Robert Lewandowski az aranyfényű, de Aranylabdát pokoli igazságtalan módon nem hozó 2019/20-as idény után a 2020/21-esben is remekelt, 29 bajnokin 41 gólt szerzett, megdöntve Gerd Müller 40 gólos Bundesliga-szezoncsúcsát. Harminckét évesen pályafutása zenitjén van. A 34 éves Luis Suárez főszerepet játszott az Atlético Madrid bajnoki címében, az ő találata döntött a La Liga első helyéről. A 33 éves Sergio Agüero az elvesztett BL-döntő fájdalmával, de angol bajnokként távozott a Manchester Citytől, megdöntötte Wayne Rooney Premier League-rekordját (egy klubban szerzett legtöbb PL-gól), és továbbállt a Barcelonához. Karim Benzema sorozatban a harmadik bajnoki évadában ért el húsznál több gólt – ez korábban sosem sikerült neki –, és 33 évesen visszahívták a francia válogatottba, amelyben továbbra is számolnak a 34 éves Olivier Giroud-val. Edinson Cavani 34 esztendősen fontos fogaskerék a Manchester United gépezetében. Zlatan Ibrahimovic közel a negyvenhez sérüléséig a hátán cipelte az AC Milant.
Mind középcsatárok – még ha eltérő stílusúak is – és mind kulcsszereplők a harmincon túl. Ahogyan a magyar válogatottból is „kirobbanthatatlan” 33 évesen a center-csapatkapitány, Szalai Ádám. Elöregedett a „kilences” posztja? Centerhiány áll elő, az egekbe húzva az Erling Haalandhoz hasonló csatárok árát? Megváltozik egy poszt, amelynek a futballtörténelem nagy részében kiemelt szerepe volt? Lehet, hogy a kilences tényleg nem létfontosságú?
Specialisták helyett hibridek
„Modern támadó vagyok, aki mindenhol bevethető. Régebben valaki kilences volt, vagy tizenegyes, vagy hetes – specialisták játszották a futballt. Én ezzel szemben játszottam már egyedüli csatárt, szerepeltem a bal és jobb szélen is” – így szól Kylian Mbappé önmeghatározása, amit az Esquire magazinban megjelent interjúban Simon Kupernek adott.
Ha megnézzük Mbappé hőtérképét, ugyanez rajzolódik ki: a világklasszis francia csatár leginkább „fél tizenegyes”, a legtöbbször a pálya bal oldalára húzódva dolgozik, ám a taktikai rajzokon gyakran középcsatárként bukkan fel, aki „mellesleg” ugyanúgy tud bal és jobb oldali támadót is játszani. Szélvészgyors, okos, több felállásban is bevethető, atletikus és könnyed – a huszonegyedik századi támadó prototípusa lehetne. S nem specialista – nem úgy, mint egy center.
Amikor külföldi játékos-megfigyelőket kérdeztünk arról, hogy náluk mennyire érződik a „kilenceshiány”, nem sokat gondolkodtak a válaszon.
„A klasszikus kilences halott. A hibrid csatárok egyre inkább átveszik a helyét nemcsak Európában, hanem Afrikában is” – vélekedett egy osztrák scout, aki saját országa mellett elsősorban Nigériát figyeli meg.
