Néha már ötkor megjön az sms. Rászoktatta magát, hogy ébredjen erre. Jó hangosan pittyeg, már keresi is a szemüvegét, pedig nem kellene, egyáltalán nem kellene elolvasnia, mert mindig ugyanaz az üzenet jön, ha jön. Amikor megtelik az úgynevezett tárhely, az unokája kitörli.
– Jó voltam, kedves lányom. És most kissé éhes vagyok.
Vicces ember az üzenet küldője, eléggé az. Nehéz élete volt, most kilencvennégy éves, és még mindig misézik. Egy-két éve kapott egy infarktust, az majdnem elvitte, aztán mégis ő győzött. Az infarktus, mondta, olyan, mint az egész pályás letámadás. Kaptam egy elég nagy gólt, előbb egyenlítettem, és ezzel elégedett vagyok. Ilyen hasonlatai vannak, és nem lehet mindig érteni.
