Olyasmire lenne szükség, amire másfél évtized alatt még nem volt példa – így szerepeltünk a favoritok ellen a vb-selejtezőkön

Jelenleg a magyarok csoportjában ez a helyzet: 1. Anglia 16 pont, 2. Albánia 12, 3. Lengyelország 11, 4. Magyarország 10, 5. Andorra 3, 6. San Marino 0. A helyezés tehát megfelel az 1986 utáni, korántsem szívderítő hagyományoknak. Ám hatos csoportba először a 2006-os világbajnokság selejtezőin került a magyar válogatott, így érdemes az utóbbi tizenöt év történéseit külön is felidézni, mert

a másfél évtized tapasztalatai támpontot adhatnak az idei folytatásra nézve.

A magyar csapat a selejtezők 2005-ös befejezésekor 14 pontot számlálhatott, egyaránt tízzel kevesebbet, mint az első két helyezett, Horvátország és Svédország. (Ráadásul még Bulgária is megelőzte címeres mezes labdarúgóinkat.) A 2009-es csoportmeccseken 16 pont volt a termés, Dánia 21-et, Portugália 19-et gyűjtött (Svédország meg 18-at). A 2013-as záróra alkalmával 17-re emelkedett a magyarok pontszáma, míg a hollandok 28-cal, a románok 19-cel futottak be. Ekkor sikerült megszerezni a harmadik helyet, akárcsak 2017-ben, amikor hazánk fiai rekordot jelentő tizennégy ponttal maradtak el az első két helyet egyaránt 27-tel elhódító Portugália és Svájc mögött.

Még egyszer a magyar pontok száma az eddigi hatcsapatos csoportokban: 14, 16, 17, 13.

Ennél most is több kell, ha legalább a pótselejtezős második helyet meg akarja szerezni a magyar csapat.

Csakhogy van még bibi. Négy forduló maradt hátra, a továbbjutás két legfőbb esélyese a simán vezető angol, valamint a pillanatnyilag harmadik lengyel válogatott. Márpedig

a selejtezőcsoportok legjobbjai ellen kiváltképp siralmas a magyar mérleg.

A 2006-os vb selejtezői óta tizenhat ilyen mérkőzést vívtak futballistáink, és a szomorú statisztika: egy győzelem, három döntetlen, tizenkét vereség, 9-40-es gólkülönbség. Az egyetlen diadal is akkor született az utolsó fordulóban Koppenhágában, amikor már a befejező játéknap eredményeitől függetlenül kialakult a csoport sorrendje. A Buzsáky Ákos góljával kivívott 1-0 jelentősége mai szemmel abban áll, hogy a sikerrel kilenc pontot sikerült ráverni az ötödik helyezett Albániára.

S akkor most részletesen az első kettők elleni eredmények: Horvátország 0-3, 0-0, Svédország 0-3, 0-1 (2006-os vb), Dánia 0-0, 1-0, Portugália 0-1, 0-3 (2010). E két alkalommal a harmadik helyezettekkel is meggyűlt a baj: Bulgária 1-1, 0-2, Svédország 1-2, 1-2. Később sem volt fáklyásmenet: Hollandia 1-4, 1-8, Románia 2-2, 0-3 (2014), Portugália 0-3, 0-1, Svájc 2-3, 2-5 (2018). Az utóbbi évtizedben, amióta sosem látott mértékben dől a pénz a magyar futballba, a negyedikről a harmadik helyre lépett elő a válogatott, viszont egy döntetlen mellett hét vereséget meg 8-29-es gólkülönbséget produkált a csoportok legjobbjaival szemben, s minden idők legsúlyosabb vereségeinek egyikét szenvedte el Amszterdamban. (A másik a szövetséges náci Németország válogatottja elleni 0-7 volt 1941-ben Kölnben. A Nemzeti Sport annyira el akarta tüntetni az eredményt, hogy két nappal később már az virított a fejléc alatt a címlapján: „Lehet, hogy mégsem a Tokod, hanem a Magyar Pamut megy tovább a Magyar Kupában?” A holland csapás után viszont az volt a nemzeti szalagcím: „Itt a vég!”) Most – maradva annál, hogy az angol mögött a lengyel csapat a legesélyesebb a második hely megszerzésére – egy pont és 3-7 a mérleg, miután idehaza 3-3-at ért el az együttes Lengyelország és 0-4-et Anglia ellen. (Albániára tekintve sem kedvezőbb a helyzet, hiszen a szkipetárok földjén – a labdarúgás történetében először – kikapott a válogatott.)

Azaz olyasmire lenne szükség legalább a pótselejtezőhöz – kiváltképp akkor, ha a lengyelek nyernek Albániában –, amire még nem volt példa: két győzelmet kellene aratni, de minimum négy pontra volna szükség két favorit ellen, ráadásul idegenben.

Mármint abban az esetben, ha a válogatott itthon felülmúlja Albániát, mert ha nem győz, akkor végképp nincs miről beszélni.

A helyzet egyáltalán nem szívderítő, s akkor még az angol, albán, andorrai hármasugrás (0-4, 0-1, 2-1) szánalmasan szomorú színvonaláról nem is beszéltünk. Ezúttal csak a számok játszottak.

Azok sem nekünk.