Ferencváros–Borac Banja Luka 0-0
A Ferencváros a boszniai Borac Banja Luka ellen kezdett hazai pályán a selejtező rájátszásában, és papíron mindenképpen a magyar bajnok számított esélyesebbnek, az ellenfél kezdőcsapatának piaci értéke például a ferencvárosinak mindössze egynyolcadát (33 vs. 4 millió euró) tette ki.
A Fradi ennek megfelelően dominálta a mérkőzés legnagyobb részét, a játékidő egészében 67 százalékban volt nála a labda. A labdabirtoklási fölény azonban sajnos nem párosult hatékonysággal, a Midtjylland elleni odavágóhoz hasonlóan a zöld-fehéreknek az ellenfél kapuja előtt komoly gondjai adódtak.
Pascal Jansen a Hollandiában őshonos pozíciós játékot játszatja a csapattal, eddig leginkább 4-2-3-1-es felállásban. A viszonylag szimmetrikus, a pálya teljes szélességét elfoglaló játék azonban rendkívül statikusan működött a mérkőzés egészében. A vendégek csak alkalmanként támadták le a ferencvárosi labdakihozatalt 4-2-3-1-es, 4-1-4-1-es vagy esetenként 4-4-2-es felállásban. A cél ilyenkor a két középhátvéd, különösen Knoester oldalra szorítása volt, míg a többi játékos a balkáni iskolának megfelelően fizikális, ember-ember elleni védekezést alkalmazott. Ez a néhány szituáció azonban elegendő volt, hogy a Fradi hat hátulsó játékosát elszakítsa a négy támadótól a labdakihozatal kezdetén, ezzel kizökkentve a ritmusból a magyar bajnokot.
A Borac 4-1-4-1-ben, emberfogással letámad, Knoester ívelésre kényszerül. A négy támadó egyszerre helyezkedik a pálya bal oldalán, hogy össze tudják szedni a felívelt labdát.
A mérkőzés legnagyobb részében azonban a vendégek 4-1-4-1es középső blokkban várták Ferencvárost, ugyanakkor némileg szokatlan módon a saját térfélen is emberfogást alkalmaztak, ezzel azonnali nyomás alá helyezve a labdás játékost. Ez a fajta védekezés a Fradinak már ismerős lehet: nem véletlen, hogy éppen tavaly, a szerb Dejan Stankovic regnálása alatt láthattuk.