0. perc: Jó estét mindenkinek! Himnuszok. Valahogy nem elképzelhető, hogy egy olyan himnusz után, mint az olasz, egy válogatott bárkitől is vereséget szenvedjen. Még akkor is, ha az olaszok gyászos, fekete nadrágban vannak, sötétkék felsővel. A svájciak szerelése: fullfehér.
3. perc: Svájci presszing után Berardi meglódul, de túl sokáig vezetgeti. Az már most látszik, hogy ez a meccs nem a Serie A tempójában döcög majd.
6. perc: Egy rövidpasszos és egy kiugratásos olasz akció egy percen belül: két lessel. Mancini közben levette az egyenzakót, ami azért nem baj: a szürke cuccot Olaszországban csak séfruhának gúnyolják. Az Armani tervezte amúgy.
10. perc: Spinazzola, imádom! Az a finom ütemtelen labdamegtolás, ami után szabad lett a tér a bal szélen. Azok a léptek! A beadást Immobile fejelte fölé. Az első pár perc svájci fölénye után átvették az irányítást az olaszok.
15. perc: Barella őrjöngve reklamál (joggal), csoda, hogy még nincs sárgája, általában negyedóráig szokta húzni anélkül.
17. perc: Shaqirit lerúgják, a bűnös olasz lábon feltűnik egy ocsmány tetoválás.
18. perc: Megtudtuk: Francesco Totti nem tudja, hogyan kell viselni a maszkot. Valakit ma az SZTK-ban majdnem elküldtem a picsába, mert nemcsak a maszkot húzta az állára, hanem csapkodni kezdte a vállamat, hogy menjek már előre. Hopp, közben a 73 éves Chiellini gólt rúgott egy szöglet után. 1:0 Olaszországnak. A meccset kéne nézni inkább.
20. perc: Nincs gól, Chiellini kezezett. Szóval az SZTK-s faszi rém idegesítő volt, szerencsére rögtön elhúzott a lift felé.
22. perc: Az Insignére felívelt labdákban nincs nagy potenciál. Bonucci már nem a régi.
23. perc: Mondanék valamit a svejciekről is, de nem csinálnak semmit. Most egy labdaszerzés után egy szőke csávó (festett hajú? a szünetben közelebb húzom a tévét) intett, hogy az övé, forgolódott kicsit, majd visszagurított a centerhalfnak.
24. perc: Chiellinit le kell cserélni. “Reméljük, nem nagy a baj” – füstölög a Kisgömböcben Bognár György. Beállt: Acerbi.
26. perc: Na, igen, ez az olasz foci, az új stílus, a Sassuolo-style, a támadásorientált őrület. Locatelli (Sassuolo) a félvonalról kapásból indítja Berardit (Sassuolo), aki elhúz a jobbon, középre gurít, az érkező Locatelli pedig büntet (Locatelli csak Verratti sérülése miatt kezdő, tegyük hozzá). Nézzék meg majd a lassítást: honnan hová futott Locatelli ennél a támadásnál. (A gól után az UEFA propagandisztikus képein leszbikus pár ünnepel.)
32. perc: Azért az milyen megejtő, ahogy a 21 éves Rasopadori, mint egy kisfiú, hallgatja a kispadon a halállaza Chiellini beszámolóját.
35. perc: Szépen induló svájci kontra, két gyors passz, fut fel az adrenalin a bázeli plázákban, aztán a semmiből befut Spinazzola, és kész, vége, ennyi volt. – – majd fél perc múlva újabb gyors svájci akció, szögletig fut. A szögletből – nyolc másodperces olasz kontra, Berardi-lövéssel a végén.
43. perc: Svájc próbálja átvenni a kezdeményezést, de egyelőre elég izzadságszagúak ezek a támadások.
45. perc: Egy újabb gyors svájci támadás, de a fehérek emberfölénye pillanatok alatt eltűnik, többségbe kerülnek az olaszok. A keresztlabda után Di Lorenzo egy olyan pimasz testcsel után engedi a lába között az alapvonalon túlra gurulni a labdát, amiért Pécsbányán öt perccel később kapna egy rúgást az achillesére. Erre most nincs idő, és a svájciak sem pécsbányaiak (mielőtt meglincselnek, bírom a pécsbányaiakat, szerintem van az úgy, hogy az ember néha achilleszeket rugdos dühből), vége az első félidőnek. 1:0, teljesen megérdemelt olasz vezetés. Svájcot vigasztaljuk minden idők egyik legjobbb zenekarának egyik pszichedelikus számával. I Won’t Dance, még a glamrock-korszak előttről. Az album: Into the Pandemonium (1987).
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="315" width="560" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
47. perc: A szünetet végigküzdöttük a Celtic Frost-klip embed-kódjával, de szerintem megéri meghallgatni még egyszer! Bozsik Péter mit mondott, valaki megírja? Kösz!
48. perc: Egész más a svájciak hozzáállása – vagy csak megint öt percig ijesztegetnek? Meglátjuk.
52. perc: Locatelli egészen elképesztő. Megint egy olasz roham, aminek a végén 21 méterről szétlövi a bal alsó sarkot (kicsit megpattant). Eddig ő az Eb eddigi meglepetésembere. Olaszország–Svájc 2:0.
57. perc: Két védőt is lehozott Petkovic: Schart és Mbabut. Bátor döntés. Kemény lesz az utolsó félóra!
60. perc: Picit leült a meccs, az olaszok lassítanak, a svájciaknál újratervezés.
62. perc: Patetikus mondat, de ennyi: az olaszok játszanak, élvezik a focit. Az Olimpicóban ollézás!
64. perc: Insigne sokadik flegma labdavesztése után a svájciak végigjátszanak egy támadást, a végén Zuber lövését védi bravúrral Donnarumma. Most talán még Milánóban is tapsoltak neki. Mármint a milanosok.
69. perc: Insigne helett Chiesa, egyetértek. Berardi helyett Toloi. 4-4-2 jön? Azt csak most érzékelem, hogy a celticfrostozással elment az idő, és nem láttam, hogy a szünetben Seferovic helyett beállt Gavranovic. Nikolic volt már svájci válogatott?
71. perc: A svájciak végigtolnak egy félperces támadást, a végén Shaqiri varázsol, de jó a blokk. Aztán Karaszev lazán jelzi, hogy vissza az egész, már rég les volt minden. A túloldalon valaki kihagy egy ziccert, amíg gépelek. Pörög a meccs.
75. perc: Két olasz viszi végig a labdát sprintertempóban a pályán, Chiesa kiugratása után Immobile lő mellé. Chiesa őrjöng. Közel negyven évnyi olaszoknak szurkolás után ezt jó jelnek tekintem.
78. perc: Embolo állítólag a svájci drukkerek kedvence. A svájciakat ismerve nem azért, amit most tett: lerúgta Barellát. Megfigyelték, hogy az egyébként príma Barella milyen átéléssel reklamál, hempereg, sántít? Nagy király!
82. perc: Akanji lehajtott fejjel veszi tudomásul, hogy Chiesa rápöccinti a labdát az oldalvonalnál. Lelátói felvétel: svájci fiú persenő bajusszal, mellette szőke lány. Szomorú mosoly. Egy perc múlva Akanji nagyot ment Immobile elől, az olasz csak lökéssel tud a kapura fordulni.
84. perc: Elég nagy csoda kéne az ikszhez, ha pedig az olaszok nyernek, akkor két meccs után továbbjutók. Ez azért különösen nagy szó, mert a vébé-mérlegük a 2006-os világbajnoki cím óta siralmas. Kétszer (2010, 2014) kiestek a csoportkör után, egyszer (2018) ki sem jutottak a tornára. Találós kérdés: az olaszok kit vertek meg 2006 óta egyedüliként vébén? A végén beírom.
86. perc: Vastaps Locatellinek, jön helyette Pessina. Ahogy a panelek között mondtuk: ő se szar.
89. perc: Abszolút KO. Immobile 21 méterről kilövi a hosszú sarkot. Az oké, hogy Immobile (aki már kábé minden európai topligában leégett) milyen hasznos center, de már megint az a labdaszerzés (Toloi). 2:0 után, egy agyonnyert meccsen, az ellenfél térfelének közepén. Olaszország–Svájc 3:0.
91. perc. Mint a vérebek. Az olasz középpályások egy labdavesztés után három másodpercen belül visszaszerzik a labdát a svájciaktól, akiknek pislogni sincs idejük. Nagyon szokatlan látvány ez.
VÉGE. Olaszország–Svájc 3:0. A meccs legnagyobb tanulsága, hogy az olasz válogatott Mancini vezetésével, és ezekkel a futballistákkal olyan irányba indult el, amilyenbe az olasz futball talán még soha. Egyszerre látjuk ebben a csapatban a Sacchi-féle totális futball elemeit, a letámadást. A középpályások játéka és labdatartása időnként a Barca tikitakáját idézi. A védelem olaszosan cizellált és puritán, főképp: sziklaszilárd. A csatársor látszólag semmi extra, de Immobile hatékonysága Vierit idézi. Mindez leöntve azzal a játékintelligenciával, ami csak az olaszokat jellemzi. Olasz drukker vagyok, túlzok meg a többi, biztos idegesítem azt, aki angolos vagy németes vagy franciás. De hát most ez van. Nem lehet egy életet végigszégyenkezni azért mert Forza Italia! Viszlát a nyolcaddöntőben (szerintem Ukrajna ellen), a Wales elleni meccsen inkább whiskey-zem!