Egy héttel ezelőtt robbant a hír arról, hogy Gulácsi Péter, a Bundesligában szereplő RB Leipzig kapusa ideiglenesen lemondta a válogatottságot, és az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzéseken biztosan nem szerepel a nemzeti csapatban. A bejelentést első körben az MLSZ tette meg, majd a kerethirdetést követő szokásos sajtótájékoztatón Marco Rossi szövetségi kapitány is kommentálta az esetet azzal, hogy Gulácsi maga kért szünetet tőle – elsősorban a nagy meccsterhelésre és korábbi súlyos sérülésére tekintettel. Rossi hozzátette, szó sincs arról, hogy Gulácsi ne akarna a padon ülni, hiszen a kapus biztosította őt arról, hogy „ha bármilyen szükséghelyzet merülne fel, természetesen azonnal rendelkezésre áll.”
A keret kihirdetését követően három perccel már az Index címlapján virított Hrutka János cikke a Gulácsi döntését esetlegesen befolyásoló tényezőkről, köztük azzal, hogy a kapus hosszú ideje egy „szűk, de hangos kör céltáblája.” Hrutka részletesen írt arról, mi válthatta ki ezt a reakciót, az okok között pedig megnevezte azt a három és fél évvel korábbi esetet, amikor Gulácsi nyilvánosan foglalt állást a szivárványcsaládok egyenjogúsága mellett. A Lipcse kapusa végül egy nappal később, egy klubmérkőzést megelőző sajtótájékoztatón öntött tiszta vizet a pohárba, és kijelentette: valóban ő kért eltávozást a nemzeti csapattól, elsősorban azért, mert súlyos sérülése óta először kell heti kétmeccses ritmusban játszania, ami rendkívüli módon igénybe veszi fizikálisan és mentálisan is.
Az ügyről rengetegen elmondták a véleményüket, a Ziccer podcastban is részletesen foglalkoztunk a témával, a kommentmezők pedig napokig izzottak. Pró és kontra is rengeteg érv került elő, vannak, akik szerint Gulácsi döntésében biztosan szerepet játszik a szurkolók körében minimum ellentmondásos megítélése, míg mások szerint a közéleti véleménykülönbségeknek semmi köze az esethez, és leginkább arról van szó, hogy Dibusz Dénes a válogatottban sokkal jobb teljesítményt nyújt, mint Gulácsi.
Szinte döbbenetes, de hiába zajlik a két kapus szerepeltetése kapcsán immár évek óta vita a nyilvánosságban, a magyar sportsajtó eddig kísérletet sem tett arra, hogy tények mentén, adatalapon vizsgálja meg, van-e valóságalapja a szurkolói felvetésnek, miszerint hiába remekel Gulácsi Péter Lipcsében, ha ezt a formáját képtelen a válogatottba átmenteni. Tényleg képtelen, vagy csupán az érzékeik csapják be azokat, akik így érvelnek? Esetleg ez az érv nem is valós, csupán palástolja azokat a kulturális-közéleti véleménykülönbségeket, amelyek artikulálása miatt Gulácsi megítélése néhány évvel ezelőtt súlyos csorbát szenvedett a válogatott szurkolótábor egy – önmagát meghatározóként definiáló – részének szemében? Ideje a dolgok mélyére ásni.
