Budapesten 1-1 volt, Bukarestben 2-2. A románok már többet értek el a magyarokkal szemben, mint addig, mert az 1972-es Európa-bajnokság negyeddöntőjében vívott párharcig egyetlen döntetlent és kilenc vereséget számláltak. Sajnos 1981 szeptembere óta fordított a helyzet: attól kezdve hat román győzelem és öt döntetlen szerepel a statisztikában.
A két „ikszet” a korabeli szabályok szerint harmadik mérkőzés követte semleges pályán. Felvetődött, hogy a csapat Bukarestből menjen Belgrádba, de Illovszky Rudolf szövetségi kapitány úgy vélte, jobb a következő három napot idehaza tölteni. A szakvezetőnek akadt gondja elég: Vidáts Csaba, Fazekas László, Branikovits László sérült volt, a május elsején Hamburgban – Bene Ferenccel, továbbá Franz Beckenbauerrel, George Besttel, Eusébióval, Geoff Hursttel, Gerd Müllerrel együtt – az Európa-válogatottban játszó Mészöly Kálmán, valamint Farkas János 1972. május 31-én, a Vasas gyászos 3-1-es egri veresége alkalmával alig harminc évesen elbúcsúzott az aktív játéktól. Ráadásul a román fővárosban „agyon nyert” találkozót adott döntetlenre a csapat. Az első félidőben pompásan játszott a magyar együttes, a virtuóz Kocsis Lajos finom fektetős gólt lőtt, majd briliáns alakítása után, 2-1-nél tizenegyest rúghatott. Ha belövi, lehet, hogy K. O. a vége.
De Necula Raducanu védett.
De nemcsak ő tévedett. Angelo Niculescu román szövetségi kapitány a visszavágót megelőzően kijelentette: „Nem lesz harmadik mérkőzés.”
