Mit jelent, hogy Ronaldo Manchesterben megtette, amire Torinóban nem volt hajlandó?

Aki az elmúlt egy-két hétben járt az internet közelében, azzal valószínűleg szembejött legalább egy mém azzal kapcsolatban, hogy Cristiano Ronaldo távozását botrányos szezonrajttal kvittelte le a Juventus, és a kettő közötti összefüggést csak a vak nem látja. A legegyszerűbb konklúzió (ismertebb nevén: közhely) levonása ritkán ad hamis eredményt, de most egy ilyen helyzettel van dolgunk.

Ha egyszerre vagyok sánta és púpos, akkor nem lesz belőlem síkfutó olimpikon akkor sem, ha eltávolítják a púpomat, vagy esetleg új lábakat kapok. Bizony, egy ilyen hangzatos blődséggel kell kezdenem az érvelést.

Furcsa ilyesmit leírni a XXI. század egyik legjobb futballistájáról, de

Cristiano Ronaldo púp volt a Juventus hátán,

és nem csak azért, mert a friss hírek szerint a torinóiak szerénytelen 190 millió eurós mínusszal zárták a 2020/21-es pénzügyi évet nem kis részben a csatár bruttó 60 milliós fizetésének köszönhetően. Ezt még akár be is nyelhetné a klub, amit omnipotens gazdasági szereplőket tömörítő családi bizniszként gründolnak az Agnellik, ha Ronaldo közben a pályán is a csapat segítségére tudott volna lenni. De nem tudott.

Nem elfelejtve, hogy a Juve botrányos szezonrajtja talán valamivel jobban nézett volna ki, ha Ronaldót a pályára küldheti az egy döntetlent és két vereséget hozó első három fordulóban, fontos leszögeznünk, hogy a portugál már puszta tüneti kezelésre volt alkalmas. Meg lehetett verni a góljaival a Cagliarit és a Parmát, amitől továbbra is élcsapatnak tűnt a Juve, de a dobogósok ellen tavaly – amikor 29 góllal lett gólkirály – mindössze egy gólt szerzett, és néma maradt a Porto elleni szégyenletes BL-kiesés során is.

A Serie A első három fordulója után nehéz ezt elképzelni, de bizony Ronaldóval a pályán is képes volt hasonlóan hitvány produkciókra a Juventus. A frissen feljutott Empoli elleni hazai vereség hajlamos elfeledtetni a szurkolókkal, hogy a csapat tavaly is kikapott az egyik feljutótól hazai pályán, és Ronaldo végig játszott a Benevento elleni 0-1 alkalmával. Ez csak egy kiragadott példa, a lényeg a jelenség, illetve a belőle következő konklúzió: vele és nélküle sem jó csapat a Juventus.

Hihetetlen: Ronaldo centerben!

CR7 első torinói szezonja teljesen rendben volt, utcahosszal lett bajnok a Juve, és tisztességes BL-szereplést tudhatott maga mögött – benne Ronaldo torinói csúcsteljesítményével, az Atlétinek berámolt triplával. A szezon végén azonban távozott Max Allegri, Maurizio Sarri pedig nem tartott igényt Mario Mandzukicra. És a horvát csatár távozásával végleg elveszítette az egyensúlyát a Juventus játéka.

Mandzukic hajlandó volt Ronaldo helyett dolgozni, utána viszont mindegy volt, milyen összeállítással próbálkozott a Juve aktuális edzője, valami mindig hiányzott. Higuaín értelemszerűen meg sem próbált Ronaldo helyett védekezni, Dybala visszalépkedett ugyan, de súlytalan volt, Morata pedig lelkes és dolgos csatár, de egyetlen nemzetközi szintű készséggel sem büszkélkedhet. Ennek az lett az eredménye, hogy ha volt center a balról induló Ronaldo mellett, akkor felborult a csapat egyensúlya, ha pedig nem volt, akkor sokszor üresen maradt az ellenfél tizenhatosa. Adta magát a megoldás, hogy Ronaldo menjen be középcsatárt játszani, hiszen a megmaradt erényei között a kiváló fejjáték, a hihetetlen gólérzékenység és a presztízsének járó jó néhány bírói kiváltság is szerepelt, ugyanakkor a távoli lövéseiből szinte soha nem született gól, kicselezni, lefutni már szinte senkit nem tudott, és védekezni sem nagyon szokott. Minden abba az irányba mutatott, hogy centert kéne játszania, ám erre nem volt hajlandó. Hiába kérlelte Sarri, majd Pirlo is, meg sem próbálta.

Egészen mostanáig.

Giuseppe Cottini/NurPhoto via Getty Images

A Juve-szurkolók elkerekedő szemmel nézték, hogy Ronaldo a Manchester Unitedben lejátszott mindkét meccsén a középcsatár posztját foglalta el.

Az már a fentieknek köszönhetően keveseket lepett meg, hogy mindkét meccsen gólt is szerzett a centerré avanzsált CR9, és Olaszország több opinionista (itt nem stúdiószakértőnek hívják a jobbára egykori játékosokból álló tröszt tagjait, hanem véleményezőnek) is kikelt a portugál szupersztár ellen, mert szerintük ez tiszteletlenség a Juventusszal szemben.

Jadon Sancho miatt hajlandó volt arra, amire a Juve wannabe balszélsője, Fede Chiesa kedvéért nem? Vagy csak Solksjaer úgy tudta meggyőzni, ahogyan sem Sarri, sem Pirlo nem volt képes? Belátta, hogy itt tud még hasznos lenni? Vagy csak ez volt az egyetlen lehetőség, hogy távozhasson Torinóból, és inkább bevállalta? A válaszokat majd az önéletrajzi könyvéből megtudjuk. Talán.

Gyengült a Juve, de erősödött-e a ManUtd?

A Juventusnak számtalan problémája volt a klubot és a csapatot lepelként betakaró Cristiano Ronaldón kívül is, és ezeket természetesen nem oldotta meg CR távozása, sőt a portugál Manchesterbe szerződésével a Juve elveszítette a gólgyárosát, aki bármikor képes volt döntetlenbe fordítani egy vereséget. Három szezon alatt 101 gólt vágott rabruhában a portugál, a két legutóbbi idényben – amik a csapat meredek zuhanásáról szóltak – összesen hatvanszor talált be a Serie A-ban. A helyettese? A még mindig nagyon fiatal, de sem az Evertonnak, sem a PSG-nek nem kellő Moise Kean.

Mégsem mondható, hogy rosszul járt volna a Juve, illetve az sem egyértelmű, hogy a Manchester United kifogta az aranyhalat. Torinóban egyszerű a képlet: lehet, hogy rövid távon hiányozni fognak Ronaldo – egyébként nem is annyira gyakori – meccset eldöntő megmozdulásai, de elhárult a csapat újjáépítésének útjából a legnagyobb akadály, és a klub is letette a mázsás terhet, amit a világsztár fizetése jelentett. De mi a helyzet a Uniteddel?

Marcio Machado/Eurasia Sport Images/Getty Images

Nehéz megmondani, hiszen ahogyan már említettem, Ronaldo Torinóban nem volt hajlandó centert játszani, így ez minden résztevő számára új helyzet. Annyi biztonsággal kijelenthető, hogy a szabadrúgásokkal nem lesz nagy baj. Mert ha Ronaldo ugyanúgy el is lövi mindet, mint Torinóban (akár ugyanazzal a 74/1-es „hatékonysággal”), akkor sem történik tragédia, hiszen a ManUtd tavaly mindössze egyetlen gólt szerzett direkt szabadrúgásból. A büntetőkért viszont lesz harc, mert Bruno Fernandes biztosabb lábú ítéletvégrehajtó Ronaldónál: 2017 óta CR 31 kísérletből 26 tizenegyest váltott gólra (83,8 %), ez idő alatt Fernandes 26 kísérletéből csak egyet hagyott ki, a Unitedben 22/21-es mutatóval zárt tavaly.

Az, hogy Ronaldo középre húzódott csatárt játszani, azt mutatja, hogy

már hajlandó engedni a külső nyomásnak.

De hogy saját céljait képes lesz-e a csapat érdekében hátrébb sorolni, azért mindenképpen nagy kérdés. Ha igen, akkor méltó módon zárhatja a pályafutását a legmagasabb szinten is. Ha nem, akkor ugyanúgy a csapat fejlődésének legsúlyosabb gátja lesz, mint Torinóban.

Csatlakozz a Sport24 közösséghez, mondd el véleményedet zárt Facebook-csoportunkban, és vegyél részt csak előfizetőknek elérhető exkluzív eseményeinken.

CSATLAKOZOM