A hazai 0-0 után a Ferencváros idegenben 1-1-et követően, tizenegyesekkel verte a bosnyák Borac Banja Luka együttesét, a Puskás Akadémia 3-3 és 1-1 után tizenegyespárbajban maradt alul a Fiorentina ellen, míg a Bognár György vezette Paks az első meccs döntetlenje után otthon viszonylag sima, 3-0-s vereséget szenvedett a cseh Mladá Boleslavtól – pedig a félidőben még gól nélküli döntetlen volt az állás.
Az odavágókat a múlt héten taktikailag már viszonylag részletesen elemeztem; a visszavágók viszonylag kevés újdonságot tartogattak. Bár ezekre természetesen ki fogok térni, érdekesebb most végiggondolni, milyen általános következtetéseket vonhatunk le kupacsapataink szakmai teljesítményét, és a nyilvánosság ehhez való viszonyulását illetően.
Így ki lehet esni
– nyilatkozta a könnyeivel küszködve Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia válogatott balhátvédje a Fiorentina elleni visszavágó után.
Az internetes hozzászólások reakciók is sokkal inkább pozitívak voltak a felcsúti csapat teljesítményével kapcsolatban, amely kétszer is döntetlent játszott topligás ellenfelével, és a lehető legszorosabb küzdelemben maradt végül alul. A Ferencváros teljesítménye már jóval kevesebb dicséretre adott okot: még a mérkőzés televíziós szakértői, a pesszimizmussal és magyar foci-ellenességgel nem vádolható Bozsik Péter és Dragóner Attila sem tudtak sok pozitívumot mondani a játékkal kapcsolatban, és egyre inkább úgy tűnik, a szurkolók egy része elégedetlen Pascal Jansen eddigi munkájával.
A Paks viszonylag sima kiesése nem okozott különösebb felbolydulást: a cseh bajnokságot évek óta a magyarnál sokkal magasabban jegyzik, és a kizárólag magyar játékosokból álló paksi volt az egyetlen csapat, amely a pályán egymás után két nemzetközi ellenfelét is búcsúztatni tudta (a Puskás Akadémia az első párharcát játék nélkül nyerte, hisz ukrán ellenfele időközben megszűnt). Az ő szereplésüket a magyar játékosok és a viszonylag támadófelfogású futball miatt a nyilvánosságban gyakran inkább pozitív kontextusban emlegetik. De változott-e valami a magyar csapatok játékában az odavágókhoz képest?
Javuló játék. Vagy mégsem?
A Ferencváros többé-kevésbé reprodukálta ugyanazokat a problémákat, amelyeket az odavágó után a múlt héten részletesen elemeztünk. A boszniai szerb ellenfél ezúttal is emberfogással védekezett a pálya minden pontján, és a Ferencváros statikus pozíciós játékát ezúttal is könnyedén semlegesítették a játékidő legnagyobb részében. Ismét hiányoztak a dinamikus elmozgások, a labda megfelelő sebességű járatása – nehéz lenne a mérkőzést önismétlés nélkül elemezni. A Fradi nominálisan valamivel magasabb xG-t hozott össze, mint az előző mérkőzésen, de ne feledjük:
A tizenegyest leszámítva 12 lövésre öszeszedett 1.16-os xG ugyan jóval meghaladja az odavágó 0,66-os mutatóját, de ebből mindössze 0,56 alakult ki mezőnyjátékból – épp annyi, mint az odavágón. A helyzetek többségét rögzített szituációból (0,56) sikerült összehozni. A Ferencváros úgy jutott be a második számú európai kupasorozatba, hogy az utolsó négy mérkőzését nyeretlenül, akciógól nélkül (2 szerzett gól: egy szöglet, egy tizenegyes) hozta le.
A Puskás Akadémia meglepően támadó szellemben játszotta végig a Fiorentina elleni mérkőzést: a felcsúti csapat nem kevesebb, mint 25 kapuralövéssel próbálkozott, miközben ellenfele mindössze 7 lövést eresztett el. Hornyák Zsolt csapata 56 százalékban birtokolta a labdát, többet, mint akár az odavágón, akár az az örmény Ararat Jereván elleni két mérkőzésen. A Puskás gyakran jól használta ki, hogy a Fiorentina magasra tolt védelmi vonala ezúttal nem helyezett kellő nyomást a labdásra.
Így leginkább a bal oldalon tudtak dinamikus kombinációkkal a védelem mögé kerülni, amikor Nagy Zsolt lépett fel bátran a félterületben, a balszélső Levi húzta szét az ellenfelet, a tízesként játszó Nissila pedig a félterületbe indult be veszélyesen. Ez meglepően sok lehetőséget eredményezett, ám a befejezések hiányoztak, és a Puskás végül csak Nagy Zsolt kései tizenegyesével tudta kiharcolni a hosszabbítást. A ráadásra az olaszok hiába kerültek kettős emberhátrányba, a felcsútiak ezt nem tudták kihasználni, és a tizenegyespárbajban végül alulmaradtak.
A PAFC játéka a visszavágón látszólag elégedettségre ad okot, de emlékezzünk: az odavágón az olaszok a két gyors felcsúti gól ellenére is viszonylag simán megfordították a mérkőzést, a magyar együttesnek pedig a labdakihozatal is gyakran gondot okozott. Az örmény ellenfelet sem labdás dominanciával sikerült legyőzni az előző körben.
