Nehéz feladattal kezdett a magyar válogatott a Nemzetek Ligája A divíziójának hármas számú csoportjában, hiszen már az első mérkőzésen idegenben jutott a mieinknek a papíron legerősebb ellenfél – Bosznia és Hollandia csak ezután következik.
A magyar válogatott az elmúlt két-három évben szakmailag sok változáson ment keresztül – sikertelen vb-selejtező után katartikus Nemzetek Ligája-szereplés két évvel ezelőtt, majd újfajta játékszervezés, veretlenül megvívott Eb-selejtezők, és nem kevés szerencsés momentum a tavalyi évben.
A folyamat vége aztán egy balul sikerült felkészülés és a túlzott várakozásokat némileg alulmúló Eb-szereplés lett idén nyáron: egyéni és csapatszintű szétesés Svájc, tisztes helytállás Németország, végül nézőriasztó, kiszenvedett győzelem Skócia ellen. A továbbjutáshoz azonban nem meglepő módon ez nem volt elég, az addigi túlteljesítés helyett immár a valóság köszönt be az ablakon.
Taktikaváltás – már a németek ellen
Marco Rossi, ahogyan azt tőle korábban is megszokhattuk, meglehetősen kritikus és önkritikus interjút adott az M4 Sportnak két héttel ezelőtt. Többek között arról beszélt, hiba volt játékhiánnyal küzdő futballistákat a pályára küldeni, de a jövőre nézve szakmailag is lényeges gondolatokat fogalmazott meg:
„Arra számítok, hogy agresszívabb csapatot látok a pályán, olyat, ami arra áll rá, hogy magasabban szerezzen labdát, kevesebb területet nyitva az ellenfél előtt. Nagyobb letámadással szeretném a játékot megközelíteni, sokkal inkább az emberre kell összpontosítanunk, nem a sávokra. Nem szabad félnünk az egy az egy elleni párharcoktól. Ez az út, ez a futball most.
A technikailag erősebb játékosokat akkor tudjuk hibára kényszeríteni, ha nagyobb pressziót alkalmazunk. Hogy ezt megvalósíthassam, maximális együttműködés kell a játékosok részéről. Ennek szerintem nem lesz akadálya, mert mikor beszéltünk, láttam a csapat, a játékosok szemében, hogy »reagálni« szeretnének a történtekre.
Rossi tehát, úgy tűnik, nem akart megmaradni az Eb-n látott felfogásnál, amikor a magyar válogatott még a mezőny többi tagjához képest is meglehetősen passzívan védekezett. Pedig a mostani ellenfél ellen ez a felfogás nem működött rosszul: a svájciak elleni alulteljesítés után a németek ellen a pálya közepét viszonylag fegyelmezetten lezárta a magyar válogatott, ám a technikás, a pálya közepén is rendkívül magabiztosan kombináló házigazdákkal szemben ez akkor nem volt elég a pontszerzésre.
10-15 percig működött
A júniusi mérkőzéshez képest mindkét csapatban történtek változások. A mieinknél Gulácsi előtt ezúttal a tétmeccsen először kezdő Balogh Botond került be Willi Orbán és Dárdai Márton mellé (Fiola, Lang és Szalai Attila is az Eb alatt vált kegyvesztetté). A csapat többi része viszont változatlan maradt: a középpálya közepén Nagy Ádám és Schäfer András duója szerepelt, a két szárnyvédő posztján Nego és Kerkez kapott helyet, elöl pedig a Szoboszlai–Varga–Sallai támadó hármas.
A németek kezdője az Eb-hez képest még jobban átalakult, hogy mást ne mondjunk, a veteránok közül Neuer, Kroos, Gündogan és Thomas Müller is visszavonult a nemzeti csapattól, utóbbi kivételével mindegyikük kezdőként szerepelt a magyarok elleni csoportmeccsen.
Ter Stegen előtt így Kimmich, Tah, Schlotterbeck és David Raum alkotta a védelmet, a középpályára Andrich mellé Pascal Gross került, elöl pedig Gündogan helyén egy klasszikus kilences, Niclas Füllkrug került be Wirtz, Havertz és Musiala hármasa mellé.
A magyar válogatott tehát az Eb-hez képest meglepően bátran kezdte a mérkőzést, de ez sajnos mindössze tíz-tizenöt percig volt működőképes: nagyjából ennyi ideig tartott, hogy a németek megtalálják a játékunk ellenszerét. A nyáron látott 5-2-3-as középső blokk helyett a kiinduló felállás ezúttal sokkal inkább 5-4-1-re hasonlított, és agresszívan, ember-ember ellen támadtuk le a németek labdakihozatalait.
Az 5-4-1-es letámadás legnagyobb előnye a flexibilitás: a középső sorból bárki, meglepetésszerűen felléphetett Varga Barnabás mellé, hogy emberfogással megtámadja a visszalépő német játékosok egyikét. Hogy ez a szisztéma adott esetben mennyire kellemetlen tud leni, arról Marco Rossi csapatának is lehetnek emlékei: 2021 októberében éppen Albánia vert így minket oda-vissza, kapott gól nélkül.
Dominóként összeomló letámadás
Az első néhány percben még sikerült ezzel a letámadással megzavarni a németeket: Szoboszlai, Varga és Sallai a németek hátsó sorát presszingelte, szükség esetén pedig Nagy Ádám is kiléphetett a középpályáról gyakran visszalépő Andrich-ra. A mérkőzés nyitó szakaszában így néhány alkalommal sikerült a német védőket ívelésre kényszeríteni, máskor pedig az egyébként szabadon hagyott Ter Stegen-nek kellett felemelni a labdát.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="675" width="1200" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A magyar válogatott a mérkőzés elején emberfogással letámad. Szoboszlai, Sallai és Varga a hátsó hármast helyezi nyomás alá, a szárnyvédőink és a két védekező középpályás is bátran fellép az emberével. Schlotterbeck ekkor még ívelésre kényszerül.
A magyar presszing azonban nem tartott ki túl sokáig; a megoldást a németek részéről inkább a dinamika hozta el, mint maga a struktúra. Szerkezetileg az Andrich–Gross duó egyik tagja továbbra is visszalépett a védővonalba, miközben a két szélsővédő közül legalább az egyik, de főleg a baloldalon David Raum magasan fellépett az ellenfél térfelére.
A németek pedig jól kihasználták azokat a momentumokat, amikor Ter Stegen nem volt nyomás alatt: a kapus kellően gyorsan ki tudta passzolni a labdát a hátsó sor tagjainak úgy, hogy a magyar középpályások ne érjenek oda időben. Ez a pillanat rengeteg csúszást okozott a magyar védelmi alakzat mozgásában, s a letámadásunk innentől kezdve dominóként omlott össze.
Ter Stegent a mieink nem támadják meg, így a németek egy felpassz-visszapassz kombinációval átjátsszák a magyar első vonalat Gross visszalépését Schäfer követi, ezáltal nagy terület nyílik a védelem és a középpálya között. Havertz ebbe a területbe lép vissza, és fel is tudja venni a labdát, amit Kimmich-hez passzol oldalra.
Hátulról építkezni, de sikertelenül
Mindez még nem okozott volna feltétlenül katasztrófát, ha a bátor emberfogást a magyar válogatott nem folytatja hátul, a saját térfelén is. A hátsó ötös sor azonban az elöl játszókhoz hasonlóan bátran követte a visszafelé mozgó német támadókat. Balogh, Orbán és Dárdai hármasa, valamint a presszinghez magasan fellépő Bolla vagy Nego azonban egyénileg nem vehette fel a versenyt a mozgékony, végig kitűnően futballozó Wirtz, Havertz és Musiala hármasával, ami rengeteg területet nyitott a hazaiak számára.
Meg kell jegyezni, hogy a német válogatott is kitűnően reagált a korábbitól eltérő magyar játékra: míg a júniusi mérkőzésen egy aszimmetrikus, de többnyire pozíciótartó játékkal próbálták feltörni a magyarok zártan védekező középső blokkját, addig szombat este Nagelsmann csapata rengeteg mozgással futballozott.
Wirtz, Musiala, Havertz és Füllkrug rengeteget mozogtak a pálya széltében és hosszában is a magyar emberfogást szétzilálva, de eközben többnyire aszimmetrikusan a pálya jobb oldalára koncentráltak, miközben a balon a felfutó David Raum várta a forgatást. Az első gól is egy ilyen, tankönyvszerű akcióból született meg.
Az első gól. Wirtz visszapasszolja a labdát, majd a saját maga által kiürített területbe indul. A magyar hátsó sorból hiányzik egy kilépő ember, így a német támadó hosszan meg is kapja a labdát. Egy embert átver, majd a túloldalon érkező felfutó balhátvédhez ível. Az akció végén a németek üres kapus gólt rúgnak az elcsúszó magyar védelemnek.
A magyar válogatott labdás játéka a szakmai stáb előremutató ötletei ellenére továbbra sem tud a legmagasabb szinten elég hatékonyan megvalósulni, noha az elmúlt években többször is átalakult: a 2021-es Eb direkt, ámde sematikus Conte-focija után 2022-ben egy szimmetrikus, ámde sokmozgásos játék követte, ami a Nemzetek Ligájában komoly ellenfelek ellen is jól működött. Ezt követte 2023-ban egy relacionista forradalom, amelyet az Európa-bajnokságon azonban már csak pillanatokra láthattunk.
Szombat este a magyar válogatott ugyan csak 44 százalékban birtokolta a labdát, de ha volt rá alkalom, csapatunk ezúttal is megpróbált hátulról építkezni – leginkább sikertelenül. A labdakihozatal kezdetén Az ötfős hátsó sor ezúttal is négyvédős felállásra váltott: Balogh mozgott ki jobbhátvédbe, Nego pedig magasan, szinte jobbszélsőként lépett fel az ellenfél térfelére. A német védőnégyes és a két szűrő, Gross és Andrich előtt pedig a táamdó négyes tagjai a mi szerkezetünktől függően indították meg a letámadó mozgásokat.
Bár a pálya széleire kiérve a magyar válogatott ezúttal is szabad mozgásokkal, aszimmetrikusan futballozott, a távolságok és a dinamika menedzselése, ahogy a korábbi mérkőzéseken, úgy most is gyakran akadályokba ütközött. Ezúttal is többször megfigyelhettük, hogy a kulcspozíciókban lévő játékosok a kapunak háttal várják a labdát.
Bár a pálya szélességében gyakran sikerült fölényeket kialakítani az egyik oldalon, hosszában a csapat többször is szétszakadt, így Sallainak legtöbbször a vonal mellett, izolált pozíciókból kellett veszélyeztetnie. Ráadásul a magyar válogatott néha akkor is türelmetlenül, elhamarkodottan próbálkozott hosszú indításokkal, amikor lett volna idő megtartani a labdát, és a németek nem is támadták meg agresszívan a leghátsó sorunkat.
A magyar támadás Sallai helyzete előtt. Túl sok a visszalépő játékos, magunkra húzzuk a német letámadást. Az egész magyar csapatból csak két játékos mozog előrefelé, egymástól távol. Sallai és Nego végül képesek kombinálni, a helyzet azonban kimarad.
Magyar labdakihozatal nyomás alatt. Két középpályás is a labda oldalára mozog, ám Szoboszlai rossz testpozícióban kapja a labdát, és cselezésre kényszerül. Hiába a létszámfölény a pálya szélén, hosszában megint szétszakad a csapat, így csak a levegőben lehet átemelni a labdát a túloldalra.
Magyar túltöltés a bal oldalon. Kerkez befelé, Sallai kifelé mozog, ám a csatárt Kimmich követi. Végül Nagy Ádám indul be a jobbhátvéd mögötti területbe, ám a fedezőárnyékban nem tud labdát kapni, és mozgásával inkább kiüríti a középső sávot.
Sakk-mattra kijátszva
Füllkrug gólja és Havertz kapufája révén a németek már az első félidőt is magabiztos fölénnyel és 1.5-ös xG-mutatóval tudták le. A második játékrész azonban már a magyar összeomlásról szólt: előbb Musiala talált be, miután egy rosszul elvégzett magyar szöglet után a saját térfeléről indulva gyalogolt végig a pályán.
A német válogatott a labda birtokában egyre többször tolta vissza a magyar csapatot mélyen a saját kapuja elé. Mivel az elöl lévő támadó hármas egyre kevesebbszer támadta le megfelelő ütemben a németeket, a hátul lévő öt védőnk viszont továbbra is agresszívan megtámadta a mozgékony németeket, Nagy Ádámnak és Schäfer Andrásnak óriási területet kellett volna levédeni, ami természetesen nem sikerült.
A felállt fal ellen is sok mozgással, aszimmetrikusan játszó németeknek így bőven volt lehetőségük kis területen kombinálni, és már nemcsak a szélről, hanem a pálya közepéről is megalázó módon, akár sakk-mattra kijátszani a helyzeteket.
A harmadik gól. A németek felállt védelem ellen is aszimmetrikusan túltöltik a pálya bal oldalát. Musiala kihúzza Schäfert, Wirtz-nek passzolja a labdát, majd észlelve a magyar védő kilépését, kényszerítőre indul. Wirtz nem adja vissza a labdát, inkább a tizenhatos magasságából a rövid sarokba lő.
A negyedik gól. A németek most a pálya jobb oldalára tömörülnek. A csereként beállt Pavlovic labdavezetéssel kihúzza Schäfert, majd kényszerítőre indul. Nem közvetlenül, hanem harmadik emberként kapja vissza a labdát a félterületbe beindulva, majd Gulácsi segítségével a hálóba lő.
Méretes pofon a vége
A mérkőzés egyoldalúságát a statisztikák is látványosan visszaigazolják. A kegyelemdöfést jelentő tizenegyest leszámítva is sokkal magasabb xG-mutatót dolgoztak ki.
A támadásépítések hatékonyságára jellemző, hogy a magyar válogatott 409 sikeres passzából mindössze 125-öt sikerült az ellenfél térfelén teljesíteni, miközben a németek többet passzoltak a m térfelünkön, mint a sajátjukon (277 vs. 265). eközben a végig kiismerhetetlenül mozgó Musiala–Wirtz–Havertz hármasnak összesen 23 labdaérintése volt a magyar tizenhatoson belül, a másik oldalon Szoboszlai, Sallai és Varga Barnabás összesen nyolcat tudott összehozni.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1489" width="1100" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A magyar válogatott tehát a Rossi-korszak történetének legsúlyosabb, a játék képét tekintve pedig egyik legegyoldalúbb vereségét szenvedte el. A beharangozott bátor, letámadásos játékot a magyar válogatott egy ilyen szintű ellenféllel szemben nem tudta megvalósítani, miközben a megvalósítás szintjén labdás játékban sem sikerült a korábbinál előrébb lépni.
Az Európa-bajnokság kijózanodását most egy méretes pofon követte, amit nehéz lenne szépíteni. A magyar válogatott lehetőségeit tekintve a realitás most sem változott ahhoz képest, ahol a tavalyi veretlen Eb-selejtező alatt, vagy a 2022-es Nemzetek Ligája-szereplés idején volt.