Hazai pályán próbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba Norvégia az Európa-bajnoki selejtezősorozatban, Spanyolországot kellett volna legyőzni ahhoz, hogy legyen még esély megcsípni az első két, automatikus kijutást érő hely valamelyikét az A csoportban. Stale Solbakken csapata azonban csalódást keltő teljesítményt nyújtott, momentuma is alig volt a meccsen, a spanyolok pedig Gavi második félidő elején szerzett – majd közel öt perc VAR-ozás után megadott, és a norvégok által vitatott – góljával nyertek, kijutottak a németországi Eb-re, és vitték magukkal a skótokat is.
Norvégiának még lehet esélye odaérni a pótselejtezőt érő helyek valamelyikére, de ehhez sok mindennek kell teljesülnie. Röviden a lényeg, hogy a Nemzetek Ligája-rangsorban előtte álló 22 válogatott – a házigazda Németországot nem számítva – közül tizenhatnak is kvalifikálnia kellene az Eb-re a csoportkörből.
A szövetségi kapitány sem akárki, a játékos pályafutását egy hirtelen szívleállás miatt idő előtt befejező Solbakken dolgozott Németországban a Kölnnél és Angliában a Wolverhamptonnál is, míg a Köbenhavnt két időszakban több mint 600 mérkőzésen irányította. Nyolc dán bajnoki cím és négy Dán Kupa-győzelem mellett többször is a Bajnokok Ligája, valamint az Európa Liga csoportkörébe juttatta a csapatot.
Lehetne tehát szerencsés együttállásról beszélni, az eredménysor mégis csalódást keltő. Solbakken első komoly próbatétele a 2022-es világbajnoki selejtezősorozat volt, akkor Hollandia és Törökország is megelőzte Norvégiát – amely a két fő csoportrivális ellen egyszer sem tudott nyerni –, a kapitány azonban nagyon fogadkozott, 99 százalékban biztosnak mondta, hogy csapata ott lesz a németországi Eb-n. Rosszul öregedett ez a kijelentése, mivel a norvégoknak csak a szurkolás maradt a hátralévő meccsekre, hogy legalább a pótselejtező meglegyen.
Meg persze a norvég sajtó csámcsogása azon, hogy vajon Solbakken-e a megfelelő ember a szövetségi kapitányi posztra. A spanyolok elleni hazai vereséget követően a TV2 például a csapatkapitányt, Ödegaardot, valamint a válogatott védőjét, Leo Skiri Östigaardot is faggatta erről, utóbbinak egymás után három különböző módon is feltették az erre vonatkozó kérdést.
Sohasem voltunk még jobbak. Biztosan idegesíti az embereket, hogy mindig ezt hajtogatom, és hogy ismét elúszott egy kijutás. De tényleg lépésről lépésre halad a csapat, mióta ez a projekt elkezdődött, úgy érzem, hogy a jó úton járunk
– értékelt Ödegaard vasárnap este, jelezve, hogy a kerettagok továbbra is megbíznak a kapitányban, és abban még a Solbakkent bíráló norvég szakértők is egyetértenek, hogy bár az eredmények elmaradnak, rég nem látott csapategység jellemzi a válogatottat.
Ha annak okait keressük, miért maradnak le rendre a nagy tornákról a norvégok, könnyen rá lehetne vágni, hogy az 5,5 millió lakosú országban a téli sportok a népszerűek, ám ez elég olcsó magyarázat lenne, és még csak nem is igaz. Egyfelől a futballt is sokan szeretik, másfelől pedig az utolsó norvég Eb-szereplés óta sokkal kisebb népességű nemzetek is sikerrel vették a kvalifikációt (elég csak Izlandot, Észak-Írországot, Bosznia-Hercegovinát vagy az ebben az időszakban két vb-érmet szerző Horvátországot említeni). Az északi régióból Dánia és Svédország szinte állandó szereplői a világeseményeknek, a már említett izlandi példa mellett pedig Finnországot is lehet említeni, ők 2021-ben voltak ott az Eb-n.
Norvégia focitörténelmében volt egy aranykorszak, amikor 1994-ben és 1998-ban világbajnokságon, 2000-ben pedig Eb-n vett részt a válogatott. Meccset mindegyik tornán nyert, Franciaországban a brazilok legyőzése pedig a presztízs mellett még továbbjutást is ért, a nyolcaddöntőben Olaszország búcsúztatta aztán az északi csapatot. Ekkor a válogatott játékosai elsősorban Angliában profiskodtak, az ország pedig az élen járt a sportanalitikában, amit sikeresen hasznosított a futballpályán. Az a lendület ebben sportágban nem tartott ki (nem úgy, mint a téli sportokban), jelenleg nincs nemzeti edzőközpont Norvégiában, ami el is tüntette az akkori versenyelőnyt a többiekkel szemben. Így viszont a sikeres selejtező teljesítése is sokkal nehezebb, és ha a pótselejtezőt el is érte olykor a csapat, azon már elhasalt – 2015-ben épp Magyarországgal szemben.
