Pontlevonás, csődeljárás, pénzszórás – mi történik a nagy múltú Derby Countyval?

Nem egy esetet ismerhetünk az angol labdarúgásnak a Premier League megalakulása óta számított modern korából, amikor patinás, világhírű futballklubok váltak fizetésképtelenné, és tűntek el az élvonalból hosszú évekre. Az álmok felelőtlen hajszolásáért hatalmas árat fizetett például a Leeds United, amely élcsapatból lett harmadosztályú klub néhány év leforgása alatt, de ugyanígy végigjárta a túlköltekezés-fizetésképtelenség-kiesés(ek)-pontlevonás utat a Portsmouth, a Bolton és a Wigan is. Ezek a csapatok a Premier League-ből zuhantak nagyot, most azonban egy másodosztályú klub, a Derby County került hasonló helyzetbe, amely éppen a Premier League-et hajszolva jutott idáig. A Derby esete tanulságos azért, mert már több másodosztályú együttes is hasonló trükközésekkel próbálta kijátszani az FFP-szabályokat, ám a Kosoknak becézett közép-angliai csapat vezetése rajtuk is túltett.

Hogyan jutott idáig a szebb napokat látott klub?

Bár a Derby County egyike volt az angol liga alapítóinak 1888-ban, nem tartozott a szigetországi futball tradicionális nagycsapatai közé a háború előtti évtizedekben: elkerülték a jelentős sikerek, noha általában az első osztályban szerepelt. Az ötvenes években azonban hanyatlásnak indult a klub, és a másodosztály középmezőnyében szerénykedett, ám 1967-ben egy Brian Clough nevű fiatal edző vette át a csapatot. A többi már történelem, amit meg is filmesítettek a Damned United című filmben: a Kosok Clough első teljes évadában megnyerték a másodosztályt, majd az élvonalban sem vallottak szégyent, és 1972-ben meg bajnokok lettek. Ezzel éppen az angol labdarúgás legendás időszakában kerültek be a pantheonba, együtt az első sikeres időszakát élő, Bill Shankly-féle Liverpoollal és a Don Revie vezette Leedsszel, de nagy korszaka volt ez az Arsenalnak, a Tottenhamnek meg az Evertonnak is. Nem véletlenül emeltek szobrot a Derby jelenlegi stadionja, a Pride Park előtt Cloughnak és segítőjének, Peter Taylornak. A Derby aztán még Clough távozása után is nyert egy bajnoki címet, majd gyorsan visszasüllyedt a középszerbe.

A klubnak akadt még egy jó időszaka a kilencvenes évek második felében, amikor hat szezont húztak le Jim Smith vezetésével a Premier League-ben, olyan sztárokkal, mint Igor Stimac, Stefano Eranio, Fabrizio Ravanelli, a gólzsák Dean Sturridge, vagy az észt kapus, Mart Poom. Ám amikor ennek is vége lett, kezdetét vette a máig tartó szűkös időszak: az azóta eltelt csaknem két évtizedet a Derby egy évad kivételével a másodosztályban töltötte. Egyszer feljutottak ugyan a Premier League, de bár ne tették volna: 2007/2008-ban a Billy Davies, majd Paul Jewell vezette Kosok minden idők leggyengébb Premier League-szezonját produkálták, negatív rekordot jelentő pontszámmal és egyetlen győzelemmel estek ki. Ettől még a kudarc természetesen nem vette el a Derby kedvét a Premier League-től, és a csapat a következő években rendre újra nekirugaszkodott a feljutást kitűzve célul, olyannyira közel kerülve ahhoz, hogy 2014-ben csak egy szerencsétlen gólon múlott az egész. A QPR nyerte a rájátszás döntőjét a Wembleyben, holott a Steve McClaren vezette Derby játszotta a jobb focit aznap.

2015 nyarán aztán új tulajdonos érkezett, egy helyi üzletember, Mel Morris személyében.

A vagyonát internetes randioldallal és a Candy Crush Saga nevű videojátékkal megalapozó vállalkozó maga is Derby-drukker, és személyes ügyének tekintette, hogy a legmagasabb osztályba juttassa a csapatát.

Úgy gondolta, ez az álom bármennyi pénzt megér. A klub gyors egymásutánban többször is rekordösszeget fizetett játékosokért, miközben serényen cserélgette az edzőket. Hat év alatt a mostani menedzser, Wayne Rooney a nyolcadik a sorban, előtte olyan ismert nevek is ültek a kispadon, mint Nigel Pearson, Frank Lampard, Philip Cocu vagy az újrázó McClaren. A Derby azonban megint csak a rájátszásig jutott, méghozzá háromszor is. Csak Lamparddal sikerült a döntő, de ott az Aston Villa megálljt parancsolt a Kosoknak.

A gond azonban nem az eredménytelenség volt elsősorban, hanem az, hogy mindez rengeteg pénzébe került az egyre többet hazardírozó klubnak.

Az igazi problémák 2018-ban kezdődtek, amikor a fenyegető adósságok miatt Morris meglépte azt, amit már több, hasonló helyzetben lévő klub is korábban az Aston Villától a Birminghamig. Eladta a stadiont az egyik cégének, csakhogy ő sokkal pofátlanabbul csinálta, és jóval többet fizetett a saját klubjának érte, mint a többiek tették (81 millió fontot). Már emiatt is eljárást indított ellene a liga, de ez alól Morrist még felmentették. Ám a klub kreatív könyvelése már kiverte a biztosítékot, és az idén nyáron százezer fontra büntették a Derbyt az igazolások dokumentálása miatt, illetve a 30 milliós adóhátraléka okán kizárták az átigazolásból is. Végül most szeptemberben a korábbi évek túlköltekezése miatt kilátástalan helyzetbe kerülő klub vezetősége csődgondnokság alá vonta a klubot, ezért automatikusan jár a pontlevonás:

kapásból 12 pontot veszített az együttes, de függőben van még egy 9 pontos büntetés is a liga pénzügyi szabályainak áthágása miatt is. 

Már a mínusz 12 pont is lehetetlen helyzet elé állítja a szezont a körülményekhez képest jól kezdő társaságot, de a 21 pontos hátrány végképp megpecsételné a Rooney-csapat sorsát, amely tavaly éppen csak, de még benn tudott maradni a másodvonalban.

Mel Morris azt állítja, a stadionokat másfél éves bezárással sújtó Covid-járvány következtében kimaradó bevételek miatt jutottak ilyen helyzetbe, illetve a ligára mutogat, amely szerinte más kluboknak megengedte azt, amit a Derbynek nem. Ez azonban csak eltereli a figyelmet a lényegről, miszerint a Derby County évek óta a tűzzel játszik. Iszonyatos összegeket költött a feljutás hajszolására, pedig már legkésőbb 2018-ban látni lehetett: ennek nem lesz jó vége. Morris akkor a tizenkilencre is lapot húzott előbb Lampard szerződtetésével, és tucatnyi új igazolással, amely sosem látott magasságokba emelte a bérköltségeket. Majd mindezt sikerült tetézni a következő évben Wayne Rooney leigazolásával (akkor még játékosként). Morris szerint a kútba esett eladási kísérletek is hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzügyi problémák térdre kényszerítették őket. A tulajdonos akkor már igyekezett szabadulni a klubtól, és már két éve aktívan árulja azt az érdeklődőknek, amelyek közül kettővel is ígéretes tárgyalások folytak, de végül az üzlet mindkét esetben meghiúsult. Nem utolsósorban azért, mert a Derby már egyre kevésbé vonzó a befektetők számára.

Hiába a patinás klub nagy szurkolótáborral, egy új tulajdonosnak kapásból legalább 50 milliós adósságot kellene eltüntetnie, és akkor még egy szót sem szóltunk arról, hogy gyakorlatilag nem lesz csapat januárra. Az átigazolási tilalom miatt már nyáron is volt idő, amikor Rooney mindössze kilenc embernek tarthatott edzést, és azóta ugyan néhány ingyenes igazolást engedélyezett a liga, a Derby elsődleges értékei ma a játékosai.

Közülük többen is saját nevelésű tehetségek, akiket már korábban is figyeltek a riválisok, és ha addig nem történik valami csoda, januárban az első dolguk lesz lecsapni rájuk: a középpályás Max Bird és Louie Sibley angol ifjúsági válogatott, és hasonlóan nagy lesz az érdeklődés a védő Lee Buchanan iránt is. Jason Knight csak azért nincs köztük egyelőre, mert neki maga Rooney rúgta szét a bokáját egy edzésen, három hónapra harcképtelenné téve az egyik legjobbját.

Rooney egyébként a felszámolás hírére nagyon kritikus hangot ütött meg Morrisszal szemben, akiről azt mondta, napok óta nem veszi fel neki a telefont, és még az említett információt is a tévéből kellett megtudnia.

Mostanra Rooney lett a Derby valódi vezetője, pedig annak idején egy jutalomjáték reményében szerződött oda.

Most viszont igazi katasztrófahelyzetben kellene helytállnia. Ne feledjük ugyanis, hogy egy ilyen szituáció munkahelyek százait sodorja veszélybe, és jóval többről szól az ilyen történet, mint hogy egy csapat melyik osztályban szerepel. Rooneynak tehát itt a lehetősége, hogy bizonyítsa vezetői képességeit egy olyan csapat élén, amely mínusz 2 ponttal áll a bajnoki tabella utolsó helyén. Ez, egyelőre úgy tűnik, sikerül neki, hiszen a Derby harcos, nehezen legyőzhető csapat, ha nincs a pontlevonás, nem is állna kieső helyen a nehézségek ellenére sem. Rooney pedig arról beszél, a méltóságukért küzdenek, és vonzóvá akarják tenni a klubot a lehetséges befektetők számára.

Persze, hogy aztán sikerül-e befektetőt találni, az már nem Rooneyn múlik, de nagy kár lenne, ha a Derby County is ugyanúgy járna, mint a szintén százévesnél is idősebb Bury, amely tavaly ugyancsak csődöt jelentett. És mivel nem sikerült új tulajdonost találni, a klubot kizárták a Football League-ből, a stadiont a felszámolók meghirdették eladásra, és majd egyszer talán egy új, szurkolók vezette klub megkezdheti a felkapaszkodást a legeslegalsó vonalból. A Derby azért jóval vonzóbb lehetőség a világéletében kiscsapat Burynél, de a következő hetekben senki nem lehet nyugodt a klubban. Jó hír viszont, hogy a csapat mezszponzora, a 32Red bejelentette, készen áll a kifizetések átstrukturálására vagy gyorsított ütemezésére is, és nem áll el a közösségi kötelezettségvállalásaitól.

Még néhány hasonló hír kellene, meg persze egy felelősségteljes, új tulajdonos, és a Derby County új fejezetet kezdhetne. Még ha ehhez a harmadosztályban kell is megújulnia.