Ha a Bajnokok Ligája-sorsolást a hagyományos módon, végig manuális húzással bonyolítanák le, akkor legalább ezer golyóra és harminchat tálra lenne szükség. No meg legalább három–négy órára, és ebből egy következtetést máris levonhatunk: az új BL lebonyolítása jóval komplikáltabb lesz, mint az eddigié.
A futballkérdések mögött megbúvó okok esetében érdemes egyből anyagi érdekeket gyanítani. A futballvilág egésze a „még több” elv irányába mozdult el: nő a versenysorozatok létszáma és meccsszáma, újak jelennek meg, így aztán a versenysorozatot üzemeltető nemzetközi szervezet (amely ebben az esetben az UEFA), illetve a résztvevő csapatok egyaránt több pénzhez jutnak. A 2004/05-ös idényben – ekkor rendezték meg először a Bajnokok Ligáját és az UEFA Kupát is csoportmérkőzéses rendszerben – összesen 72 csapat szerepelt a főtáblán két sorozatban; most a BL-ben, az EL-ben és a KL-ben összesen 108 (mindegyik főtáblán 36-36). Az új, svájci lebonyolítású Bajnokok Ligájában 125-ről 189-re nő a mérkőzések száma.
- Több jogdíj,
- több értékesíthető reklámidő,
- nagyobb jegybevétel,
- nagyobb fogyasztás a stadionokban
– mind az UEFA, mind a résztvevő klubok kasszája jobban ki lesz tömve.
Ugyanakkor az sem lenne igaz, ha kizárólag a több megszerezhető bevétellel indokolnánk a Bajnokok Ligája átalakítását, mert a csoportkörös szisztéma valószínűleg tényleg reformra szorult.
A csoportkörös rendszert 1991/92-ben vezették be, a versenysorozat neve 1992/93-ban változott BEK-ről BL-re. Az új formátum óriási sikert aratott, és nem utolsósorban kedvező volt az elit csapatainak – többé nem fordulhatott elő olyan nonszensz, mint 1987/88-ban, mikor a Maradona vezette Napoli már az első körben összekerült a Real Madriddal (ugyanakkor volt Lilleström–Linfield, Neuchatel Xamax–Kuusysi Lahti, illetve Shamrock Rovers–Omonia Nicosia mérkőzés is…), valamint mindenkinek több bevételt hozott.
Egyenes út vezetett a főtábla létszámának emelése (1994-től 16, 1997-től 24), a bajnoki ezüstérmesek bevonása (1997/98), majd a csoportkör 32-esre kiterjesztése és a topligák első négy helyezettjének becsatornázása (1999/2000) felé. Az UEFA egy rövid ideig bevezette a második csoportkört, de az népszerűtlennek bizonyult, és 2003/04-től 2023/24-ig kisebb módosításokkal és finomításokkal már azonos rendszerben (32 csapatos főtábla, a nyolcaddöntőtől kieséses lebonyolítás) zajlott a versenysorozat. A finomítások elsősorban a kvalifikációt érintették, és lassan kúszott felfelé a topligás – ezen ezúttal is az öt legnagyobb bajnokságot (angol, spanyol, olasz, német és francia élvonal) értjük – résztvevők száma. Az utóbbi években Európa keleti klubjai teljesen perifériára szorultak a nyugatiak mellett, természetesen ehhez az orosz–ukrán háború is hozzájárult.
A 2003/04-es idényben „csak” a harminckettes mezőny fele volt topligás, 2023/24-ben már a hatvan százaléka. A kétezres években csupán három alkalommal fordult elő, hogy egy nem topligás csapat (a 2004-es győztes portugál Porto, illetve a holland PSV és Ajax) elődöntőbe jutott. A Bajnokok Ligája egyre inkább a közvetlen elitről szólt, és ez többféle következménnyel járt.
