Szalait; ezek közül csak két olyan mérkőzés volt, amelyen a középcsatár bevethető lett volna, ám a szövetségi kapitány nem küldte pályára, mert pihentette, illetve másokat próbált ki a helyén. Szalai a Rossi-éra legeredményesebb játékosa, a 47 szerzett gólból 13-ban (10 gól, 3 gólpassz) közvetlenül benne volt, és a neve mellett szerepel négy „második assziszt”, azaz a gólpasszt előkészítő megmozdulás is. Az Eb előtt már szót ejtettünk róla, és most Rossi is elmondta: hasonló szintű és profilú játékosa nincs, Szalai testi erejét, párharcerősségét, munkabírását nehezen lehet pótolni. Az Albánia elleni, idegenbeli mérkőzésen feltűnő volt, hogy mekkora az űr elöl: alig-alig sikerült megbontani a hazaiak védelmét, az albánok tulajdonképpen simán hozták nullára a találkozót.

Az eddigi öt „szalaitlan” mérkőzésen a következő megoldásokkal próbálkozott a szövetségi kapitány:

·        Montenegró–Magyarország 2-1: Holender Filip, majd Németh Krisztián

·        Magyarország–Szerbia 1-1: Nikolics Nemanja, majd Könyves Norbert

·        Magyarország–Törökország 2-0: Nikolics Nemanja, majd center nélküli játék (Gyurcsó Ádám és Varga Kevin volt elöl)

·        Magyarország–Ciprus 1-0: Hahn János, majd Nikolics Nemanja

·        Albánia–Magyarország 1-0: center nélküli játék (Szoboszlai Dominik és Sallai Roland volt elöl), majd Sallói Dániel, azt követően Hahn János

Németh Krisztián (sokáig csapat nélkül volt, most szerződtette a DVSC) és Könyves Norbert (az NB II-es DVTK-ba igazolt, és Rossi a másodosztályból nem hív meg játékost) nincs most keretben. A választék: Hahn, Holender, Nikolics, Sallai, Sallói, Schön, Szoboszlai (ha a stáb támadóként számol vele), illetve Varga Roland. Hahn átigazolását követően még a beilleszkedési időszakot tölti a DAC-nál (október elején talált be először új csapatában), Nikolics nem kezdte  jó formában az idényt (szeptember végéig csak egy bajnoki gólt szerzett), Holender nyolc bajnokin három gólt ünnepelhetett. A többiek nem centerek (Holender sem kimondottan az, de tud középcsatárt játszani), hanem második csatárként vagy szélső támadóként a legveszélyesebbek. Rossi 2020-as váltása óta ragaszkodik kedvenc formációjához, a 3–5–2-höz, illetve annak variációihoz, de Szalai hiányában opció lehet a visszatérés egy szélsős felálláshoz is. Igazán veszélyes Szalai-helyettest eddig nem sikerült találni: a csapatkapitány után a középhátvéd Willi Orbán a Rossi-éra legeredményesebbje, a 47 gólt 21 játékos hozta össze. Most választ kapunk arra, hogy sikerül-e eredményesebben megközelíteni a problémát – ez nagyon kellene egy jó eredmény eléréséhez az albánok ellen, mert Edy Reja csapata a szeptemberben látottak alapján Budapesten sem esélytelen… Igaz, míg szeptemberben az angolok elleni pofontól kóvályogva, „menetből” kellett Albániában pályára lépni,

most jobban fel lehet készülni, felhasználva a kint szerzett tapasztalatokat.

A válogatotton kívülről nagyon nehéz lenne bárkit is bekövetelni: ugyan van még topligában játszó magyar csatár (Novothny Soma), ám ő egy percet sem kapott eddig tétmérkőzésen ebben az idényben a Bochumban. Ugyanígy nem kapott játéklehetőséget a keretben korábban már megfordult Szőke Adrián (Heracles Almelo) sem. Az NB I-es góllövőlistát vezető Ugrai Roland (DVSC) nem igazi center, a paksiak gólvágói – Ádám Martin és Sajbán Máté (meg a tolnaiaknál eligazolása előtt 4 gólt szerző Hahn János – pedig a csapatuk taktikájából és Bognár György támadójátékot mindenekfelett priorizáló edzői felfogásából származó előnyöket élvezik. Egyáltalán nem biztos, hogy a meccsenként több mint három gólt elérő, de a védekezéssel jóval kevesebbet törődő paksiak játékosai a válogatottba „átültetve”, egy gyökeresen eltérő edzői felfogás mellett is tudnának hasonló számokat hozni.

Zöld út a válogatottba

A keret egyik visszatérője Vécsei Bálint, aki legutóbb 2014-ben, még Pintér Attila kapitánysága alatt szerepelt nemzeti mezben. A Ferencváros játékosa Szerhij Rebrov edzősége során csak kiegészítő szerepet kapott, Peter Stöger viszont számol vele – Vécsei szeptember végéig majdnem annyit játszott, mint az egész előző idényben. Mivel a Ferencváros az egyetlen magyar csapat, amely rendszeresen vív magas szintű nemzetközi mérkőzéseket, mondhatjuk úgy is, hogy a Fradiból zöld út vezet a nemzeti csapatba: ha egy magyar játékos rendszeresen pályán van, olyan tapasztalatokat szerez, ami nagy hiánycikk NB I-es társainál.

Szintén visszatért Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia szélső védője, aki eddig Vécseihez hasonlóan kétszer játszott a válogatottban. Második bevetése (Wales–Magyarország) kimondottan rosszul sikerült, igaz, a vele szemben álló játékost Gareth Bale-nek hívták… Nagyra elsősorban bal oldali szárnyvédőként vagy balhátvédként számíthat Rossi, aki a PAFC-védő fizikai erejét dicsérte a válogatott sajtótájékoztatóján.

A második félidő rejtélye

A magyar együttes a legutóbbi 12 mérkőzésén egyetlen gólt sem kapott a találkozók első félidejében, a szerbek tudtak legutóbb – tavaly novemberben – betalálni szünet előtt a mieink kapujába. Eddig jó – mondhatjuk. Ami utána következik, az már sokkal inkább problémás: Rossi csapata az idén csak San Marino és Andorra ellen (idegenben) tudta „megnyerni” a második félidőt, szünet után 16 gólt kapott, és legutóbbi hat mérkőzésén rosszabbul jött ki a második játékrészből, mint az ellenfele (1–12-es gólkülönbséggel…). A 16 második félidei kapott gólból 15 az utolsó 30 percben és a ráadásban esett, vagyis a válogatott látványosan elfogy a hajrára.

A 75–90. perc közti periódus kritikus: az idén a magyar válogatott csak háromszor talált be ebben az időszakban, ellenfelei kilencszer köszöntek be, az erősebb csapatok ellen Rossi együttese lövésig is viszonylag ritkán jutott el, leszámítva az írek elleni találkozót. Hogy ez az erő, lendület és koncentráció elfogyásának bizonyítéka, vagy a kispad rövidségét támasztja-e alá, az nyitott kérdés – de míg 2020-ban a mérkőzések hajráját remekül bírta a magyar csapat (ekkor nyerte meg a törökök és az izlandiak elleni meccset, illetve biztosította be a bolgárok és a törökök elleni győzelmet), 2021-ben ez lett az egyik gyenge pontja.

Rossi 2019 után változtatásaival jó irányba terelte a válogatottat – ennek eredménye Eb-kvalifikáció lett –, az Európa-bajnokság utáni visszaesésből viszont könnyen zuhanás lehet, ha most nem sikerül azt megállítani.

A szurkolótábor nem hátrált ki az olasz mögül

a szeptemberi kudarcok után sem, viszont az figyelmeztető jel lehet, hogy hosszú távú szerződése ellenére a kapitány már többször megemlítette: nem kapaszkodik a kispadba. A hosszú távú stabilitás ritka vendég a magyar válogatottnál, Rossinak alighanem most bizonyítania kellene azt, hogy ha a nemzeti csapat nem is jut el a katari világbajnokságra – ez a papírforma –, ismét ki tudja navigálni az együttest a hullámvölgyből. Talán most ez még nagyobb tét is, mint a csoport második helyének kergetése.

VB 2022, EURÓPAI SELEJTEZŐSOROZAT
I-CSOPORT

A továbbjutásért még versenyben levő csapatok hátralevő programja
1. Anglia (16 pont): Andorra (idegenben), Magyarország (otthon), Albánia (o), San Marino (i)
2. Albánia (12): Magyarország (i), Lengyelország (o), Anglia (i), Andorra (o)
3. Lengyelország (11): San Marino (o), Albánia (i), Andorra (i), Magyarország (o)
4. Magyarország (10): Albánia (o), Anglia (i), San Marino (o), Lengyelország (i)

Az e havi műsor. Október 9.: Andorra–Anglia, Magyarország–Albánia, Lengyelország–San Marino. Október 12.: Albánia–Lengyelország, Anglia–Magyarország, San Marino–Andorra