Minden statisztika csalóka lehet, pláne tágabb kontextus nélkül – ennek ellenére az Európa-bajnokság csoportköre után kiadott ranglisták tükrében érdemes megvizsgálni a magyar válogatott teljesítményét. A kirajzolódó „lenyomat” egy sokat (és áldozatosan) védekező, rengeteget dolgozó, támadásban elsősorban két csatára erősségeire építő, a nagyokkal pariban lévő együttest mutat. Ami talán nem rajzolódik ki: az érzés, hogy a válogatott méltó ellenfele volt Portugáliának, Franciaországnak és Németországnak, tehát a világ legerősebb keretű nemzeti csapatai közül háromnak.
Szerelni, szerelni, szerelni
A magyar csapat hátsó alakzata – bár azt is mondhatjuk, hogy az egész együttes – szinte folyamatos munkában volt az Európa-bajnokságon, hiszen világklasszisokat kellett minden mérkőzésen féken tartani. Nem véletlen, hogy az UEFA statisztikái alapján a megkísérelt szerelések számában (62) első, a sikeres szerelések számában (26) holtversenyben a második Marco Rossi együttese. Fiola Attila, Botka Endre (11-11) és Szalai Ádám (9) a szerelési kísérletek számában (bár nem azok sikerességében), Nagy Ádám a visszaszerzett/lefülelt labdák számában (24) és futómennyiségben (34,8 km) szerepel a listák élmezőnyében a csoportkör után.
