Ha a bajnokságban vannak is gondjai a Ferencvárosnak, a nemzetközi porondon újabb komoly bravúrra készül: zsinórban másodszor élheti meg a tavaszt. Tavaly az Európa Ligában még az első egyenes kieséses szakaszt is kiülte a csoportját megnyerő Fradi, és erre – igaz, egy emelettel lejjebb – az idén is megvan az esélye. Ám vélhetően első körben azzal is beérnék Sztankovicsék, ha a továbbjutás összejönne. Erre, bár veretes az ellenfél, nagyon is jó esély van.
Ha egy olasz csapatnak jó az iksz…
Sokan az olasz csapatokat még mindig a megveszekedett catenaccióval, illetve a cinikus célfocival azonosítják, és bár ezeknek hírmondója is alig maradt a Serie A-ban, a Fiorentinára még kevésbé lehet ráhúzni bármelyiket, mint a többi olasz csapatra. Pedig évtizedeken át kőbe vésett dogma volt, hogyha egy olasz csapatnak jó a döntetlen, már készülhet is mindenki (ellenfél, szurkoló, sportfogadó), hogy bekaristolja az ikszet a megfelelő rubrikába.
A Fiorentina két céllal indul Budapestre: az egyik, hogy ne sérüljön meg senki a Fradi elleni meccsen; a másik, hogy a továbbjutását már biztosító csapatnak ne kelljen az első egyenes kieséses fordulóban pályára lépnie. Utóbbihoz egy döntetlen éppen megfelelne a liláknak, és mit ad isten, a magyar csapatnál sem szomorkodna senki egy iksz után, hiszen ez a Fradi továbbjutását is jelentené.
Döntetlenre játszani egy képesség, amivel egyik csapat sem rendelkezik. Bár ikszből mindkettőnek van bőséggel, sőt, Budapesten nagyon is valószínű végkimenetel a pontosztozkodás, amíg úgy áll a helyzet, hogy a vereség mindkét klub számára tragédiával érne fel, a csapatok játéka pedig meglehetősen ingatag lábakon áll, a barátságos döntetlen – véleményem szerint – nincs az asztalon.
Belealvós, gólképtelen sztárcsapat
A Fiorentina a Serie A élmezőnyéhez tartozik, de ezt a kijelentést azért bőven lehet árnyalni. A legutóbbi bajnoki fordulóban lejátszott római rangadójuk tökéletesen írja le mind a firenzeiek jelenét, mind a csapatot sújtó legnagyobb gondokat. Mondom ezt úgy, hogy az AS Roma otthonából ponttal távozni nem utolsó eredmény, de ha hozzáteszem, hogy egészen a BL-helyekig jöhetett volna fel a Viola, amely jó félórát emberelőnyben is játszhatott, már nem olyan parádés a mutatvány.
Először is: a Fiorentina sportot űz abból, hogy a meccsek elejét mélabús ténfergéssel, illetve az ebből fakadó bekapott gólok lekvittelésével tölti. Eklatáns példa volt erre a római meccs, amelyen Lukaku az 5. percben köszönt be, de hétközben az Olasz Kupában is 0-2-ről kellett visszakapaszkodnia Vincenzo Italiano csapatának: a 23. percben már kétgólos előnyben lévő másodosztályú Parmát végül büntetőkkel ejtette ki a Fior. A Juve a 10. percben szerezte a győztes gólt, a tartományi derbin az Empoli a 20.-ban, és ide vehetjük a Ferencvárost is, amely a 25. percben jutott vezetéshez Firenzében.
A másik nagy baja – sőt a legnagyobb baja! – a Fiorentinának a góliszony, vagy fogalmazzunk inkább úgy: egy gólvágó középcsatár rendkívül fájdalmas hiánya. Italianóékat igen ritkán focizzák le az ellenfelek, mi több, kapura lövéseket, labdabirtoklást, szögleteket és úgy általában a helyzeteket nézve nagyon is potens támadójátékot mutat a Fiorentina, csakhogy
A csapat 4-2-3-1-es rendszerében szereplő középcsatárok közül M’Bala Nzola és Lucas Beltrán is egy bajnoki gólnál tart, így nem csoda, hogy a rangadóin gyalázatosan szerepel a Fiorentina: Inter 0-4, Juve 0-1, Milan 0-1, Lazio 0-1. Az éppen a szakadék mélye felé száguldó (még az edzőváltás előtt járó) Napolit, illetve az igencsak rapszodikus Atalantát sikerült legyőznie, és persze lelkesen aprítja a Serie A sánták-bénák szekcióját, aminek köszönhetően lőtávon belül van akár a BL-helyezés is.
