Manchester City, Manchester City, Manchester City, Manchester City. Némiképp egyhangú a sorminta, és a legvalószínűbb az, hogy folytatódik a világ valaha volt egyik legerősebb klubcsapatának a regnálása – ezt még a feltételezett pénzügyi szabálytalanságokkal kapcsolatos eljárás sem érinti (a Sky Sports szerint 2025 tavasza előtt nem várható döntés az ügyben).
A The Times a közelmúltban interjút készített Ian Grahammel, a Liverpool kutató- és elemzőrészlegének volt vezetőjével, aki azt mondta, Jürgen Klopp csapata a Premier League történetének egyik legjobbja volt, csak épp egy még jobb csapattal kellett csatáznia.
A Manchester Citynek még csak Lionel Messije sem volt, és így is simán a legjobb klubcsapata a futballtörténelemnek. Rettenetesen alulértékelt csapat
– vélekedett Graham.
Véleményével lehet vitatkozni, de az vitán felül áll, hogy Pep Guardiola Cityje mindenképp a futballtörténelem legjobb klubcsapatai között van. Érdemes összehasonlítani a City legutóbbi hét idényének eredményességét (hat bajnoki trófea került ezalatt a vitrinbe) Sir Alex Ferguson korszakmeghatározó Manchester Unitedjének eredményességével (a csúcsponton öt bajnoki cím hét idény alatt).
Ugyanabban az időtartamban a Manchester City közel tíz százalékkal (!) nagyobb arányban szerezte meg a bajnoki pontokat, mint a Manchester United; ez egészen döbbenetes eltérés akkor, amikor mindkét gárdát teljes joggal tartják számon a Premier League szupercsapatai között.
Ugyanakkor, ha valami, akkor az előző idény megmutatta: egyszer a teljes dominanciát kiépítő csapatok uralmának is vége. A Bayer Leverkusen egy szenzációs idénnyel elvette a német bajnoki címet a Bayern Münchentől; Ausztriában a Sturm Graz megtörte a Red Bull Salzburg megtörhetetlennek tűnő egyeduralmát, Moldovában a Petrocub Hincesti vetett véget a Sheriff időtlen idők óta tartó uralkodásának. Egyikre sem feltétlenül lehetett számítani, ahogy most a Premer League-ben sincsenek igazán erős jelei a rendszerváltásnak.
Az Opta szuperszámítógépe tízezerszer szimulálta a PL-idényt, és 82,2 százaléknyi esélyt adott az újabb City-elsőségre; 12,2-t az Arsenaléra, 5,1-et a Liverpooléra, és még a Chelsea (0,2 százalék), valamint a Newcastle United (0,1) jött ki a szimulációkból bajnokként. Ez rendkívül magas érték, ám alacsonyabb az előző idénybelinél. A számítógép akkor eltalálta az első három helyezett sorrendjét.
„A szuperszámítógép számításai valószínűleg feldühítik az Arsenal fanatikusait; de tegyük hozzá: az előző idényben az Arsenalnak csak 4,1 százaléknyi esélyt adott a győzelemre, most már 12,2 százalékot.
Ha még a 2022/23-as idényt is hozzávesszük ehhez, akkor az Arsenal bajnoki esélyei csupán 0,13 százalékon álltak, és ez a növekedés mutatja, milyen munkát végez Mikel Arteta
– írja az Opta.
Az Arsenal és a Jürgen Klopp utódlását Arne Slottal megoldó (megoldó? – majd meglátjuk) Liverpool abban reménykedhet, hogy a Manchester City elérte már a plafonját, és kevéssel túljutott a zeniten, miközben a fiatalabb keretű riválisok még fejlődhetnek. Kyle Walker 34, Kevin De Bruyne 33, Éderson, Mateo Kovacic, Joao Cancelo, John Stones és Bernardo Silva 30 éves a City meghatározó emberei közül.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1125" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az előző idényben 40 vagy több tétmérkőzést játszó 13 játékos közül nyolc 27 éves vagy idősebb; Julian Álvarez pedig továbbállt az Atlético Madridhoz. Ez még önmagában nem jelent semmit – Walker és De Bruyne képességei még mindig kitűnőek, a többiek meg pont jó korban vannak –, de hírhedten nehéz kiszámítani egy-egy játékos hanyatlásának kezdetét. Ha a City szintje csak egy picit esik, miközben a konkurencia fejlődni tud, az kiegyenlítődést hozhat. A Manchester City keretének átlagéletkora 26,6 év; az Arsenal (25,6), a Liverpool (25,1), a Manchester United (25,1), a Tottenham (25) és pláne a Chelsea (22,9) ennél fiatalabb erőkre számíthat.
A kihívók közül egyértelműen az Arsenal tűnik a legerősebbnek: a Riccardo Calafiorival megerősített Ágyúsok a legutóbbi két idényt egyaránt 80 pont fölött és másodikként zárták; az előző évadban olyan mérleget tudtak felmutatni, amely sok bajnokságban elég lett volna az elsőséghez. Még egy kis előrelépés és ezzel párhuzamosan egy kis visszaesés a Citytől, és meg is van a váltás az élen – reménykednek a londoni drukkerek. A BBC által megkérdezett 30 szakértő közül 11 várt őrségváltást, a többiek mind amondók voltak, hogy tovább tart a City egyeduralma.
A Liverpoolt a punditok döntő többsége a harmadik helyre tette, és könnyen lehet, hogy az Anfielden ezt alá is írnák: azt jól láthatták, mennyire nehéz egy korszakos edzőegyéniséget (Ferguson, Arsene Wenger) pótolni még a legnagyobb csapatoknak is. Arne Slot élete lehetőségét kapta meg azzal, hogy Jürgen Klopp helyére ülhetett, de valószínűleg még nem tart ott a Liverpool, hogy egyből a bajnoki címért küzdjön. A keret az előző idényben elfogyott és kimerült tavaszra, erősítés eddig nem futott be, Slot a jelenlegi (kétségkívül erős) csapathoz próbálja a kellő pluszt hozzáadni. Szoboszlai Dominik várhatóan ismét fontos szerepet kap: a felkészülési időszakban többnyire a rugalmasan alakuló 4–3–3-as formáció jobb oldali középpályásaként kapott lehetőséget.
A magyar válogatott csapatkapitánya az előző idényben 45 tétmérkőzésen 7 gólt és 4 gólpasszt ért el, valószínűleg ő is szívesen javítana eredményességén – meglátjuk élesben, hogy Slot támadó, sok labdabirtoklásra építő, Kloppnál kicsit kevésbé arcba mászós, hollandos játékfelfogása mennyire kedvez neki.
Az elitet – minimum a dobogót – célozza meg ismét a Manchester United, mely a nagy várakozások és nagy csalódások toxikus körforgásában töltötte a poszt-fergusoni éra éveit. Elröppent több mint 160 millió euró a Leny Yoro–Joshua Zirkzee–Nusszair Mazraui–Matthijs de Ligt kvartettre, ez a riválisokhoz képest igen jelentős erősítés, persze rá is szorult a csapat.
A legdrágább szerzemény, Yoro egyből hosszabb időre kidőlt, az MU a Community Shielden lépést tudott tartani a Cityvel, de hát a bajnokságban nem egy, hanem harmincnyolc meccset kell bírni. Ten Hag megkapta a szükséges frissítést és (egyelőre) a bizalmat is a vezetőségtől, élnie kell vele – ha nem teszi, akkor meg vannak számlálva a napjai.
A Chelsea átigazolási őrületében nehéz meglátni a rendszert: a keret hatalmas létszámú, most is közel 200 millió euróért jöttek új játékosok, igaz, megpróbálták balanszírozni a főkönyvet eladásokkal. Szokás szerint fiatalok landoltak, minden érkező (a legfontosabbak: Filip Jörgensen, Pedro Neto, Kiernan Dewsbury-Hall) 25 éves vagy fiatalabb.
Az előző idényben szenzációsan futballozó Cole Palmer 2033-ig szóló új szerződést írt alá, franchise player lett; de egy Palmer nem csinál nyarat. Szórakoztató káosz biztos lesz, arra viszont nem vennénk mérget, hogy Maresca kihúzza az idényt – ha igen, az már kimondottan jó jel. Nyomás van rendesen: már csak a klub pénzügyei miatt is nagyon kellene a visszatérés a középmezőnyből a BL-helyekre.
Ante Postecoglou ígéretesen kezdett a Tottenhamnél, ám a Spurs nem tudott visszakapaszkodni a BL-t érő pozíciókba, ebben az idényben ismét megpróbálhat eljutni az ígéret földjére. Dominic Solanke nagy igazolás lehet, érte és a csupán 18 éves Archie Gray-ért több mint 100 millió eurót tett le a Tottenham, Svédországból meg a szintén tinédzser Lucas Bergvall futott be.
Postecoglou azt mondta, kész a nagyon erős alap a további előrelépéshez. A csapatnak ezt bizonyítania kell, különben a tréner repülhet. A BL-szereplés édes terhével kezdi az idényt az előző évadban óriásit futó Aston Villa. Unai Emery kapott két nagy igazolást – a védekező középpályás Amadou Onanát és a balhátvéd Ian Maatsent –, az egykori csodagyerek Ross Barkley is visszatért Birminghambe. Moussa Diaby és Douglas Luiz elment, az előző bajnoki szereplés megismétlése óriási dolog lenne.
Newcastle-ben előrelépést remélnek az előző idényhez képest, ám a szaúdi tulajdonosi kör most szembesülhet azzal, milyen nehéz betörni a PL közvetlen élmezőnyébe – a Szarkák előretörése megtorpanni látszott, és eddig az átigazolási piacon sem villogott a klub, bár pénz állítólag bőven van még erősítésre. A Newcastle – az élmezőny csapatai közül egyedüliként – nem érintett az európai kupaporondon, ez még akár jól is jöhet.
Ennyit a PL-elitről, jöjjön a középmezőny: a szuperszámítógép előrejelzése szerint a Crystal Palace, a West Ham United, a Brighton, a Fulham, az Everton, a Brentford és a Kerkez Milost alkalmazó Bournemouth tartozhat ide. Közülük az Everton könnyen bajba kerülhet: az előző idényben pénzügyi szabálytalanságok miatt többször szankcionált liverpooli klub még mindig nem talált vevőre (előbb a 777 Partnersszel tervezett egyezség ment fuccsba, majd a Friedkin Group farolt ki a megállapodásból), és nagyon ügyelnie kell, ha nem akarja kieséssel köszönteni vadonatúj, épülő stadionját.
Pénz nincs, Farhad Moshirit látványosan nem érdekli az egész, és elképzelhető, hogy a fenntarthatósági (PSR-) szabályok megszegéséért megint kap a klub egy pontbüntetést. Addig jár a korsó a kútra…
A kiesőjelöltek – hacsak az Everton nem fut bele a késbe, vagy valamelyik középcsapat váratlanul meg nem rendül – köre a jóslás szerint a Wolverhampton Wanderers, Nottingham Forest, Leicester City, Ipswich Town, Southampton kvintett tagjaiból áll.
A Leicestert ráadásul az Evertonhoz hasonlóan szintén pontlevonás fenyegeti a PSR-szabályozás megszegéséért, ami aztán tényleg az utolsó dolog, ami egy feljutó csapatnak hiányzik. Érdemes megfigyelni, hogy a fenntarthatósági szabályozás miként nyomja rá a bélyegét a bajnokságra: egyfelől mondhatjuk azt, hogy szükség volt már egy ilyen regulára, másfelől viszont félő, hogy teljesen megkövülnek az erőviszonyok az angol futball legfelső osztályában, a középmezőnyből még óriási ráfordítással sem lehet kitörni. Persze PSR-szabályozás nélkül is efelé haladt a PL. A liga hivatalos oldalának beharangozója a kötelező optimizmussal „a valaha volt legizgalmasabb” PL-idényt várja:
A Premier League aranykorát éljük. A világ legjobb futballistái Angliába sereglenek, és még a Premier League alsóházi csapatai is elit edzőket tudnak szerződtetni. (…) Tagadhatatlanul úgy érzi az ember, hogy optimális helyzet állt elő: a taktikai trendek a szórakoztatásra törnek, a csapatok közti erőviszonyok kiegyensúlyozottak, és rengeteg nagy sztori van.
Ha még ez kicsit túl rózsás kép is, egy biztos: a világ leggazdagabb, legerősebb ligája 2024/25-ben is bőven szolgáltat majd témát. S ki tudja: talán eljöhet a sokak által áhított hatalomváltás is.