Öt bajnoki cím egymás után, tavasszal alvajárva megnyert aranyérem, az NB I teljes becsült értékének majdnem 40 százalékára taksált játékoskeret, leépült rivális. Mi veszélyeztethetné a Ferencváros újabb, összességében 35., sorozatban hatodik elsőségét?
A nyáron látottak alapján elsősorban a Ferencváros.
A Salzburg tanult saját Mohácsából, tanul-e az FTC?
Ha eddig nem utalt volna arra elég jel, hogy nincs minden rendben a magyar rekordbajnoknál, hát a KÍ elleni kupagyalázat világosan rámutatott a problémákra. Olybá tűnik, mintha a klubnál összekeverték volna az egészséges arroganciát a nagyképű kivagyisággal, és adottnak vették volna az újabb sikereket – a fix továbbjutást megelőlegező, az ellenféllel szemben tiszteletlen közösségi médiás posztok után nem véletlenül volt sztentori hangú a kárörvendő röhögés a nem Fradi-drukkerek táborától. Sztanyiszlav Csercseszov repült – ami a látottak fényében borítékolható elnöki döntés volt –,
- A Ferencváros az elmúlt években nem volt rákényszerítve itthon éles versenyfutásra, a vetélytársaknál sokkal erősebb és mélyebb kerete biztosítja, hogy 33 forduló alatt kijöjjön a különbség. Az idén tavasszal pocsékul futballozott, és várakozáson aluli eredményeket ért el az NB I-ben, így csak hat pont előnnyel nyerte el a bajnoki címet, melyet már három fordulóval a vége előtt bebiztosított.
- A bajnoki arany alapelvárás, az igazi motiváló erő a nemzetközi kupaszereplés. Ez 2023 nyarán gigantikus pofonnal kezdődött – egy félprofi csapat játszott jobban és jutott tovább teljesen megérdemelten az összehasonlíthatatlanul drágábban összerakott, magasabban fizetett és papíron sokkal értékesebb keretű FTC-vel szemben. Ha ez nem ébresztő a kerettagoknak, akkor semmi. Kérdés, hogy a költségvetést és az átigazolási lehetőségeket egyaránt érintő kudarc mennyire rombolta le a csapat morálját. Ha nagyon – és negatív spirálba kerül az együttes –, akkor lehetnek gondjaik a zöld-fehéreknek a bajnokságban is. S vajon mennyire motiválja a Konferencia Liga a BL- vagy EL-szereplés reményében a Fradihoz szerződött légiósokat? Hányan kezdenek kifelé kacsingatni, és mekkora lyukat üt a tervezett bevételek rovatába a korai BL-búcsú?
- Menetközben kell edzőt keresni, annak pedig összerakni a teljesen szétesett játékot. A Ferencváros védelme sebezhető, előrefelé gyakran az ötlettelenség az úr. Csercseszov kontrázni igen jól tudott, de kontrollálni sokkal kevésbé, márpedig az NB I-ben a Ferencváros szinte mindig irányító szerepben van.
- A téli átigazolások rosszul sikerültek, a nyáron érkezetteknek meg kapásból egy katasztrofálisan rossz eredményt kell megemészteniük. Viszonylag nagy volt a fluktuáció a keretben, és nem lenne meglepetés, ha még lennének távozók. Nincs se BL-, se EL-csoportkör, és ami ugyanilyen fontos, a tervezettnél sokkal alacsonyabb lesz a kupabevétel; így elképzelhető, hogy több futballista a piacra kerül. Csercseszov utódjának egy alaposan kicserélődött keretet kellene felráznia.
- Ha lenne legalább megközelítőleg hasonló erejű riválisa a Fradinak, az már tuti vérszagot érezne. De így is azt gondolhatják a többi NB I-es csapatnál: ha a feröeri bajnok simán le tudta győzni a Ferencvárost, nekik miért ne sikerülhetne? A domináns csapatokat védi saját (relatív) sérthetetlenségük aurája, de a március óta 4–3–9-es mérleggel szerénykedő zöld-fehérek körül ez nem érződik. Hónapokig azt próbálta mutatni a klub, hogy minden rendben, de most mindenki látta, hogy a király meztelen.
- Azt ne felejtsük el, hogy a KÍ elleni fiaskó össze is ránthatja a csapatot, amely magának és a közönségének is bizonyítana; illetve előremutató változásokat is kiválthat – ez lenne a Ferencváros számára a lehető legjobb reakció.
A Salzburg a Red Bull beszállása (2005) után domináns csapattá vált Ausztriában, de az európai porondon csak EL-csoportkörös szereplést tudott felmutatni, a Bajnokok Ligájába képtelen volt bejutni. 2012 nyarán az osztrák válogatottakkal és drága légiósokkal teli salzburgiakat kiejtette a BL-kvalifikációból az előselejtezőből érkező luxemburgi Dudelange. A Salzburgot körberöhögték, az osztrák lapok futballtörténetük egyik legszégyenletesebb fiaskójáról írtak. Az akkor alig néhány hete sportigazgatónak kinevezett Ralf Rangnick az idén egy sajtóbeszélgetésen a következőképpen jellemezte a helyzetet:
„A Salzburg zsoldoscsapat volt akkoriban. Magas volt az átlagéletkor, a legtöbb játékos azért futballozott ott, mert nagyon jó pénzt kapott és gyönyörű helyen élhetett. Nem volt rajtuk valódi nyomás, hogy teljesítsenek.”
Roger Schmidt vezetőedző a helyén maradt (ő is frissen érkezett a klubhoz), Rangnick pedig fölment Dietrich Mateschitz Red Bull-vezérhez. Szabad kezet kért és kapott. A koncepció: ne olyan játékosok legyenek a csapatban, akik az utolsó vagy utolsó előtti nagy szerződésüket kötik meg; hanem olyanok, akik nagyon fiatalok, sikeréhesek és első vagy második európai profi kontraktusukat írják alá.
