El tudunk képzelni egy olyan forgatókönyvet, melyben a Premier League szuperrangadójára – Manchester City–Arsenal – kilátogatni kívánó drukkerek csak egy üres stadiont és figyelmeztető táblákat találnak, miszerint „a meccs elmarad sztrájk miatt”?
Egyelőre aligha. A labdarúgás – eddig – nem volt különösebben sztrájkveszélyes sport, ám egyre több sztárjátékos céloz arra: talán csak munkabeszüntetéssel tudják kivívni a terhelésük csökkentését. A múlt héten az Európa-bajnok spanyol válogatott és a Manchester City kulcsembere, Rodri beszélt erről a média képviselőinek.
Azt hiszem, közel állunk ahhoz, hogy szóba kerüljön a sztrájk. Ha minden így folytatódik tovább, akkor aligha van más választásunk
– jelentette ki.
Kevés játékos beszélhet hitelesebben a kifacsartságról, mint Rodri: a védekező középpályás a 2023/24-es idényben 343 napon belül 63-szor lépett pályára tétmérkőzésen. A felkészülési mérkőzéseket is beleszámolva a FIFPro adatai szerint 72-szer volt meccskeretben Rodri, és 6107 percet töltött a pályán. Annyira kilúgozott volt az Európa-bajnokság után, hogy meghosszabbított pihenőt kapott az edzőjétől, Pep Guardiolától – és még így is úgy tűnik, hogy véget ért a szezonja egy sérülés miatt, mindössze 66 percnyi Premier League-játékot követően…
Miért olyan magas szám ez? – kérdezhetne vissza a közönség. S miért kellene sajnálni azokat a szinte felfoghatatlan összegeket kereső játékosokat, akik – micsoda nehéz sors! – eurótízmilliókra váltják a tehetségüket? A BBC remek, bár már kicsit elavult (2015-ös) kalkulátora szerint, ha valaki évi nettó hétmillió forintot keres, akkor 486 év alatt akár meg is kereshetné azt a pénzt, amit Cristiano Ronaldo akkoriban évente keresett.
Az érme másik oldalát nézve: lehet, hogy felfoghatatlan összegeket keres egy játékos, de mi történik, ha nem tud (kimerültség, sérülések stb. miatt) megfelelően szórakoztatni? Emberekről és nem gépekről van szó, bármennyit is keresnek és bármekkora sztárok. Nem elvitatható joga a futballistáknak, hogy megfelelő „foglalkoztatási körülményeket” harcoljanak ki maguknak – és, ha kell, akár a sportág irányító testületeivel is megvívjanak ennek érdekében.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="682" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
„A sztrájk állandó téma lett a játékosok körében, érezni, hogy valami megváltozott. A különböző érdekvédelmi szervezetek több mint öt éve dolgoznak ezen a problémán, a játékosok észrevételeit és aggodalmait tolmácsoltuk a FIFA-nak. Amikor a nemzeti érdekvédelmi szervezetek az idény előtti megbeszélések keretében meglátogatják a játékosokat, az első számú probléma mindig a túlterhelés kérdése. A játékosoknak hosszabb pihenőidőkre van szükségük, valamint meccslimitre, hogy képességeikhez méltón teljesítsenek, és a pályafutásukat is óvják. Ennyire egyszerű az egész” – mutatott rá Alexander Bielefeld, a FIFPro játékosszakszervezet stratégiai igazgatója.
A világ hetven országának érdekvédelmi szervezeteit tömörítő testület a terheléscsökkentés egyik legfőbb szószólója, egyben a versenynaptárat kontrolláló FIFA egyik fő ellenlábasa a kérdésben. A sztrájkot egyre gyakrabban lebegtető játékosokat valószínűleg a topligás edzők jó része is támogatná – nyilatkozataikkal legalábbis erre utaltak.
Ez az üzlet menne edzők, sportigazgatók, média, tulajdonosok nélkül is. De játékosok nélkül egészen biztosan nem. A játékosok kezében van az erő, hogy változtassanak. Ha változások következnek be, azokat ők fogják kezdeményezni
– vélekedett Pep Guardiola.
Enzo Maresca, a Chelsea edzője szintén megjegyezte, hogy egyértelműen túl sok a mérkőzés, a játékosok egészségének védelme pedig nem megfelelő. A kérdéssel kapcsolatban megnyilvánuló edzők egyetértenek abban, hogy ez alapvetően a játékosok (illetve szakszervezeteik) harca, ők csak külső támogatást tudnak nyújtani.
A FIFPro bíróság elé akarja vinni a FIFA-t azzal az indoklással, hogy a világszervezet elmúlt években meghozott döntései kizárólag a saját rendezvénysorozatait és üzleti érdekeit szolgálják.
„A szervezet elhanyagolta a kötelességeit a világfutball irányító testületeként, egyben kárt okozott a nemzeti bajnokságoknak és ártott a játékosok jóllétének” – állítja az érdekvédelmi szervezet. Az első számú botránykő a harminckét csapatosra bővített klubvilágbajnokság, melyet először 2025-ben rendeznének meg ilyen formátumban. Már, ha minden összeáll, mert jelenleg nincs közvetítő partner – Gianni Infantino, a FIFA elnöke ezért rendkívüli értekezletet hívott össze –, és a helyszíneket sem véglegesítették még. Mindenesetre a versenynaptárba bekerül egy újabb egy hónapos nagy torna, ami az utolsó dolog, ami hiányzik a játékosoknak. A FIFA által ígért pénzt persze mindenki szívesen felvenné…
A világszövetség képmutatónak nevezte a klubvilágbajnoksággal kapcsolatos kritikákat, és arra mutatott rá: a több pihenőidőért kampányoló szuperklubok klubvébé nélkül pénzszerző felkészülési turnékra indulnának, ami aligha jelentene nagy könnyebbséget a játékosoknak. Ebben is lehet valami, ám egy 32 csapatos torna intenzitása aligha összevethető a bemutatómérkőzések sorával.
„A futballt irányító szervezeteknek óvatosnak kell lenniük, ha szinten akarják tartani a sportág színvonalát és szórakoztató értékét. Eljön az a pont, amikor valahol engedni kell, és azt hiszem, ezt a minőség bánja majd. A legnagyobb sztárokat kevesebbet fogják pályára küldeni a sérülések miatt. Nagyon nehéz ennyi, ilyen magas intenzitású mérkőzést kibírni” – mondta sajtótájékoztatóján Russell Martin, a Southampton szakvezetője.
Bizonyos értelemben kifejezetten az elit problémájáról van szó. A FIFPro 2024-es, a túlterheléssel foglalkozó munkaanyaga 59 oldalon át elemzi a problémakört, de 1500 fős mintájának több mint felét Európában szereplő játékosok adják (838 a vizsgált 1500-ból). A tanulmányban kiemelt idézetek egytől egyig a szuperklubok körébe tartozó csapatokban futballozó játékosoktól származnak, és a terhelésnövekedés is elsősorban ezt a csoportot érinti. Erre a spanyol liga (La Liga) elnöke, Javier Tebas is rámutatott, amikor a BBC Sportnak nyilatkozott.
Egy 150–200 fős csoportról beszélünk, amikor azokat a játékosokat emlegetjük, akik ennyi mérkőzésen játszanak. Közben csak Európában van még több mint 50 000 futballista, akik nem kapnak ekkora terhelést. A labdarúgást nem lehet úgy irányítani, hogy egy kis csoport érdekei alapján hozzuk meg a döntéseket.
Mint mindenkinek, Tebasnak is van (rész)igazsága, és ezt adatok is alátámasztják. A nemzetközi labdarúgás statisztikáival foglalkozó kutatóintézet (CIES) 2012–2024 között vizsgálta a meccsterhelést. Az idén publikált kutatás szerint az átlagterhelés a 2023/24-es idényben 42,4 mérkőzésen állt, ez elmarad a 2014/15-ös, normális (Covid által nem befolyásolt) csúcsponttól (42,6). Normál esetben idényenként 41,6 és 42,6 között van az átlagos meccsterhelés egy csapatnak – érdemi változás nem történt. A Bajnokok Ligája-résztvevő csapatok jóval többet játszanak (a mostani átlag 50,8, a csúcspont 55,2 volt, 2002/03-ban, a dupla csoportkörös BL-lebonyolítás egyik évében), de alapvetően az ő terhelésük sem változott hosszú ideje: 50,8–55,2 meccs között mozog. A vizsgálat tárgyát képező klubok majdnem fele 40-nél kevesebb hivatalos mérkőzést játszott, a 60-asnál nagyobb meccsterhelést elérő csapatok aránya általában 4–6 százalék – ebben a csoportban jobbára dél-amerikai (például brazil) csapatokat és topklubokat találunk.
A CIES az európai kupasorozatok formátumának átalakítása és a kibővített klubvilágbajnokság, valamint a 48 csapatosra emelt világbajnokság ellenére sem vár nagy növekedést. A projekció szerint az átlagcsapat mérkőzésszáma 42–43 között lesz. Ugyanakkor a szűk elit tagjait érintik a legerősebben a változtatások: a már most is nagyon sok (60–69) mérkőzést játszó csapatok terhelése növekedik majd várhatóan a legnagyobb mértékben, 0,8 százalékkal.
Ez egybevág Tebas állításával, és rámutat arra, hogy a probléma messze nem egyformán érinti a profi csapatokat. A legerősebben az egyébként is túlterhelt – ám általában bő keretű – sztárcsapatok, illetve a kíméletlen menetrendű, nagy létszámú (gondoljunk a dél-amerikai küzdelemsorozatokra, illetve az angol másod-, harmad- és negyedosztályra) bajnokságokban szereplő klubok érintettek. Az előbbiek esetében további negatív változás várható, nem véletlen, hogy az ő játékosaik akadtak ki.
Szintén őket érinti a legerősebben a kimerítő utazások mellékproblémája: a FIFPro jelentése szerint Cristian Romero (Tottenham Hotspur, Argentína) egy idény alatt 163 ezer kilométert utazott – és ebben az Anglián belüli utak nincsenek benne. A topkategóriás fiatal tehetségekre is kimondottan veszélyes lehet az extrém terhelés, és természetesen ezek a játékosok is a legjobb csapatokban összpontosulnak. A FIFPro adatai szerint Jude Bellingham 21 éves korára 4,6-szoros terhelést kapott tétmeccseken David Beckhamhez képest, de még a szintén agyonjátszatott Wayne Rooney-nál is közel negyven meccsel több van a lábában azonos időszakot tekintve. Florian Wirtz majd’ háromszor annyi játékpercet kapott 21 éves koráig, mint Michael Ballack, Vinícius Júnior pedig 24 éves koráig több mint kétszer annyi mérkőzésen szerepelt, mint Ronaldinho.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="678" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Térjünk vissza a sztrájk lebegtetéséhez: egy esetleges munkabeszüntetés „erejét” növelheti, hogy az elit játékosoknak, a közönségvonzó sztároknak van a legtöbb okuk a tiltakozásra. A nemzetközi futball sokszintű, óriási különbségeket magában foglaló piramisa viszont csökkenti a sztrájkfenyegetés erejét, hiszen egy szuperklub keretébe tartozó meghatározó játékos és egy dél-amerikai másodosztályban profiskodó labdarúgó érdekei nem feltétlenül esnek egybe. Sőt, akár ellentétesek is lehetnek – az utóbbi, tényleg a megélhetésért focizó játékos lehet, inkább több meccset (és több prémium lehetőséget) szeretne. Ha a játékosok változást szeretnének előidézni, akkor nem elég csak az elitnek tiltakoznia; sok, más országban játszó vagy alacsonyabb szinten futballozó kollégát is meg kellene győzni. A játékossztrájkot ráadásul országról országra koordinálni kellene, eltérő jogi környezetben.
A játékosok már sokszor fenyegetőztek sztrájkkal a modern futball történetében, de alig-alig láttunk tényleges sztrájkot, olyan méretűt meg egyáltalán nem, amiről most szó van. Milyen meccseket érintene a sztrájk, milyen küzdelemsorozatokban? Ráadásul a játékosok érdekei is eltérnek. Lehet, hogy Rodrit kiégette a rengeteg mérkőzés, de egy Premier League-alsóházi csapatban játszó kollégájának, akinek a klubja kiesett a hazai kupasorozatokból is, 40 mérkőzése lesz csak. Így a játékosok között is nehéz lesz konszenzust találni
– morfondírozott Simon Stone, a BBC vezető futballszakírója.
Aligha véletlen, hogy sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük a zárt rendszerű amerikai profiligák sportolóinak – a tulajdonosokkal és a ligával folytatott kötélhúzás időről időre sztrájkokhoz, illetve lockout-szituációk kialakulásához vezetett, ez pedig olykor megrövidített vagy egyenesen eltörölt teljes idényeket eredményezett. A terhelés kérdése itt is konfliktusos téma, a legjobb példa erre az NBA-ben a „load management” (meghatározó, egészséges játékosok pihentetése) körüli mizéria, amely szabályváltozásokhoz vezetett. Megoldást találni viszont – egy legfeljebb két országot érintő, zárt profiligában – sokkal könnyebb.
A FIFPro és a European Leagues érdekvédelmi szervezet az Európai Bizottság előtt panaszolja be a FIFA-t – versenyjogi aggályokkal – a nemzetközi versenynaptár átalakítása miatt. Az érdekvédelmi szervezetek sérelmezik, hogy a világszövetség egyeztetés nélküli döntéseivel kész helyzet elé állítja őket, érdemi dialógus pedig nincs. Kérdés, hogy a jogi kötélhúzást a játékosok milyen tiltakozó akcióval tudják megtámogatni – bonyolultsága miatt egy tényleges sztrájk elég valószínűtlennek tűnik. De a túlterheltség problémája valós és a legjobbakat érinti a legerősebben, szóval alighanem sokáig terítéken is marad. Ahogy Jules Koundé, a Barcelona és a francia válogatott védője mondta:
Ez őrület. Ha így marad, eljön a pillanat, amikor a sztrájkon kívül tényleg nem lesz más opciónk.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
