Nehéz lenne amellett érvelni, hogy nem az Európa-bajnokság két legjobb, legmeggyőzőbb és legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó csapata játssza egymás ellen a sorozat döntőjét a Wembley-ben.
A 2018-as világbajnokságra ki sem jutó olaszok
a hátuk mögött érkeznek a fináléra. Ez a futballválogatott-történelem harmadik (!) leghosszabb vereség nélküli szériája: csak a brazil (1993–1996), illetve a spanyol (2007–2009) nemzeti csapat tudta felülmúlni a maga idejében – és mindkét csapat megnyerte azt a nagy tornát, amelyen eközben részt vett.
A másik oldalról az angolok
meneteltek végig a mostani Eb-n. Nem túl meggyőzően, de nagyon fegyelmezett játékkal ütötték első meccsükön a horvátokat (1-0), hogy aztán egy Skócia elleni botlást (0-0) követően előbb a cseheket (1-0), a németeket (2-0), majd Ukrajnát (4-0), végül pedig a torna meglepetéscsapatát, Dániát (2-1, hosszabbítás után) eltakarítva jussanak be a döntőbe. Ugyanakkor nem lenne fair nem megemlíteni, hogy az angol csapat egy kivétellel minden meccsét hazai pályán játszotta a tornán, csak a legkönnyebbnek látszó rivális, Ukrajna ellen kellett Rómában vendégeskednie.
