Több a légiós, mint az eredmény: kupacsapataink fölött a Fradi tartja az ernyőt

Kiemelkedő nemzetközi szereplésével a Ferencváros ernyőt tart a többi magyar kupacsapat fölé: míg a zöld-fehérek az egymást követő harmadik főtáblás szereplésükre készülnek (a svájci Young Boys elleni párharc eredményétől függ, hogy Bajnokok Ligája- vagy Európa Liga-főtábla lesz belőle), a Fehérvár, a Puskás Akadémia, majd az Újpest is kiesett. Egyik se szépen: a Fehérvár kínos vereséget szenvedett idegenben az örmény Ararattól, a Puskás Akadémiát kétszer lenullázta a lett RFS, az Újpestet kiütötte a svájci Basel – az utóbbi eredmény papírforma volt, inkább a különbség a fájó.

Mindezt úgy, hogy – a magyar klubfutball történetében először – egyetlen kupacsapatunk sem küldött pályára egyik mérkőzésén sem magyar többségű kezdőtizenegyet,

a hazai játékosoknak jutó játékpercek száma pedig a negyven százalékot sem érte el.A Fradi felmutathat a táblára

A kupacsapatok közül a Ferencváros mutathat felfelé egyedüliként, mondván, „nézzetek a táblára!” Már csak azért is, mert a magyar rekordbajnok az elmúlt három idényben több győzelmet (13) és több sikerrel megvívott párharcot (10) tett be a közösbe, mint az összes többi kupainduló együttvéve (9, illetve 9), nem beszélve az egymás utáni három főtáblás szereplésről. Egymás után negyedszer szerepelhet magyar klub csoportkörben (egyszer a Fehérvár, háromszor az FTC vívta ki a feljutást), ami az eddigi legjobb sorozat, ugyanakkor ez sem tudja elleplezni azt, hogy hiába erősödött meg infrastrukturálisan és anyagilag rendkívüli mértékben a magyar labdarúgás, ezt (még?) csak egy csapata révén tudja nemzetközi sikerekre váltani.

A Ferencvárosnál is rendre felvetődik, hogy nagyon kevés magyar kap szerepet (Lovrencsics Gergő távozásával, Sigér Dávid súlyos sérülésével ebben az idényben várhatóan még kevesebb fog), ugyanakkor a zöld-fehérek olyan szintű ellenfelekkel, olyan célokért játszanak, amelyek indokolhatják a rengeteg légióst, különösen úgy, hogy sokan közülük kiemelkednek a mezőnyből. Viszont ezek szerint a magyar mezőny – akár a Ferencváros maga – nem tud kinevelni olyan játékosokat, akik ezen a szinten megfelelnének, vagy annyira sokat kérnek az értékes futballistákért, hogy az Üllői útiak ennél jobb ár/érték arányú spílereket találnak máshol.

A keretében többségében légiósokat felvonultató Fradi bravúrosan szerepel Európában, nevezhetjük regionális nagycsapatnak, amely egyre nagyobb dominanciára tör a hazai porondon, és elvárás vele szemben a siker a nemzetközi színtéren. A Bajnokok Ligája-selejtezőben szereplő klubok között sok olyat találunk, amely elsősorban légiósai révén emelkedik ki a hazai mezőnyből: gondoljunk a brazil ligaválogatottnak beillő ukrán Sahtar Doneckre, a tiritarka keretű moldovai (transznyisztriai, hogy pontosak legyünk) Sheriffre, vagy a 2012 óta az összes bolgár bajnokságot megnyerő, eddigi összes élvonalbeli idényében az élen végző Ludogorecre.

A képlet ugyanaz: ha nincs elég elérhető minőségi játékos a hazai piacon (az ország topligás futballistái pedig nem csábíthatók haza), akkor jönnek a légiósok. Ha hozzák a sikereket, a klub által nyújtott perspektíva is vonzóbb lehet, az elérhető légiósok minősége javul.

Eddig jó, legalábbis az eredmény szentesíti az eszközt – mondhatjuk. De mi van a többiekkel?

Ilyet még nem láttunk

A 2021–2022-es európai kupaidény magyar érdekeltségű mérkőzései közül egyetlen olyan sem volt, amelyben a magyar klubcsapat döntően hazai játékosokat küldött volna pályára kezdőcsapatában. A Ferencvárosnál rendszeres, hogy egy vagy két magyar van a kezdőben (2, 1, 1, 2, 1, 2), az Újpestnél ugyanezt lehetett tapasztalni (2, 1, 2, 1), a Fehérvár (3, 4) és a Puskás Akadémia (5, 4, 5, 4) már nagyobb számban vetett be magyar játékosokat, ám a többség légiós volt. A legközelebb a magyar többségű kezdőcsapathoz a Puskás Akadémia járt: Rigában egyszerre vonult ki a pályára Tóth Balázs, Spandler Csaba, Nagy Zsolt, Kiss Tamás és Komáromi György, valamint a magyarcsügési (Románia) születésű, csángó Marius Corbu, aki a román utánpótlás-válogatottakban szerepel, és most kapott meghívót az U20-asok közé, de még lehet magyar A-válogatott.

Ilyen még soha, egyetlen idényben sem fordult elő magyar klubokkal. Eleve 2009-ig egyszer sem fordult elő, hogy ne magyar többségű lett volna a kezdőcsapat, ekkor a Honvéd a Fenerbahce otthonában állt fel hat légióssal. Tizenkét évvel később már egyik magyar kupacsapatban sem volt hazai többségű tizenegy.

Az UEFA sorozataiban 55 szövetség együttesei szerepelnek, közülük csupán 8 olyan van, amelynél hasonló légiósfölényt tapasztalhattunk ebben az idényben. Anglia, Spanyolország, Olaszország és Németország csapatai még nem kapcsolódtak be a küzdelmekbe, és a „négy nagy” együtteseihez egyébként is értelmetlen lenne mércét illeszteni. Belgium gárdái közül még nem mind kapcsolódott be, de eddig enyhe többségben voltak a légiósok. A többiek: miniállamok csapatai, amelyeknél „őslakos” alig van a keretben (Andorra, Liechtenstein, San Marino), Lettország, illetve hírhedten magas légiósrátájú görögajkú országok (Ciprus, Görögország) együttesei. A játékpercek megoszlása is sokatmondó: egyetlen mérkőzésen sem kapták meg a játékidő felét a magyar játékosok, sőt a negyvenszázalékos plafon is elérhetetlennek bizonyult.

Az NB I-es trend is ebbe az irányba mutat:

az ebben az évadban lejátszott mérkőzésekből csak három olyan akadt, amelyben magyar többségű kezdőcsapat volt mindkét oldalon (Honvéd–DVSC, MTK–Honvéd, Paks–DVSC). Nem kis meglepetést keltett, amikor a fiatal magyar futballisták játszatásában általában élenjáró MTK az első fordulóban kilenc légióssal állt fel. Ha a cserejátékosokkal is számolunk, az arány átfordul: eddig valamivel több „magyar” játékperc volt, mint légiós, ez a sok hazai játékost szerepeltető, a nemzetközi porondon viszont nem érintett csapatoknak (a színmagyar keretű Paks, a majdnem kizárólag magyarokkal felálló Gyirmót, illetve a DVSC és a ZTE) köszönhető.

Szóval, amíg a Ferencváros felmutathat a táblára, hogy ilyen eredmények elérése csak sok minőségi légióssal képzelhető el, a többi magyar kupacsapat ezzel sem védekezhet, hiszen augusztus 13-ra mindannyiuk szereplése véget ért. Bántó leegyszerűsítés lenne a légiós=rossz „egyenlet” felállítása, hiszen a minőségi külföldi játékosokból valamennyi klubcsapat és az NB I is profitálhat, az élvonal enyhe színvonal-emelkedése is leginkább nekik köszönhető.

Ugyanakkor hosszú távon biztosan nem az a bő tíz éve bőségesen dotált magyar futballélet érdeke, hogy egyetlen kupacsapatban se alkossák a kezdő tizenegy többségét hazai játékosok. A légióskorlátozás (nevezési létszámkorlát) eltörlésével az MLSZ elsősorban az európai eredményességet próbálhatta elősegíteni.  A Ferencváros esetében ez be is jött, ám a többi kupaszereplőnél ebben az idényben több légióst láttunk, mint eredményt.

A MAGYAR CSAPATOK EURÓPAI KUPASZEREPLÉSE, 2021–2022

BAJNOKOK LIGÁJA
1. selejtezőkör
Ferencváros–FC Prishtina (koszovói) 3–0 (otthon), 3–1 (idegenben)
2. selejtezőkör
Ferencváros–Zalgiris Vilnius (litván) 2–0 (o), 3–1 (i)
3. selejtezőkör
Ferencváros–Slavia Praha (cseh) 2–0 (o), 0–1 (i)
Playoff
Ferencváros–Young Boys (svájci)

KONFERENCIA LIGA
1. selejtezőkör
Puskás Akadémia–Inter Turku (finn) 1–1 (i), 2–0 (o)
Fehérvár–Ararat Jereván (örmény) 1–1 (o), 0–2 (i)
2. selejtezőkör
Újpest–Vaduz (liechtensteini) 2–1 (o), 3–1 (i)
Puskás Akadémia–RFS (lett) 0–3 (i), 0–2 (o)
3. selejtezőkör
Újpest–Basel (svájci) 1–2 (o), 0–4 (i)