Szeptemberben szenvedés volt a magyar válogatott sorsa, és az októberi mérkőzések előtt sem igazán jók az előjelek. Marco Rossi szövetségi kapitánynak több kezdőjátékosa (Gulácsi Péter, Nego Loic, Kerkez Milos) hiányzik, ki saját kérésére, ki sérülés miatt; a nemzeti csapat 2021 óta nem látott rossz periódusban van (a legutóbbi 7 meccsen 4 vereség), a szurkolói optimizmus megcsappant, ráadásul a válogatottra az egyik mumusa vár.
Mi baj lehet, ugye? – kérdezhetnénk.
A magyar válogatott egymás után három Európa-bajnokságra kvalifikálta magát, és mind a három után beütött az „Eb-másnap”. A 2016-os Eb utáni első két meccsén nyeretlen maradt a csapat (0–0 Feröer és 2–3 Svájc ellen), a 2021-es torna után elveszítette az első kettőt (Anglia 0–4, Albánia 0–1), most szintén nyeretlen maradt (Németország 0–5, Bosznia 0–0). Ha ebből egyáltalán lehet következtetést levonni; akkor az az, hogy egy nagy torna után óhatatlanul jönnek kisebb-nagyobb változások, és a szeptemberi, sőt, az októberi mérkőzéseket is negatívan befolyásolhatja ez. Most a Hollandia és a Bosznia elleni találkozókon
- a nyeretlenség megnyújtása azt jelentené, hogy a válogatottnak novemberben csak a kiesés elkerülése lehetne a célja a Nemzetek Ligájában,
- egy győzelem csoportharmadik helyet valószínűsítene,
- kettő pedig visszahozná a csapatot a továbbjutásért folytatott versenybe.
Persze ne feledjük, Németország és Hollandia ellen kell zárni…
Ha már Hollandia: az oranje (Portugália mellett) a magyar együttes másik hagyományos mumusa. Nemcsak az eredmények rosszak – Hollandia ellen 1985 óta zsinórban kilenc meccset veszített el a válogatott, Portugália ellen sosem tudott nyerni –, hanem a játék képe is. Mintha ez a két csapat lenne a magyarok kriptonitja.
Nincs válogatott, mely ennyire nyomasztó rendszerességgel verné laposra a magyart, mint a holland – érdekes lesz megfigyelni, mennyire sikerül meccsben maradni pontosan 11 évvel a 2013-as, Egervári Sándor kapitányi bukását hozó amszterdami katasztrófa után. Bosznia ellen már minden a csoport két esélytelenebb csapatának a helyezkedéséről szól: a válogatott öt eddigi mérkőzésén veretlen maradt a bosnyákok ellen, Zenicán – ahol eddig kétszer csapott össze a két válogatott (1–1 és 3–1-es magyar siker) – a jó széria meghosszabbítása a tét.
Igen valószínű, hogy Marco Rossi a szeptemberben Bosznia ellen látott kezdőcsapathoz (Dibusz – Botka, Orbán, Dárdai M. – Bolla, Nikitscher, Schäfer, Nagy Zs. – Sallai, Szoboszlai – Varga B.) hasonlót küld pályára, már csak azért is, mert Gulácsi Péter kérte, hogy a szakvezető tekintsen el az NL-szereplésétől, a jobb oldali wingback Nego Loic és bal oldali társa, Kerkez Milos pedig egyaránt kidőltek. Mondjuk pont ez a három poszt az, amelynél a kapitánynak még van is egyértelmű helyettesítési lehetősége (Dibusz Dénes, Bolla Bendegúz, Nagy Zsolt).
Egy pillanatra álljunk még meg a Gulácsi-témánál, hisz az megkerülhetetlen: az RB Leipzig kapusa súlyos, pályafutását is fenyegető sérülés után tért vissza, és azóta csúcsformában véd, a német Bundesliga legjobbjai között van. Marco Rossi bejelentette, hogy Gulácsi saját kérésére nem kerül a keretbe, de a találgatásokat (miszerint csak a kimerültség, az egészségmegőrzés szándéka az ok, vagy szerepet játszhatott a döntésében a szurkolótábor inkább Dibusz felé hajló preferenciája) az sem feltétlenül csitította el, hogy a kapus később saját közösségimédia-felületein magyarázta meg a döntését.
