„A döntetlen eltörlése forradalmi változásnak számít” – mondta Garami József, az edzőbizottság elnöke, miután az MLSZ elnöksége 1988. augusztus 2-án azt a különös döntést hozta, hogy iksz esetén minden egyes bajnoki mérkőzés tizenegyespárbajjal zárul, és annak győztese két, a vesztes egy pontot kap.
A határozat, amely a Nemzeti Bajnokság valamennyi osztályára vonatkozott, azért született meg, mert az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a válogatottnak az osztrákoktól itthon elszenvedett 4-0-s veresége után úgy vélte, rendet kell teremteni végre,
(A sport- és sóhivatal azért a KNEB-hez fordult, mert a bűnüldöző szervek csak akkor kezdeményezhettek eljárást vesztegetés ügyében, ha a feljelentőnek bizonyítéka volt.) A népi ellenőrzés utóbb megalapozottnak találta a gyanút, ezért a rendőri szervek belefoghattak a rázós meccsek körülményeinek feltárásába.
A magyar–osztrák májusban volt, a karhatalmi kutakodás első eredményei októberben láttak napvilágot, ám az MLSZ nem győzött jó színben feltűnni, vezérkara az őszi szezon előtt azt hangoztatta: „Az elnökség az elmúlt idény lezárása után ígéretet tett arra, hogy lépéseket tesz a bajnokság tisztaságáért. Ezért került sor a radikális döntésre.”
Az ötletet Norvégiából vették, ahol csak a hideg ellen került elő a bunda, viszont 1987-ben bevezették a tizenegyes-halmozó rendszert. Az ötlet hazai adaptálását nem fogadta általános lelkesedés. Baróti Lajos, minden idők legtöbbszörös (121 meccsen vezénylő) szövetségi kapitánya azt mondta: „Nem értem, miért volt ilyen nagy sietségre szükség ennek a rendelkezésnek a bevezetéséhez.” Verebes „Mágus” József pedig kijelentette:
Megint született egy kellően át nem gondolt, elsietett döntés, amely semmit sem old meg, ettől még nem lesz jobb és tisztább a magyar futball.
Jobb tényleg nem lett, bár ma szinte álomszerű volna az NB I-ben egy ilyen 23-as keret az akkori első osztályból: Disztl Péter, Andrusch, Brockhauser; Sallai, Csuhay, Disztl László, Pintér Attila, Komjáti, Lőrincz, Cseh, Keller; Hannich, Kardos, Kozma, Fitos, Márton, Csongrádi, Pásztor, Fodor; Kiprich, Szeibert, Kovács Kálmán, Hajszán.
Szerintem Bánki „Dodiért” vagy Dzurják „Csöpiért” is összetennék a kezüket a Ferencvárosban.
Ez nem vicc, ellenben hajdanán sorozatos tréfa tárgya volt, hogy a mérkőzések több mint negyede, 66 meccs zárult tizenegyespárbajjal. Az MTK és a Dunaújváros 11-szer ikszelt – a fővárosi csapat 8-szor nyert, 3-szor kikapott a ráadásban, míg a vidéki együttes 6-5-ös mérleget produkált –, 10-szer remizett a Pécs (3-7), a Siófok (4-6) és a Vác (5-5), 9-szer a Szombathely (5-4), a Tatabánya (3-6), a Vasas (2-7), a ZTE (4-5).