El tudunk képzelni egy olyan forgatókönyvet, melyben a Premier League szuperrangadójára – Manchester City–Arsenal – kilátogatni kívánó drukkerek csak egy üres stadiont és figyelmeztető táblákat találnak, miszerint „a meccs elmarad sztrájk miatt”?
Egyelőre aligha. A labdarúgás – eddig – nem volt különösebben sztrájkveszélyes sport, ám egyre több sztárjátékos céloz arra: talán csak munkabeszüntetéssel tudják kivívni a terhelésük csökkentését. A múlt héten az Európa-bajnok spanyol válogatott és a Manchester City kulcsembere, Rodri beszélt erről a média képviselőinek.
Azt hiszem, közel állunk ahhoz, hogy szóba kerüljön a sztrájk. Ha minden így folytatódik tovább, akkor aligha van más választásunk
– jelentette ki.
Kevés játékos beszélhet hitelesebben a kifacsartságról, mint Rodri: a védekező középpályás a 2023/24-es idényben 343 napon belül 63-szor lépett pályára tétmérkőzésen. A felkészülési mérkőzéseket is beleszámolva a FIFPro adatai szerint 72-szer volt meccskeretben Rodri, és 6107 percet töltött a pályán. Annyira kilúgozott volt az Európa-bajnokság után, hogy meghosszabbított pihenőt kapott az edzőjétől, Pep Guardiolától – és még így is úgy tűnik, hogy véget ért a szezonja egy sérülés miatt, mindössze 66 percnyi Premier League-játékot követően…
Miért olyan magas szám ez? – kérdezhetne vissza a közönség. S miért kellene sajnálni azokat a szinte felfoghatatlan összegeket kereső játékosokat, akik – micsoda nehéz sors! – eurótízmilliókra váltják a tehetségüket? A BBC remek, bár már kicsit elavult (2015-ös) kalkulátora szerint, ha valaki évi nettó hétmillió forintot keres, akkor 486 év alatt akár meg is kereshetné azt a pénzt, amit Cristiano Ronaldo akkoriban évente keresett.
