1. Nevezz ki egy tapasztalatlan sportigazgatót, csak mert a szurkolók követelik!
Ha volt egy olyan pillanat, amikor valami megváltozott; amikor egy addig soha nem látott pályára siklott a Lyon mozdonya, az 2019 tavasza.
A lyoni szurkolóknál ekkor telt be a pohár. Hiába játszott a csapat a csodaszép új stadionban olyan tehetséges hazai nevelésekkel, mint Houssem Aouar, Amine Gouiri, Nabil Fékir vagy Lucas Tousart, a játék mégis gyötrelmesen nézett ki. Gyűlölték a vezetőedző, Bruno Génésio korszerűtlen játékát, a szakmaiatlan kisugárzását, a semmitmondó motivációs flipchartjait. Annyira torkig voltak azzal, hogy az elnök Jean-Michel Aulas folyton a pénzügyi eredményekre mutogatott, hogy viccből átkeresztelték a klubot EBITDA FC-nek.
Aulas több mint 30 éve irányította a klubot, a vezetői felfogása pedig egyszerű volt:
A szurkolói nyomás (és talán az idő múlásának) hatására viszont úgy döntött, hogy megosztja a hatalmát és nagyobb teret ad a sportszakmaiságnak. Az addig nem létező sportigazgatói székbe azt a Juninhót Pernambucanót ültette, aki a klub egyik legendájaként a szurkolók feltétlen bizalmát élvezte, ám sportigazgatói feladatokat addig még nem látott el. Juninho kinevezte vezetőedzőnek korábbi csapattársát, Sylvinhót, aki hamis rajtot vett. Mindössze 10 meccs után menesztették.
2. Add át a hatalmat, de csak félig!
Aulasnak nem volt terve arra, hogyan adjon teret másoknak. A Lyon az évek alatt egy kézi vezérlésű klub volt, ahol szinte minden stratégiai kérdésben egyedül döntött, a játékoseladástól kezdve a szakmai stáb összetételéig. Lehet, hogy Juninhóval elszámolta magát, de ami utána jött, az pont Aulasra vall: amikor balul sültek el a dolgok, gyorsan visszarántotta magához a kormányt. Sylvinho földbeállása után a Lyon edzője Rudi Garcia lett, aki nemcsak, hogy a szöges ellentéte volt a szurkolók által prefeált modern, progresszív edző eszményének, de korábban még a rivális Marseille edzőjeként is többször beleszállt a klubba. Garciát a beszámolók szerint ugyan Juninho nevezte ki, de Aulasnak elég komoly ráhatása volt a döntésre.
Garcia távolabbról nézve és hunyorítva olyan volt, mint Bruno Génésio: tapintatlan, konzervatív és nem túl fantáziadús. A Lyon javulni kezdett, de a plafonja sem emelkedett a végtelenségig. Garcia azt hozta, amit Garciától várni lehetett: a minimál-játék mellett a bírókat hibáztatta, a pontrúgások gyatra levédekezéséről panaszkodott, és azt ígérte, hogy hamarosan a támadások javulni fognak (nem javultak). A Lyon lendülete épp kezdett felfutni, amikor a bajnokság a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt. A Lyon a 7. helyen zárt, amivel bukta az európai szereplést, de a liga odadobott egy pénzügyi mentőövet.
Garcia utána már nem tudott javítani az eredményeken. Juninho utolsó dobása az ultrák minden piszkos szakmai fantáziáját megtestesítő Peter Bosz lett, aki az első olyan edző lett Lyonban, akinek az anyanyelve nem a francia volt (a kritérium Aulasnak volt fontos). Bosz elkezdett ugyan modernebb stílusjegyeket átültetni (Jérome Boateng mélységi felpasszai, szélső rotációk, felfutó középpályások), de időnként naiv vereségekbe szaladtak bele.
Az Aulasszal való kapcsolatában érezhetően valami eltörött, a két ember ezután nem beszélt többé. „Mintha a fiad hagyna el. Próbáltam hívni a születésnapján, karácsonykor is, de nem veszi fel a telefont” – mondta elkeseredetten Aulas, aki aztán később elismerte, hibázott Juninho kinevezésével.
3. Add át a stafétát, de minél lassabban!
Alig fél évvel később Aulas eladta a Lyont.
Az új tulajdonos az amerikai befektető John Textor lett, aki tudta, hogy nemcsak egy futballklubot, de egy egész vállalatot kellett átvennie, minden adminisztrációs kínjával együtt. A 73 éves Aulas viszont ügyelt arra, hogy ne egyből adja át élete fő művét, hanem fokozatosan.
Itt leszek még további 3 évig. A klub erőforrása leszek és állok rendelkezésre továbbra is
– jelentette ki az aláíráskor.
Szűk egy évvel később aztán az új tulajdonos óriási megdöbbenésre megvált Aulastól. Bennfenntesek szerint a volt elnök továbbra is részt akart venni a napi ügymenetben. Aulas módszereit még elnézték a korábbi kisebbségi tulajdonosok, Textor viszont nem akart egyszerű malacpersely maradni. Az amerikai ráadásul szeretett volna létrehozni egy minden igényt kielégítő scouting-részleget is, amit Aulas sosem alakított ki, mert az ilyen feladatokat mindig a személyes bizalmi körének delegálta. Aulas nem ilyen búcsút érdemelt, de 36 év után távoznia kellett Lyonból.
Egy átadás-átvétel sosem egyszerű. A Lyon esetében egy közel egy évig tartó procedúráról volt szó, ami alatt régiek még nem mentek el és az újak sem érkeztek meg. Egy évig nem lehetett tudni, ki hozza a fajsúlyos a döntéseket, miben változik a klubfilozófia, vagy kinek mennyire biztos a helye. Ugyanez történt pepitában Londonban a Chelsea-nél is Roman Abramovics távozása után, amit a sportszakmai eredmények is visszatükröztek.
