Szokták mondani: öreg korodra, ha a szemetessel és a hentessel jóban vagy, nem lehet problémád, mindben rendben van körülötted. No, nekem nincs sok tíz millió forint a bankszámlámon, ellenben bárhova megyek a városban, mindenki megismer. Miközben állok a pirosnál, a villamosról idősek, fiatalok mosolyognak rám. Mások integetnek, előre köszönnek. Kéretlenül kapok kedvezményt a boltban. Legendaként kezelnek, pedig nem születtem annak.
„Azt a munkát végeztem, amit a koromnak megfelelően rám bíztak”
Nem vagyok egy norvég jegenye. A sportorvosnál 176 centinél megállt a mérőszalag. Isten nem áldott meg tipikus kapus termettel, mégis az vált belőlem. Tán nem is rossz. Egy borsodi faluban, Mérán születtem, és egy klasszikus, többgenerációs, hosszú, tornácos vályogházban nőttem fel. Nagymamám lakott az utcafronton, a ház középső részét a szobánk, konyhánk foglalta el, majd az istálló és a baromfiudvar következett. A kert végében állt a budi.
