Három hosszabbítás, egy tizenegyespárbaj, huszonkét gól, rengeteg izgalom és
tarkította az Európa-bajnokság nyolcaddöntőit. Az összecsapásokat számos rendkívül érdekes taktikai döntés befolyásolta pozitív vagy negatív irányba, és most ezeknek a mögöttes okaira igyekszünk rávilágítani.
1. Kasper Hjulmand, akinek mindenre van válasza
A dán válogatott Európa-bajnoki menetelése már most túlzás nélkül meseszerűnek nevezhető. Miután az első, Finnország elleni csoportmérkőzésen Christian Eriksen életét a pályán kellett megmenteni, és a lelkileg megtépázott csapat a kiváló játéka ellenére is vereséget szenvedett, kevesen gondolták volna, hogy innen talpra lehet állni.
Az, hogy most mégis arról beszélünk, Dánia nem egyszerűen ott van a legjobb nyolc között, hanem az egész torna talán leglátványosabb és leginnovatívabb játékát mutatja be, az Kasper Hjulmand szövetségi kapitánynak köszönhető.
A rendkívül humánus gondolkodásmódjáról ismert, és a játékosaival közeli, bizalmas kapcsolatot ápoló Hjulmand felszedte a padlóról a csapatát, sőt meccsről meccsre képes valami újat mutatni, és taktikai érzékét latba vetve folyamatosan reagál az adott mérkőzés történéseire is.
A Finnország ellen elveszített meccs után a dán válogatott a 4-3-3-as szerkezetet a második csoportkörre 3-4-3-ra cserélte, hogy letükrözze és hatékonyan tudják letámadni a hasonlóképpen felálló Belgiumot. Majd miután Roberto Martinez a félidőben Kevin De Bruyne pályára küldésével beállított a csapatába egy extra középpályást, Hjulmand ugyancsak cserélt, és átállította a csapatát 3-5-2-re, így eltüntetve az ellenfél létszámbeli fölényét a pálya centrumában.
