Bár az ilyen információk nyilván csak sokadkézből jutnak el az emberhez, a beszámolók alapján az elmúlt hetekben CR7 – vagyis leginkább az őt képviselő szuperügynök, Jorge Mendes – a Chelsea, a Bayern München és az Atlético Madrid ajtaján is kopogtatott. Hogy ezek közül melyik volt konkrét felajánlkozás és melyik csak a sajtóban elhíresztelt pletyka, sosem derül ki. Annyi bizonyos, hogy egy, a Chelsea új tulajával, Todd Boehlyval közös megbeszélésről tudunk, miközben Oliver Kahn, a Bayern vezérigazgatója többször is nyilatkozott arról, hogy nekik nincs szükségük a portugálra, míg Madrid piros-fehér felén dacosan tagadták a közeledést. Opciókban nem dúskálnak Cristiano Ronaldóék, hiszen azt nehéz elhinni, hogy korábbi állomáshelyein, a Juventusnál vagy a Real Madridnál szívesen látnák, az előbb felsorolt gárdákon túl pedig a maradék olasz „nagyok” pénzügyileg nem képesek őt megfizetni. A PSG-nél Christophe Galtier-nek éppen elegendő kihívás működőképes gépezetet építeni a Neymar, Mbappé, Messi trióval, a Barcelonának, és az Arsenalnak, a Tottenhamnek meg a Manchester City-nek nem kell. Ezzel ki is veséztük a szóba jöhető klubokat.
Ronaldóék úgy indultak neki a nyárnak, hogy el tudnak majd menekülni a Manchester United legutóbbi, balul sikerült évadának következményei elől. Meg úgy, hogy ha a BL-ben akar szerepelni, akkor az magától értetődő módon úgy is lesz. Durván elszámolták magukat.
Ezen azért érdemes elgondolkodni. Miképpen lehetséges, hogy a két lábon járó marketinggépezet és pénzeszsák, a bolygó egyik legfontosabb sportolója ennyire kéretlen vendég a szakmája krémjében?
Hiába a gólok, CR7 túl nagy teher
A portugál sztár 18 gólt szerzett a Premier League előző kiírásában – ennyire kevés alkalommal legutóbb 23 évesen talált be az ellenfelek kapujába, míg ennél alacsonyabb számú találat legutóbb 21 esztendős korában fűződött a nevéhez. Igaz, még így is a góllövőlista harmadik helyén végzett, ám sokkal fontosabb, hogy a nyers számok mögé kukucskáljunk. A 18 gól mindössze 12 mérkőzésen jött össze, ami nagyon karcsú, de természetesen a legtöbb lövést és ezáltal a legtöbb kapura tartó lövést ő engedte el a bajnokságban (is). Ez az alapvető probléma: Ronaldo továbbra is ugyanaz a központi alakja egy-egy csapatnak, ugyanúgy a legtöbb labdát, a legfontosabb passzokat és a legnagyobb figyelmet igényli. Csakhogy a korábbiakhoz képest bántóan kicsi ellenértékért cserébe.
Mert ő Cristiano Ronaldo. Mert ilyen a státusza, mert ilyen szinten befolyásolja a környezetét. Ő fogja szerezni a góljaid igen számottevő százalékát. A La Liga 2015/16-os évadában kilencven percre vetítve a Real Madrid góljainak 35 százaléka érkezett tőle, a következő szezonban 32, utána 43 százalék. A Juventusban és a Serie A-ban 40, 50, majd 47 százalék. A manchesteri visszatérése sem hozott valódi csökkenést: 45 százalék. A lövéseknél ugyanez a tendencia: 34, 33, 38, 36, 35, 34 és 30 százalék. „Valahogy” mindig így alakul.
Ezzel az az igazi probléma, hogy mivel Ronaldo hatékonysága, gólérzékenysége és eredményessége a kora előrehaladtával mindinkább csökkent, ezzel párhuzamosan a csapatai is egyre kevesebb találatot szereztek. A Real Madrid a 2015/16-os spanyol bajnoki évadban 110 alkalommal vette be a riválisok kapuját, majd ilyen számok következtek a spanyol fővárosban, Torinóban és Angliában: 106, 94, 70, 76, 77, végül 57. A Vörös Ördögök majdnem fele annyi alkalommal köszöntek be, mint hét évvel ezelőtt a Real, Ronaldo gyakorlatilag mégis ugyanannyira rányomja a bélyegét a jelenlegi közegére, mint akkor a Királyiakra.
A mai napig átlagon felüli gólszerző. Egészen megdöbbentő belegondolni, hogy ez az ember 37 évesen, amikor más labdarúgók már rég a jól megérdemelt „nyugdíjukat” töltik, egy átlagos topligás támadónál kíméletlenebb befejező. Mindazonáltal abból kifolyólag, hogy mennyire központi alaknak kell ehhez lennie, hogy mennyire sokat kell áldoznia érte az őt körülvevőknek, ez most már nem elég.
