Amikor 2013-ban, 14 éves korában eltanácsolták a Chelsea akadémiájáról, a kis Declan komolyan elgondolkodott azon, vajon van-e jövője a futballban. A tehetségét korábban senki sem vitatta, a nevelői és a társai mindig úgy gondolták, hogy profi labdarúgóvá válhat, de ekkor hirtelen úgy érezhette, hogy kihúzták a lába alól a talajt. Nem egyedül őt engedte el a klub, több ismerőse is új csapat után kellett nézzen, de a korosztályának krémje – például a legjobb barátja, Mason Mount – ott maradhatott a kékeknél.
A West Ham akkori akadémiai vezetése tudott a helyzetről, és a szakemberek megnézték a gyerekeket. Köztük Rice-t, aki néhány héttel később hivatalosan is csatlakozott a Kalapácsosokhoz. A Chelsea-nél – bármilyen meglepő is ez az aktuális képeket nézegetve – leginkább a felépítésével voltak elégedetlenek. Nem nőtt az életkorának megfelelően, ám egy dologban már akkor a kortársai fölé emelkedett: játékolvasás, a játékintelligencia tekintetében. A West Ham is ezt szúrta ki a próbajátékok alkalmával, mert
Az, hogy egy futballista nincs világklasszisnak kikiáltva az első pillanattól, amikor labdához ért, nem meglepő. Sokaknak vezet kanyargós út a csúcsra. Mindazonáltal az hatalmas mértékben befolyásolja az adott sportoló személyiségét, hogy kis fordulókra vagy valóságos tűkanyarokra kényszerül-e. Rice karakterének ez az ősélménye: hiába a tehetséged, minden apró eredményért vérrel, verítékkel kell megküzdened.
Valóban ekkora ász, vagy csak próbálják felverni az árát?
Aki csak az angol válogatottban látta őt játszani, azt gondolhatná, igazi tőről fakadt védekező középpályás. Gareth Southgate szövetségi kapitány kifejezetten konzervatív szerepben használja a nemzeti együttesben: jól körülhatárolt területet kell lefednie, és onnan biztosítania a labdajáratás zavartalanságát. Csakhogy Rice ennél sokkal összetettebb futballista. Kétségtelen, a bemutatkozását követő szezonokban kezdetben inkább a jó labdaszerző alakját öltötte föl, már 19-20 évesen a liga abszolút értelemben vett elitjébe tartozott a sikeres szerelések és a labdalopások tekintetében. A példaképei azonban nem mások, mint Yaya Touré és Patrick Vieira, két hamisítatlan box-to-box középpályás, és ő ennek megfelelően fejlesztette a játékát a közelmúltban. Azzal az eddigieknek megfelelően sosem adódott baj, hogy az ellenfelek terveit olvasva megfelelőképpen szűrjön, de komoly kritikát kapott azért: mennyire képes részt venni az előre játékban?
