Tort ül eddig az idegenben lőtt gólok eltörlése
Az idei kiírásra az UEFA eltörölte az idegenben lőtt gólok szabályát, így a nyolcaddöntőktől is épp ugyanannyit ér egy gól. Várhatóan ez majd a hosszabbítások számát fogja megnövelni, ami adott esetben akár vezethet is izgalomhoz, ám eddig inkább kényelmetlenségeket szül. Az előző keddi Paris Saint-Germain-Real Madrid után ezúttal a Villarreal-Juventus mérkőzés fulladt unalomba. Sem Unai Emery, sem Massimiliano Allegri nem a kockázatvállalásról híres, így
Ha sikerül áttörni a stabil állások mögül, az nyilván örömteli, de sokkal fontosabb, hogy versenyben maradjunk, minthogy hamar eldőljön a továbbjutás. Ha a fordulatokat akarta növelni az európai szövetség, az kissé félrement, mert így az esetenkénti óvatoskodás helyett az odavágókat van, ahol kis túlzással meg sem kéne szervezni.
Ralf Rangnick jól gondolkodott, csak semmire nem ment vele
Joggal húzhatták a szemöldöküket azok, akik a Manchester United kezdőjén próbálták átrágni magukat az kezdő sípszó előtt. Mindkét jobbhátvéd, Aaron Wan-Bissaka és Diogo Dalot is egészségesen ült a padon, eközben Raphael Varane és Harry Maguire mellett Victor Lindelöf is kifuthatott az első percektől kezdve. Az Atlético Madridot a várakozásoknak megfelelően a már megszokottá váló, 3/5 védős felállásban küldte ki Diego Simeone – középen áthatolhatatlan, nagyon masszív védekezésre készülhettek a Vörös Ördögök. A menedzserük, Ralf Rangnick így úgy gondolkodott, megkerüli a Matracosokat és ott kerekedik föléjük, ahol a szerkezet a legvékonyabb: a széleken.
Lindelöf betétele – akármilyen furcsán hangzik – emiatt történhetett. Vele az építkezés különböző fázisaiban más-más formát vehetett volna fel a United – már, ha a játékosok meg tudták volna valósítani a német szakember elképzeléseit. A belső területeket szinte kiürítve (kicsit hasonlóan az Inter Liverpool elleni terveihez) az lett volna a lényeg, hogy Sancho és Rashford, a két szélső egy-az-egyezhessen a madridi szárnyvédőkkel, majd mögéjük kerüljenek – de ebből semmi sem sikerült. Annak érdekében, hogy széthúzzák azt Atlético szerkezetét, a manchesteriek saját magukat húzták szét, óriási lyukacsokat ütve a futballistáik közé, megakadályozva, hogy jól működő, előrefelé könnyen haladó passzjátékkal támadhassák a spanyolokat. Lindelöf nem merészkedett előre, a többieken pedig az látszott, mintha zavaros volna, kinek és hova kéne kell helyezkednie, ahogy feljebb értek a pályán.
Nem csoda, hogy az első 45 percben nulla, azaz nulla alkalommal ért labdába vendégjátékos az Atlético Madrid tizenhatosán belül.
Anthony Elanga, a megmentő
Hosszú ideje hatalmas problémája a Manchester Unitednek, hogy túlságosan sokan kérik lábra a labdát, mindenki bele akar érni támadás közben, mindenki maga akar megindulni vagy kiosztani a nagy zsugát. Egy jól működő offenzíva azonban nem kizárólag olyan futballisták összessége, akik az orrukon pörgetik a játékszert. Rendkívül fontos részét képezik azok, akik csak a szélességet adják, vagy – még inkább – azok, akik területbe futnak és mozgásra késztetik a védőket. Ez a fennálló probléma Cristiano Ronaldo érkezésével még inkább súlyosbodott, hiszen amíg a tavaly remeklő Edinson Cavani például kifejezetten a visszalépésekben, érkezésekben erős és nem igényli állandóan a passzokat, addig a portugál ebben a tekintetben pontosan úgy viselkedik, mint karrierje csúcsán, a Real Madridban. Marcus Rashford és Paul Pogba is így érzi magát a legkomfortosabban – míg Bruno Fernandes a már említett irányító hiányában rákényszerül arra, hogy rendszeresen visszamásszon és előre mozdítsa a csapatot.
