A tinédzser, aki őrségváltásra jelentkezett a Real Madridhoz

Eduardo Camavinga 2019 novemberében egy öltözői videóban rázendített a francia himnuszra, a Marseilleaise-re.

A gesztus mögött nem volt se politikai állásfoglalás, se érzékeny patriotizmus. A dallam azért csendült fel, mert Camavinga épp akkor, néhány nappal a tizenhetedik születésnapja előtt lett francia állampolgár, ezért a helyi futballközösség egyetlen nagy sóhajban fellélegezhetett: a csodakamasz ettől kezdve Kékben játszhat.

Camavinga alig néhány hónappal a videó elkészülte előtt robbant be a köztudatba, egészen pontosan 2019 augusztusában, a francia bajnokság második fordulójában, egy Rennes–Paris Saint-Germain meccsen, amit a hazaiak 2-1-re nyertek meg. Aznap este nem Kylian Mbappéról vagy Neymarról szóltak a susmorgások, hanem Camavingáról, aki világklasszis teljesítményt nyújtott, mindössze 16 évesen.

A bámulatos meccsén túl már a puszta korával új rekordokat állított fel.

Tizenhat évesen és négy hónaposan a legfiatalabb játékos lett, aki a Rennes felnőttcsapatában pályára lépett.

Csúcsot döntött akkor is, amikor bemutatkozott a francia válogatottban, amelybe 1932 óta nem hívtak be ennyire zsenge korú fiatalt. A nemzeti csapatban aztán Ukrajna ellen gólt szerzett, amivel 1914-ig visszanyúló rekordot ért el. Camavinga túl van 50 felnőtt profimeccsen, ma már a Real Madrid játékosa.

Az igazán lefegyverző Camavingában az, hogy nem tűnik tininek. Az alkata nyurga, mégsem cingár, a mozgása lendületes, élénk, és csak a legritkább esetben tűnik zabolátlannak. Belső középpályást játszik, amihez minden hozzávalója megvan: a védekező szakaszokban kitámad, a pályát folyamatosan pásztázva helyezkedik és becsúszik, miközben merő könnyedséggel passzol. Nem gólerős (bár vannak találatai), nem is cselez sokat, de ha igen, azt valamilyen megfontolással teszi. Az a fajta játékos, aki ellen nehéz jól védekezni: ha kilépünk rá, akkor egy megfelelő testcsellel és begyorsítással képes területi előnyt szerezni, ha viszont kicsit távolabbról tartjuk szemmel, azzal időt adunk neki, hogy megtalálja és kiossza a tökéletes passzt.

Camavinga játékában van valami plusz.

Ez nem az „X-faktort” vagy az esztétikai többletet jelenti – egyszerűen másképp tartja magát, másképp szedi a lábait, másképp hajlítja a térdét, amikor vezeti a labdát és előkészít egy átadást. Talán közrejátszik ebben a cselgáncs, amit évekig űzött, mielőtt a labdarúgásban helyezkedett volna el. Egy éves volt, amikor családja Angolából Franciaországba telepedett, Rennes-től 50 kilométerre. Tizenegy éves korában a család frissen felépített háza leégett. Egy közeli ismerősük szerint a família szinte nincstelenné vált, Camavinga édesapja a fiába helyezte utolsó reményét, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a játékos még nagyobb elszántsággal vette a korosztályos lépcsőfokokat.

A 2019/2020-as évad végére Camavinga csodatehetség lett, és fél Európa kivetette rá a hálóját. Klubja, a Stade Rennais az érdeklődésre való tekintettel 100 millió euróban határozta meg Camavinga árát.

Az azóta eltelt időben viszont két dolog történt:

1. az európai megaklubok többsége a koronavírus-járvány okozta bevételkiesések miatt meghúzta a nadrágszíjat, így a kereslet sem hajtotta tovább az árakat;
2. Camavinga lendülete kicsit alábbhagyott.

A számokból is kitűnik, hogy a 2020/2021-es évadra Camavinga mintha átalakult volna. Nagy vonalakban: feljavultak a támadásbeli mutatói, miközben a védekezésben romlottak a statisztikái.

Camavinga nem lett gólerősebb, viszont feljebb helyezkedett a pályán, többször ért labdához az ellenfél harmadában, többet cipelte azt, és feljebb helyezkedő csapattársakhoz passzolt. Védekezésben kevesebbet csúszott be, nem helyezett már akkora nyomást a közvetlen ellenfeleire, a légi párbajokban is vesztett a hatékonyságából, miközben szinte ugyanannyi szabálytalanságot követett el.

Könnyű volna ebből kiolvasni, hogy „a lufi leeresztett”, de ez csak részigazság lenne.

Camavinga maga is elismerte, hogy a legutóbbi idénye nem úgy sikerült, ahogyan azt szerette volna. Ez részben a túlzott várakozásnak tudható be, emellett a pályán is gondosabb „testőröket” küldtek ki rá, szorosabban fogták, kevesebb időt hagytak neki. Csapata taktikája is megváltozott. Míg első évében a Rennes többnyire két belső középpályással játszott (társa a box-to-box típusú gályázó középpályás, Benjamin Bourigeaud volt), tavaly már egy plusz biztosítékot kapott Steven N’Zonzi személyében, aki inkább biztosító típusú, kis mozgásigényű védekező középpályás. A védelem és a támadósor közötti, háromüléses biciklin Camavinga az első nyeregben kényszerült tekerni, ahol ugyan megoldotta a feladatát, de nem tudott labda nélkül úgy lubickolni, ahogy azt megelőzően.

Egy szürkébb szezon után tehát veszített az értékéből, és a vevők sem vették elő olyan könnyedén a pénztárcájukat. Nagyobb láthatóságot nyújtott volna neki a nyári Európa-bajnokság, de Didier Deschamps nem hívta be a keretbe. A nyári átigazolási időszak végén aztán a Real Madrid 35 millió euróért szerződtette.

A dilemma az, hogy hol lesz Camavinga helye Carlo Ancelotti csapatában. A Real középpályás Szentháromsága ugyan még olajozottan működik, de Luka Modric elmúlt 36 éves, Toni Kroos hamarosan 32 lesz, Casemiro pedig 29 esztendős. Camavinga készségpalettája alapján úgy tűnik, hogy több ember feladatát is meg tudja oldani. Más minőségben, de képes olyan megiramodásokra és kombinációkra, mint Modric, miközben a játékkal szemben helyezkedve úgy tudja elosztogatni a labdákat, ahogyan Kroos. Labda nélküli játékban kellően mobil és agresszív, mint Casemiro, kérdés, hogy el tudja-e kerülni a felesleges szabálytalanságokat, amelyek időnként felbukkannak a játékában.

A helyzetét javítja, hogy nem kell rögtön túl nagy cipőt felhúznia,

elég, ha először csak kiegészítő emberként épül be a keretbe, ahogyan tette azt tavaly Federico Valverde, vagy évekkel ezelőtt Isco. A kezdés mindenesetre biztató: első meccsén góllal nyitott, az Inter ellen pedig csereként beállva a győztes gólt készítette elő a Bajnokok Ligájában.

Egy interjúban Camavinga azt mondta, nem tudja, hogy hol tölti majd a pályafutását, de abban biztos, hogy gyermekkora klubjában, a Fougères-ben fogja azt befejezni. Szerencsére nem hajtja a tatár, a következő időszakban lesz ideje nyerni, veszíteni és legfőképpen tanulni, tizenöt-húsz év múlva pedig lesz ideje hazatérni. Ahogy megígérte.