A majdnem tökéletes bunkerfoci esete – így játszottunk döntetlent a hollandokkal

A Nemzetek Ligája A divíziójának hármas csoportjában Németország és Bosznia után ezúttal Hollandia volt az ellenfél, először hazai pályán. A csoportkörös Eb-kiesés után a német válogatott elleni első NL-mérkőzés bátor magyar játékot, ám kiütéses vereséget hozott. Bosznia-Hercegovina ellen pedig hiába sikerült direktebb játékkal több nagy helyzetet kialakítani, a befejezések hiányoztak, és a mérkőzés gól nélkül zárult.

A hollandok eközben Boszniát 5-2-re verték, a németek ellen idegenben pedig 2-2-s döntetlent játszottak. Marco Rossi a mérkőzés előtt úgy fogalmazott: Hollandia jelenleg még Németországnál is erősebb csapat jelenleg.

Marco Rossi tizenegyében az egyik hiányzó Gulácsi Péter volt, aki vitatott körülmények között maga mondta le a válogatottságot, az ő helyére így természetesen a ferencvárosi Dibusz Dénes került a magyar kapuba. A belső védő hármas összetétele az Eb óta több ízben is változott, ezúttal Fiola Attila kapott helyet Willi Orbán és Dárdai Márton mellett.

A pálya jobb oldalát ezúttal is Bolla Bendgúz futotta be, a bal oldalt pedig Kerkez Milos sérülése miatt ezúttal Nagy Zsolt.

A középpályán Schäfer András mellett nem Nagy Ádám, hanem a szeptemberi mérkőzéseken bemutatkozó kecskeméti Nikitscher Tamás került.

Elöl pedig a szokásos módon összeállt a Sallai Roland–Varga Barnabás–Szoboszlai Dominik hármas.

Ronald Koeman kezdőcsapata némileg megváltozott ahhoz képest, amit a nyári Európa-bajnokságon a hollandoktól láthattunk. A védelem majdnem a legerősebb összetételben állt fel: Bart Verbruggen kapus előtt Nathan Aké hiányában a tottenhames Mickey van de Ven került be Denzel Dumfries, Stefan de Vrij és Virgil van Dijk mellé. A középpályán ezúttal Ryan Gravenberch és a feyenoordos Quinten Timber került be Tijjani Reijnders mellé. A bal szélen szokás szerint Cody Gakpo kezdett, a fiatal csillag Xavi Simons pedig jobbról mozgott befelé. A középcsatár ezúttal a nyáron a Bolognából a Manchester Unitedhez igazoló Joshua Zirkzee lett.

A mérkőzés legnagyobb taktikai kérdése az volt, hol kezdi meg a védekezést a magyar válogatott, miután a németek egy hónappal ezelőtt ízekre szedték a bátor, emberfogás alapú letámadásunkat.

Nos, a nemzeti csapat már Bosznia ellen is valamivel óvatosabbra vette a labda elleni játékot, így nem volt meglepetés, hogy a nagyobb játékerőt képviselő Hollandia ellen Rossi abszolút hátramenetbe kapcsolta a sebességváltót.

A magyar válogatott az elmúlt három évben már sokszor látott, jól működő 5-2-3-as középső blokkban kezdte meg a védekezést.

Ezt a régi receptet átmenetileg már a nyári Eb-n Skócia ellen is reaktiválta Rossi, ám a labdával domináns ellenféllel szemben a magyar válogatott időnként egészen mélyre csúszott vissza. A fő cél most is a pálya közepének lezárása volt, ám a magyar válogatott ezúttal szinte alkalmanként, meglepetésszerűen sem kezdte el visszafelé tolni a hollandokat, Sallai, Varga és Szoboszlai szinte kizárólag arra koncentráltak, hogy Timber és Gravenberch a hátuk mögött, fedezőárnyékban maradjon.

A védelem előtti szűrés ezúttal is Schäfer és Nikitscher feladata volt, az ötfős hátsó sor pedig lehetővé tette, hogy a magyar védők egyike szükség esetén visszafelé is bátran kövesse a labdás játékost. A magyar retesz az első félidőben gyakorlatilag hibátlanul zárt, az öt holland lövésből mindössze egy érkezett a tizenhatosunkon belülről. Ehhez kellett az első negyvenöt percben az ellenfél ötlettelen labdás játéka is.

Felvétel a helyszínről: játékkép az első félidőben. Madártávlatból jól látható, ahogy a magyar válogatott 5-2-3-ban lezárja a pálya közepét, a hollandok pedig egy jól kivehető szimmetrikus alakzatban építkeznek. Túl sok a visszalépő játékos, a magyar védők bátran kiléphetnek rájuk.

Hasonló jelenet a közvetítés szemszögéből: Dumfries késve lép fel a jobb oldalon, hat holland játékos is elszigetelve. A bal oldalt szélességet adó Gakpo visszalép, de a kapunak háttal áll, Bolla nyugodtan kiléphet rá.

A holland válogatott Ronald Koeman irányításával a klasszikus, szimmetrikus pozíciós játékot játssza, ahogy az Hollandiában évtizedek óta szokás. A 4-3-3-as vagy 4-2-3-1es kezdő felállás labdabirtoklásban ezúttal is három védőre változott: a jobb oldalt Dumfries futott fel a támadásokkal, míg Xavi Simons befelé mozgott, mintegy negyedik belső játékoskánt. A baloldalt pedig az első félidőben többnyire Gakpo biztosította a csapat szélességét.

A hollandok pozíciós játéka azonban az első félidőben meglehetősen óvatos és ötlettelen volt. A védők ritkán léptek be magasan a játékba, Timber és Gravenberch pedig többnyire csak visszafelé tudták átvenni a labdát a magyar védekezés első és középső sora között. Az elöl játszók is többnyire szigorúan a pozíciójukat tartva futballoztak, a helycserék, beindulások és keresztmozgások hiányoztak a hollandok játékából.

A játékosok eloszlása is nagyjából szimmetrikus volt, nem próbálták a pálya egyik oldalát túlterhelve kibillenti az egyensúlyból a magyar védekezést. Bontani a holland válogatott így gyakorlatilag csak egyéni játékkal tudott, az első félidő legnagyobb holland helyzete Reijnders lévén alakult ki Van Dijk meredek centrális felpassza után.

Holland problémák felállt fal ellen: Van de Ven ugyan feljebb lép, de nem lendületből indul, nincs mögékerülés. Gakpo így hiába mozog befelé, nem sikerült az elmozgással felpörgetni a játékot. Timber a két bal oldali játékostól várja a beindulást, így megszakítja mozgását. A statikus szituációt 3 a 3 ellen a magyar válogatott könnyedén levédekezi, Sallai segít vissza a jobb oldalon.

A hollandok a pozíciókat tartva járatják a labdát, a cél a labda mozgásával réseket nyitni a magyar védelemben. Schäfer elcsúszik, így Reijnders a vonalak között kapura fordul és lő.

A magyar válogatott labdával való játéka leginkább a Skócia elleni mérkőzéshez hasonlított, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. A mieink mindössze egy vagy két alkalommal álltak fel labdakihozatalhoz, a hollandok 4-1-3-2-es letámadását azonban ekkor is átívelték. Ezt követően pedig Dibusz minden alkalommal hosszan felívelte a kapuskirúgást.

Az első félidő 16 (!) százalékos labdabirtoklása és 49 (!) sikeres passza még a 2021-es Eb-hez képest is kirívó, törpeállamok válogatottjai szoktak hasonló mutatókat produkálni.

Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a mieink szinte semmilyen lehetőséget nem hagytak az ellenfélnek, sőt, az egyetlen értékelhető akcióból a magyar válogatott tudott vezetést szerezni! A hollandok a saját térfelükön végeztek el bedobást, az eladott labdából pedig mintaszerű, lendületes kontratámadást vezettünk – ilyen dinamikusan az ellenfél egyszer sem tudott mögénk kerülni az első félidőben.

Magyar labdaszerzés a középső harmadban. Mindenki azonnal területbe indul, Nikitscher a felfutó Nagy Zsoltot indítja. Sallai a szélre mozog, a Van de Ven melletti területbe, és Nagy Zsolt beadásából a hálóba lő, 1-0.

A szünetben úgy tűnt, a hollandok észrevették a labdabirtoklási problémákat, és a második félidőben jóval veszélyesebben futballoztak az egyre mélyebben futballozó magyar válogatott ellen. A védők egyre többet és egyre bátrabban vezették fel a labdát a félpályán túlra, és Dumfries mellett a másik szélen Van de Ven is sokkal magasabbra tolva futballozott, kívül vagy belül beindulásokkal segítve Cody Gakpo játékát.

Válaszul a magyar válogatott védekezése egyre mélyebbre csúszott, Szoboszlai, valamint a Sallai helyett beálló Csoboth Kevin is többször kellett, hogy visszazárjon, olykor szinte 5-4-1-et formázva.

A 78. percben pedig a középcsatár Varga Barnabás helyére a védekező középpályás Nagy Ádám érkezett, Rossi ezzel gyakorlatilag 5-3-2-es mély blokkra állt át. Veszélyes holland helyzet azonban leginkább a beívelésekből és a rögzített helyzetekből alakult ki. Koeman csapata ugyanakkor felépített támadásban is némileg változtatott: a pozíciós struktúrát megőrizve, de néhányszor túltöltötték aszimmetrikusan a pálya bal oldalát, amiből leginkább a vonalak között helyezkedő Reijnders tudott szabad emberként veszélyt jelenteni.

Holland labdabirtoklás a második félidőben. A felálllás leginkább 2-2-6-ra hasonlít, mindkét szélsőhátvéd magasabban játszik, Van Dijk és De Vrij pedig agresszívabban belépnek a labdával. Csoboth jobbszélsőként visszazár.

A holland válogatott túltölti a pálya bal oldalát, hat játékos is a pályának ezen a felén helyezkedik. Xavi Simons átlós bemozgással megnyitja a mélységi passzsávot Reijnders felé, aki az akció végén kapura lő.

Koeman mindent megpróbált az egyenlítésért: 77. percben a középpályás Guus Til, valamint még két középcsatár, Donyell Malen és Brian Brobbey behozatalával 3-4-3-as rombuszalakzatra akart átállni, ami a holland pozíciós játékra elvileg tökéletesen alkalmas; a holland kapitány játékosként maga is futballozott ilyen rendszerben a legendás Johan Cruyff keze alatt.

Az új felállást gyakorlatban nem sikerült kipróbálni: két perccel a cserék után Van Dijk mehetett az öltözőbe második sárga lapja miatt. Az egyenlítés azonban emberhátrányban is összejött a hollandoknak: egy beívelt szabadrúgásból Dumfries fejelt a kapunkba. A magyar bunkerfoci tehát majdnem tökéletesen működött a mérkőzés végéig, a végzetet azonban nem kerülhettük el:

a második félidőben mindössze egy (!) magyar kapura lövést sikerült összehozni, azt is Szoboszlai közvetlen szabadrúgásából a 95. percben.

Ennek ellenére a mérkőzést akár meg is nyerhettük volna: az egyetlen hosszabb magyar labdabirtoklási periódus a hosszabbítás perceiben alakult ki, ám a beívelések nem találták meg pontosan a kapu előtt tömörülő magyar támadókat.

A mérkőzés statisztikái is erről tanúskodnak: bár a hollandok a második félidőben a maguk oldalára billentették az xG-mutatót, a helyzetek nagy része nem akcióból (open play) alakult ki. Még látványosabb azonban, hogy a magyar válogatott a mérkőzés egészében összesen hétszer tudott labdához érni a holland tizenhatoson belül, a másik oldalon ez a szám 30 (!) volt, ebből 22 (!) a második félidőben.

A magyar válogatott tehát sikeresen nyúlt vissza a korábban bevált defenzív játékhoz. A hollandok ellen a magyar válogatott az elmúlt négy évtizedben többnyire nagy különbségű vereségeket szenvedett rengeteg kapott góllal. A döntetlen tehát jó eredménynek tekinthető, kis szerencsével pedig akár a három pont is meglehetett volna. Az ennyire defenzív játék azonban feltehetőleg továbbra is csak a nagyágyúk ellen fog működni.

Folytatás hétfő este Boszniában, ahol már ismét labdával kellene dominálni.