Mancini kihasználta, Southgate nem, Rossi alig nyúlt bele: mi volt az öt csere hatása az Eb-n?

A sors fintora, hogy egy olyan Európa-bajnokságon, amelyen a cserejátékosok nagyon fontos szerepet játszottak, három angol tartalék rontása döntött a tizenegyespárbajban. Persze ez leginkább a kitűnően építkező, de a döntőn túlzottan is óvatos, a párbajra „hidegen” behozott játékosaival mellényúló Gareth Southgate problémája. De a minimális különbséggel kicsikart olasz Európa-bajnoki címben tényező volt az is, hogy Roberto Mancini jobban menedzselte a mérkőzést (beleértve a változtatások és cserék időzítését, hatását), mint kollégája, aki pedig jóval erősebbnek tűnő kispadról szólíthatott játékosokat.

Kulcs a kispad

Aligha meglepő, hogy a cserejátékosok gyakran kulcsfontosságú szerephez jutottak a 2021-es Eb-n, hiszen a koronavírus-világjárvány „mellékhatásaként” a labdarúgás szabályalkotó testülete (IFAB) ötre emelte a lehetséges változatások számát, és 2022 végéig marad is az öt csere lehetősége minden magas szintű versenysorozat esetén. A versenysorozat szervezője maga dönthet, hogy engedélyezi-e az öt váltást.

Az UEFA engedélyezte (a kieséses szakaszban ráadásul hosszabbításos mérkőzéseken plusz egy változtatási lehetőség is volt), és az Európa-bajnokságon minden korábbinál hatékonyabbnak bizonyultak a cserék. A Gracenote statisztikái szerint amióta egy Eb-n legalább hét mérkőzést játszanak a kieséses szakaszban (1996-tól), még sosem mértek ekkora „cserehatást”. A kontinensviadalon összesen 17 gólt szereztek és 24 gólban működtek közre a meccs közben pályára küldött játékosok (ebben benne vannak az asszisztok, a kiharcolt büntetők, illetve a gólba pattanó, öngólnak minősített labdák): a találatok 12 százaléka fűződik a nevükhöz.

Igazán a kieséses szakaszban látszódott, hogy mekkora hatásuk van a cseréknek.

Míg a csoportkörben 7 gólt és 14 asszisztot jegyeztek fel a nevük mellé (21/36, 0,583 gól vagy assziszt meccsenként), a kieséses szakaszban ugyanez az adat 10 gól és 10 assziszt (20/15, 1,333 gól vagy assziszt meccsenként). Az asszisztot itt sem szigorúan gólpassz értelemben használjuk, hanem – mint az imént – a kiharcolt tizenegyeseket, a cserejátékos által megeresztett, védőről vagy kapusról gólba pattanó, öngólnak ítélt kísérleteket is ideszámítjuk. A francia–svájci és olasz–osztrák mérkőzésen egyaránt döntő szerepet kaptak a cserék, nem beszélve a spanyol–horvátról, amelyen a kispadról beállók 3 góllal és 4 assziszttal járultak hozzá a gólözönhöz. A tizenegyespárbajokban a kísérletek kétharmadát végezték el cserejátékosok, tehát a szétlövésben a szövetségi kapitányok a friss erő mellett tették le a voksukat. A „hidegen” beálló, csak a tizenegyekre becserélt három játékos (Rodri, Marcus Rashford, Jadon Sancho) viszont egyaránt hibázott – erről már írtunk bővebben.

De nem könnyű használni

A szövetségi kapitányoknak nem volt könnyű dolguk, hiszen nagy, hosszú kieséses szakaszú tornán most először válthattak ötször. Míg a három csere ideális időzítését jó ideje vizsgálják kutatók, öt cserére a legtöbb adat bajnoki mérkőzésekről származik, márpedig egy Eb-n a kieséses szakaszon van a hangsúly, amelyben gyakran előfordul hosszabbítás. Bret R. Myers 2012-ben a következőképpen határozta meg a leghatékonyabb cserefolyamatot, ha egy csapat hátrányban volt: az első cserét az 58., a másodikat a 73., a harmadikat a 79. perc előtt kell meglépni. Előnyben mindegy a cserék időzítése. Rajitha M. Silva és Tim B. Swartz ugyanakkor egy másik tanulmányban nem talált hasonló, időbeliségre alkalmazható modellt.

Carlos Varela-Quintana, Julio Cuervo del Corral és Juan Prieto-Rodríguez 2016-ban feltérképezte, milyen változásokat okozott, amikor az olasz élvonalban átálltak két (plusz egy kapus) cseréről a három cserére az 1990-es évek közepén. Megállapításaik a háromról öt cserére átállás fényében is érdekesek. A három spanyol kutató azt találta, hogy a plusz lehetőséggel az erős taktikai változások (offenzív vagy defenzív cserék) érdekében kevésbé éltek az edzők, sokkal inkább posztra cseréltek („semleges csere”), hogy fenntartsák a csapat intenzitását és megelőzzék a sérüléseket. A StatsBomb néhány évvel ezelőtti vizsgálatában azt mutatta ki, hogy a mérkőzéseket végigjátszók, lecseréltek és becseréltek között az utóbbiaknak a legjobb a gólszerzési rátájuk (nem is kevéssel). A szerző, Colin Trainor szerint ez valószínűleg a fáradtság meccsbefolyásoló hatását mutatja.

Mit okoz az öt csere?

Egyelőre viszonylag kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy milyen hatást okoz az öt csere megjelenése a labdarúgásban. Két vélemény figyelhető meg. A többségi: az öt csere bevezetése az erősebb keretű csapatoknak kedvez, hiszen a kispadról is sztárok sorát tudják pályára küldeni. Gondoljunk a magyar–francia találkozóra: nem mindegy, hogy Schäfer András helyére jön Cseri Tamás vagy Paul Pogba helyére Corentin Tolisso és Karim Benzema helyére Olivier Giroud… Az angol Premier League több szakvezetője éppen ezzel érvelt, amikor kifogásolta az öt cserelehetőséget.

A kisebbségi vélemény: lehet, hogy nem is számít annyira. Ignacio Palacios-Huerta professzor és futballteoretikus a Guardianben úgy vélekedett, az előbb említett feltételezés nincs megfelelően alátámasztva. Palacios-Huerta egyrészt rámutatott, hogy a Premier League nagycsapatai kevesebbet cseréltek, mint a kiesőjelöltek (pedig ha igaz a többségi álláspontot képviselő állítás, akkor érdekükben állt volna többet változtatni), másrészt azt állítja: elképzelhető, hogy a nagycsapatokban jelentősebb minőségkülönbség van kezdők és cserék között („szupersztáreffekt”), mint az alacsonyabb játékerejű, de „egyenletesebb” keretű klubokban.

Az biztos, hogy a kispad erőssége az edzői viselkedést is befolyásolhatja,

erre jó példa a magyar válogatott. Marco Rossi önkritikusan megjegyezte a portugálok elleni mérkőzés után, hogy elcserélte magát. A magyar csapat olasz szakvezetője végig igen konzervatívan cserélt az Eb-n: két meccsén ki sem használta az öt lehetőséget, egyetlen korai (65. perc előtti) váltása kényszerű volt, tizenkét cseréjéből tízet a 75. percben vagy később húzott meg, négyszer a 88. percben változtatott. Ez arra utal, hogy a kiválóan működő alapcsapatot nem akarta megbontani – meg talán arra is, hogy a cserepadról nem tudott volna azonos minőséget behozni. A magyar csapat egyik góljában sem működött közre közvetlenül cserejátékos, s válogatottunk minden kísérlete (lövés vagy fejes) kezdőcsapatban figyelembe vett futballistától érkezett.

Az Európa-bajnok olaszok minden mérkőzésükön felhasználták az összes cserelehetőségüket, ám – érdekes módon – három bombaerős keretű válogatott esetében mintha nem aknázták volna ki eléggé az új szabályt. A franciák (13 csere 4 mérkőzésen), a belgák (18 csere 5 mérkőzésen) és az angolok (26 csere 7 mérkőzésen) hosszú kispadjukhoz képest alig változtattak. Gareth Southgate csak két mérkőzésen használta ki összes lehetőségét, ráadásul azokból három időhúzó, illetve a tizenegyesrúgásokra váltó csere volt; olyan, amely esetében a beálló játékos labdához is alig ért. Ahhoz képest, hogy milyen erősségű játékosok ültek a kispadon – az angol cseresort az Eb-szereplők jó része kezdőcsapatnak is elfogadná –, mondhatni, mintha ott sem lettek volna. Ez lehet, hogy brit sajátosság: az Eb-n szereplő három szigetországi csapat (angol, skót, walesi) a hat legkevesebbet cserélő között volt, az angol–skót mérkőzést akár 1990-ben is lejátszhatták volna, mivel mindkét fél csupán két-két változtatási lehetőséget használt el.

Velünk marad-e az öt csere?

A 2022-es év végéig igen, tehát minden bizonnyal a katari világbajnokságon is erre készülhetünk. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a szakvezetők váltanak-e cserestratégiájukon. A Reuters hírügynökség szerint erős lobbizás folyik a háttérben, hogy az öt cserelehetőség állandósuljon, valószínűleg a topklubok az első számú támogatói ennek. A váltás jól indokolható lenne a játékosok egészségének megőrzésével (a sérülésveszély és a túlterhelés csökkentése), és ne feledjük, fejsérülések, agyrázkódások esetén egyes bajnokságok már bevezettek egy további, speciális cserelehetőséget. Ahogyan nulláról az egyre, majd kettőre, később háromra ugrott a cserelehetőségek száma, alighanem számíthatunk az opciók további bővítésére.

Pláne, ha ez a futball legnagyobbjainak az érdekében áll.