A sejkek és oligarchák által gründolt európai topfutball aktuális eseményeit nézve az ember könnyen megfeledkezik róla, hogy a BL-nyolcaddöntőben (zsinórban másodszor) elvérző Juventus tulajdonképpen gazdagabb mindegyiküknél. A világ legrégebben ugyanannak a családnak a tulajdonában lévő sportszervezete mögött olyan globális gazdasági hatalom összpontosul, ami az egész világon egyedülálló, és csak Olaszországban kilencmillió szurkolója van a klubnak.
Az Agnelli család, illetve az ius successionis értelmében jelenleg elnöklő Andrea Agnelli azonban másfajta gazda. Nem fukar, költ gazdagon, ha úgy alakul, de szó sincs arról, hogy a Juventus sportigazgatói biankó csekkekkel a zsebükben mászkálnának a piacon. A biztos háttér adott, ám ennél sokkal fontosabb az a fajta stratégiai gondolkodás, amely igazi innovátorként mindig is jellemezte a klubot.
És hiába tűnik pillanatnyi nagyzási hóbort eredményének, Cristiano Ronaldo leigazolása az építkezés nagyon is fontos lépése volt. Egy folyamat elengedhetetlen következménye.
A 0. év: 2007
Néhány válságot már megélt története során a Juventus, de egyik sem volt olyan súlyos, mint a 2006-os calciopoli. A bazári komédiának minősülő ügyben a Juventust a bíróküldés manipulálásáért kizárták a Serie A-ból, és megfosztották két bajnoki címétől. Mivel a klub morálisan és sporszakmailag is megsemmisült, vegyük origónak a visszajutás évét, 2007-et.
