Leszámolunk a tévhittel: egyetlen torna nem ugródeszka a magyar játékosoknak

A nyári Európa-bajnokság fociünnepe után a szeptember gyorsan visszapofozta a valóságba a magyar szurkolókat, a válogatott az Anglia és Albánia elleni vereség után Andorra kínkeserves legyőzésének köszönhetően három ponttal zárta az ősz eleji selejtezőket. A játékosok visszatértek klubcsapataikhoz – bár történt néhány váltás a nyáron, nem kapkodták el a válogatott tagjait az Eb után. Akárcsak 2016-ban, most sem bizonyult a torna a magyar futballisták ugródeszkájának, de tegyük hozzá:

a realitás éppen ez.

Egyre kevesebb a válogatott tornák után végrehajtott, kockázatosnak tartott divatvásárlás; több játékos már az Eb előtt klubot váltott, a válogatott keret korösszetétele szintén valószínűtlenné tette a nagy ugrásokat.

Úgy, mint öt éve

Dzsudzsák Balázs 2016 augusztusában kicsit tanácstalanul és keserűen nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, elmondva: arra számított, hogy a jó Európa-bajnoki szereplés után megcsörren a telefonja, ám sem ő, sem csapattársai többsége nem kapott igazán vonzó ajánlatot. A válogatott csapatkapitánya a török Bursasportól végül az Egyesült Arab Emírségekbe, az al-Vahda együtteséhez igazolt. Nagy Ádám az olasz élvonalbeli Bolognához szerződött, Lang Ádám a francia élvonalban, Bese Barnabás a francia másodosztályban kötött ki, Korhut Mihály Izraelbe igazolt, míg Stieber Zoltán Németországon belül váltott klubot.

A magyar Eb-kerettagok átigazolásai 2016 nyarán*

• Bese Barnabás (22 éves): MTK -> Le Havre (francia)
• Dzsudzsák Balázs (29): Bursaspor (török) -> al-Vahda (arab emírségekbeli)
• Korhut Mihály (27): DVSC -> Hapoel Beer-Seva (izraeli)
• Lang Ádám (23): Videoton -> Dijon (francia)
• Nagy Ádám (20): Ferencváros -> Bologna (olasz)
• Stieber Zoltán (27): HSV (német) -> Kaiserslautern (német)

*csak az NB I-ből külföldre szerződőket vagy a külföldön klubot váltókat listáztuk

Nagy Ádám átigazolása szenzációszámba ment, Lang váltása is nagy szó volt, de azért nem a magyar játékosok nevétől volt hangos az átigazolási piac. Mivel a magyar válogatott 1986 és 2016 között egyszer sem szerepelt nagy tornán, valószínűleg ez a rutintalanság is hozzájárult a közönség csodavárásához – egy Eb-nyolcaddöntő után csak elviszik a csapat legjobbjait.

Nem így történt. Ennek az egyik oka a játékos-megfigyelés megváltozása és a futball adatforradalma volt (megjelentek az adatszolgáltató cégek és az adataikat klubjaik hasznára fordító profi elemzők, a csapatoknak sokkal több információjuk lett a kiszemeltekről), a másik, hogy a nyári, válogatott torna utáni transzferekkel már sokan befürödtek. Ha egy klub szakemberei évekre visszamenőleg ki tudják elemezni a kiszemelt játékos szinte minden megmozdulását, akkor a véleményüket aligha fogja megváltoztatni három vagy négy jó mérkőzés egy nagy tornán. Az adatözön – bár önmagában nem feltétlenül elegendő – mankót és biztonságot ad, márpedig a kluboknak érdekében áll az átigazolási kockázatok csökkentése. Azt meg a saját kárukon tanulták meg a kilencvenes-kétezres években, hogy egy-egy „tornacsillag” fénye nagyon hamar elhalványulhat.

Az már a futballmúlt része, hogy egy-egy ismeretlen játékost szerződtettek, mert jól futballozott a nyári nagy tornán. Ma olyan játékosokat keresnek, aki a róluk korábban kialakult pozitív képet megerősítik a válogatotteseményen.

Gyakran van olyan is, hogy egy játékos feltűnést kelt és jobban teljesít a válogatottban, mint arra számítani lehetett; ekkor a megfigyelők a soron következő klubidényben követik őket. Manapság már nagyon valószínűtlen, hogy egy jó torna után elvisznek valakit, ez nagy lutri, a minta pedig túl kicsi. Mi azt akarjuk tudni, hogyan teljesítenek egy sokmeccses idény folyamán, nem azt, hogy mit tesznek le az asztalra három meccsen egy csoportkörben” – magyarázta a The Athleticnek egy névtelenségbe burkolózó Premier League-scout. Egy társa rámutatott: mind több klub próbálja a torna előtt megszerezni a kiszemeltjét, mert a reflektorfény miatt plusz kérők bukkanhatnak fel, az eladó csapat pedig felverheti az árat – pont ez történt a legpiacképesebb magyar játékosokkal is.

A kelendőek elkeltek – csak korábban

A 2021-es Európa-bajnokság után a kép szinte ugyanolyan, mint a 2016-os. Az ezúttal huszonhat fős Eb-keretből hatan találtak új, külföldi csapatot. A klubváltások többsége nem volt óriási ugrás, a nyár magyar átigazolási szenzációja Bolla Bendegúzhoz kötődik. Az U21-es Eb-n szerepelt, a felnőtt kontinensviadalon kerettag jobbhátvéd játékjogát a Fehérvártól az angol Wolverhampton Wanderers vásárolta meg, hogy egyből kölcsön is adja a svájci Grasshoppersnek. Bolla, Hahn János és Kecskés Ákos egy percet sem játszott az Eb-n, tehát a nyári tornának nem volt közvetlen befolyása a klubváltásra.

A magyar Eb-kerettagok átigazolásai 2021 nyarán*

• Bolla Bendegúz (21 éves): Fehérvár -> Wolverhampton Wanderers (angol) -> Grasshoppers (svájci, kölcsönbe)
• Hahn János (26): Paks -> DAC (szlovák)
• Kecskés Ákos (25 éves): Lugano (svájci) -> Nyizsnyij Novgorod (orosz)
• Lovrencsics Gergő (32): Ferencváros -> Hajduk Split (horvát)
• Nagy Ádám (26): Bristol City (angol) -> Pisa (olasz)
• Varga Roland (31): MTK -> al-Ittihad Kalba (arab emírségekbeli)

*csak az NB I-ből külföldre szerződőket vagy a külföldön klubot váltókat listáztuk

A 2021 nyári magyar átigazolások értékelésénél mindenképpen meg kell említenünk, hogy az év első felében klubot váltott négy magyar válogatott játékos. Az Eb-ről sérülése következtében lemaradó Szoboszlai Dominik a januári átigazolási időszakban szerződött Salzburgból Lipcsébe, Szalai Attila ugyanekkor Ciprusról a török élvonalba igazolt, tavasszal pedig Gazdag Dániel és Schön Szabolcs is az észak-amerikai MLS felé vette az irányt az NB I-ből. Szoboszlai átigazolási díja magyar rekord, sajtóhírek szerint az RB Leipzig 22 millió eurót tett le érte az asztalra. Szalai, Gazdag és Schön a Transfermarkt (nem hivatalos) adatai alapján egyaránt egymillió eurónál nagyobb díjért váltott csapatot – ez sem gyakori magyar játékosok esetében.

Magyar válogatott kerettagok 2021 januárjában, illetve tavasszal történt átigazolásai:

• Gazdag Dániel (25): Honvéd -> Philadelphia Union (amerikai)
• Schön Szabolcs (20): MTK -> FC Dallas (amerikai)
• Szalai Attila (23): Apollon (ciprusi) -> Fenerbahce (török)
• Szoboszlai Dominik (20): Red Bull Salzburg (osztrák) -> RB Leipzig (német)

Az Eb-keret fele 28 évnél idősebb játékosokból állt, Marco Rossi 11, harmincas éveiben járó játékost hívott meg. Ezzel szemben csak négy utánpótlás-korosztályú (U23) játékost találhattunk a névsorban: Szalai Attilát, Schäfer Andrást, Bolla Bendegúzt és Schön Szabolcsot (és ha sérülése nem akadályozza, hozzájuk csatlakozott volna Szoboszlai Dominik). Az említett öt fiatalból négy 2021-ben klubot váltott, egyedül Schäfer maradt a Dunaszerdahelynél.

A koronavírus-világjárvány hatásai erősen meglátszanak az átigazolási piacon is. Bár sok volt a nyáron a sztárigazolás – hogy mást ne mondjunk, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo is klubot cserélt –, a topligákban is erősen visszaesett a költekezés, az angol Premier League-et leszámítva. A topligás csapatok jó része kereste az átigazolási díj fizetése nélkül megszerezhető játékosokat, azt pedig mindenki nagyon meggondolta, milyen futballistákért nyitja ki a pénztárcát.

Hogy milyen erősítésekért hajlandók (a szupersztárokon kívül) fizetni manapság? Az azon a szinten már bizonyított, azonnal bevethető játékosokért, lyukas posztra érkező pótlásért, vagy fiatal – lehetőleg 23 év alatti –, haszonnal továbbadható tehetségekért.

A The Athletic összesítése sokatmondó: a portál a topligákban listázta az átigazolási díj fizetése mellett klubot váltó játékosok átlagéletkorát. A Bundesligában ez 22,7 év, a Premier League-ben 23,5 év, a Ligue 1-ben 23,8 év, a Serie A-ban 24,3 év, a La Ligában 25,6 év volt. Az Eb-re nevezett magyar kerettagok közül a 26 éves vagy fiatalabb játékosok többsége klubot váltott 2021-ben, az idősebbeknek meg jóval nehezebb lett volna a jelenlegi környezetben az átigazolás. Aki meghatározó ember topligás csapatnál – mint Gulácsi Péter és Willi Orbán –, mozdíthatatlannak bizonyult.

Kicsi a merítés

Tulajdonképpen semmi meglepő nem történt, már ha nincsenek ábrándjaink arról, hogy egy feltűnést keltő Eb-szereplés azonnal útlevél is egy jobb csapathoz, jobb bajnokságba. Aki kelendő volt a magyar topjátékosok közül, az el is kelt, csak még az Eb előtt, nem az Eb után. Talán Schäfer Andrásnál lehetett várni, hogy klubot vált, de a DAC középpályása teljesítménye alapján aligha fog a Csallóközben megöregedni – esetében könnyen elképzelhető egy 2022 eleji vagy nyári átigazolás.

A FIFA nemrég tette közzé átigazolási összesítő jelentését a 2011–2020 közötti transzferekről. A dokumentum hazai szempontból legérdekesebb része, hogy míg a magyar futball szerény pozitív átigazolási mérleggel zárt,

az átigazolási kiadások és bevételek aránya sokkal kedvezőtlenebb, mint a régió bármelyik másik bajnoksága esetében.

A tízéves periódus magyar átigazolási mérlege +17,9 millió amerikai dollár, ehhez képest a jóval szerényebben költekező (és sokkal szerényebben dotált) szlovén bajnokságé +84,3 millió; a szlováké +95,7 millió. A nevelés- és értékesítésközpontú csehek, szerbek, osztrákok, pláne a horvátok pedig egészen más kategóriában játszanak.

A FIFA-jelentés ugyan minden, az országban regisztrált átigazolásra vonatkozott (tehát a légiósokat is figyelembe vette), de azt a következtetést biztosan levonhattuk, hogy a magyar futball nem a külföldi piacra termel. Az óriási befektetéssel felállított és jelentős költséggel üzemeltetett akadémiák egyelőre leginkább a hazai bajnokságnak nevelik a játékosokat. Az NB I-es klubok biztosította lehetőségek, az elérhető fizetések is olyanok, hogy reális, kényelmes opció itthon maradni – vagy a nagyon fiatal játékosok veszik külföldre az irányt, vagy a nagyon ambiciózusak. Bolla Bendegúzhoz, Schön Szabolcshoz hasonló fecske sajnálatosan kevés van. Előbbi nagyon szépen felépített karrierívű játékos, utóbbi pedig a korai külföldre igazolás és hazatérés után tudott az NB I-ben kiemelkedő teljesítményt nyújtani, s ezzel ismét eladni magát.

Az, hogy nincs jóval több hasonló példa, az Marco Rossi szövetségi kapitánynak is probléma. Már berobbant, igazán jó, eladható korban levő, A-válogatott szintű játékos nagyon kevés van, így aztán nem is lehet meglepő, hogy ez az átigazolási időszak sem a magyarok klubcseréitől volt hangos, függetlenül a nyári Eb-szerepléstől.

A kérdés tehát nem is igazán az, hogy miért nem volt ugródeszka az Eb a magyar játékosoknak. Sokkal inkább az: miért nincs több olyan, Bollához, Schönhöz, Szalai Attilához (pláne Szoboszlai Dominikhez) hasonló fiatal, aki piacképesnek bizonyul?