„Há coisas que só acontecem ao Botafogo.” „Bizonyos dolgok csak a Botafogóval történhetnek meg”.
A riói futballaforizma – melynek eredetijét Paulo Mendes Campos író és újságíró vetette papírra 1957-es esszéjében – most aktuálisabb, mint valaha, mivel a kétszeres országos és huszonegyszeres állami bajnok riói nagycsapat minden idők egyik leglátványosabb összeomlását mutatta be. A Botafogo ebben az idényben eljutott az őrület azon szintjére, amikor már tényleg kizárólag az említett aforizmára lehet mutogatni, racionális magyarázatot ugyanis nehezen lelni a történtekre. No és az a kérdés is felvetődik, hogy vajon volt-e ennél nagyobb összeomlás a nemzetközi labdarúgás történetében? Kezdjünk a Botafogo-sztorival – és egy ötfelvonásos darab dramaturgiai felépítésével.
1. Expozíció
A Botafogo a világfutball „szunnyadó óriásainak” sorába illik. Az itthoni csapatok közül tán a Vasashoz hasonlít a legjobban: nagy sikerei és sztárjai voltak (olyan zseniális játékosok viselték a zebracsíkos mezt, mint a tragikus sorsú Garrincha, a stadionnévadó Nilton Santos, Didi, vagy Jairzinho), de a dicsőséges idők rég elmúltak, a jelen pedig hányatott. A Botafogo 1995 óta nem nyert országos bajnoki címet, 2018 óta nem volt carioca bajnok, az utóbbi időben ingázott az országos első és másodosztály között. Végül – amint ezt a brazil szabályozás megengedte – 2022-ben az amerikai John Textor vásárolta fel az adósságteher alatt nyögő gazdasági társaságot, hogy hozzácsapja azt holdingjához és klubhálózatához (Olympique Lyon, Molenbeek, Botafogo, Crystal Palace). A kispadra tavaly márciusban a portugál Luís Castro ült le, és egy tisztes 11. hellyel bent is tartotta a Série A-ban a frissen visszajutott együttest. Ami ezután következett, arra senki sem volt felkészülve.
2. Bonyodalom
Az évnyitó carioca (riói állami) bajnokságban a Botafogo nem jutott a legjobb négy közé, így (a brazil hagyományoknak megfelelően) mindenki Luís Castro vesztét jósolta. Textor kitartott az edző mellett, és döntésében az is szerepet játszhatott, hogy az állami bajnokság alatt a Botafogónak nem volt valódi hazai pályája. A Nilton Santos stadion játékterét természetes füvesről műfüvesre cserélték, a munkálatok alatt a csapat albérletbe kényszerült. Az országos bajnokság nyitánya a visszafogott szurkolói és szakmai várakozások ellenére jól sikerült: a Botafogo legyőzte 2–1-re a Sao Paulót, majd a Bahia otthonából is elhozta egy 2–1-gyel a három pontot.
3. Tetőzés
A riói fekete-fehérek elkezdtek nyerni, és nem akarták abbahagyni. Castro együttese a Sao Paulo és a Bahia után legyőzte az ősi rivális Flamengót, majd az Atlético-MG-t és a Corinthianst, és a következő hét fordulóban is begyűjtött 15-öt a megszerezhető 21 pontból. Az első 15 meccsen aratott 13 győzelem rekord volt az élvonal történetében. A Botafogo 7-8 ponttal vezetett legközelebbi riválisai (Gremio, Flamengo, Palmeiras) előtt.
A szaúdi al-Nasszr ekkor visszautasíthatatlan ajánlatot tett Luis Castrónak, aki el is ment Cristiano Ronaldóékat edzeni (a brazil edzők állásbiztonságát és a szaúdi büdzsék végtelen voltát ismerve egyaránt érthető a döntés). Utódja megbízottként a szintén Textor-klub Lyon stábjából érkezett Caçapa lett, de az OL egykori védőjét aztán továbbvezényelték a Molenbeekhez, s leült a kispadra Bruno Lage. A bajnokság felénél (19. forduló) az előny már 13 pont volt, a vérmesebb drukkerek a tetoválószalonok felé vették az irányt, hogy magukra varrassák az újabb bajnoki címnek emléket állító feliratokat és ábrákat.