A Barcelona a vasárnap estit megelőzően 2015-ben, illetve 2009 májusában tudott négygólos különbséggel nyerni a Real Madrid otthonában. Az utóbbi 6-2-es siker nemcsak a bajnoki címért zajló versenyben volt kulcsfontosságú a katalán csapatnak: a pályán megvalósított dominancia olyan mértékű volt, mintha két teljesen másik sportágból érkező együttes találkozott volna. Pep Guardiola azon a napon bohócot csinált a Real Madrid védőiből, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy a hamis kilencesként mozgó Lionel Messit kövessék és ezzel szabad utat adjanak az ellenfél beinduló szélsőinek, vagy maradjanak a helyükön, ezzel átadva a középpálya uralmát a nem sokkal később triplázó, és mostanra már korszakossá váló Barcelonának.
A 2009-es mérkőzésen Xavi Hernandez még a középpályán valósított meg totális kontrollt a Real Madriddal szemben, most viszont az oldalvonal mellett adott fel megoldhatatlannak tűnő házi feladatot az edzőként háromszoros Bajnokok Ligája-győztes Carlo Ancelottinak, akinek a rossz meccstervét csak még rosszabb reakciók követték, miközben a védelem tengelyében emiatt Eder Militao és David Alaba ugyanolyan kétségbeesettnek tűnt, mint annak idején Fabio Cannavaro és Christoph Metzelder.
Pedig a Real Madrid duzzadó önbizalommal mehetett neki ennek a meccsnek a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-párharc után, amelynek a hajrájában fantasztikus fordítással harcolta ki a helyét a a legjobb nyolc között. Ugyanakkor ez az önbizalom egyértelműen falsnak bizonyult, már csak azért is, mert annak a párharcnak a nagyobb részében a franciák játszottak egyértelmű fölényben, egészen addig, amíg Luka Modric és Karim Benzema varázsolni nem kezdett.
Ez a Barcelona pedig már most sokkal jobb csapat, mint Pochettino PSG-je, ráadásul Carlo Ancelottinak azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy ezen a meccsen éppen Benzema nem tudta vállalni a játékot, ami talán pont katalizátorként működött a rossz döntések sorozatához. Az olasz szakember végül úgy döntött, hogy Benzema hiányában valódi középcsatár nélkül kezdeti csapatát, és Luka Modricot küldi fel az első sorba, amivel talán az lehetett a szándéka, hogy a pálya közepén alakít ki döntő fölényt a Barcelonával szemben, miközben próbálja kihasználni a két szélső, Vinícius és Rodrygo gyorsaságát és a cselezőkészségét.
A másik oldalon Xavi csapatában a meccs előtt csak egyetlen kérdőjel akadt, mégpedig a jobbhátvéd pozíciójában: a bajnokságban a télen a klubhoz visszatérő Daniel Alves alapembernek számít, ugyanakkor a nemrég, a két csapat Szuperkupa-elődöntőjén hiába dominált labdával a Barcelona, az élete eddigi legjobb szezonját futó Vinícius folyamatosan a veterán brazil védő mögé tudott kerülni. Az Alves első számú helyettesének számító Sergino Dest ráadásul a hétközi Európa Liga-meccsen megsérült, de így sem a brazil kezdett, hanem a középhátvéd Araújót tolta ki a jobb oldalra a Barcelona mestere, akinek sebességben több esélye volt felvenni a harcot az ellenfél legveszélyesebb játékosával.
