Nagy hullámokat nem vert a nemzetközi sportsajtóban, hogy Joshua Zirkzee-t több mint 40 millió fontért szerződtette a Manchester United az Eb-döntőt megelőző napokban. Nem csoda, hiszen sokan még abból sem ocsúdtak föl, hogy Erik ten Tag maradt a csapat élén, sőt, szerződést hosszabbított.
Ennek ellenére azért sok változás történt a csapatnál:
- Ruud van Nistelrooy edzőként csatlakozott Ten Hag stábjához,
- Omar Berrada vezérigazgatóként, Dan Ashworth sportigazgatóként, Jason Wilcox pedig technikai igazgatóként munkálkodik majd a csapat szekerének helyes irányba fordításán.
- És közben a keret is átalakulóban van: Raphaël Varane, Donny van de Beek, Willy Kambwala és Mason Greenwood távoztak a klubtól (köztük lehet még Scott McTominay is), miközben Jadon Sanchóval – látszólag – elásta a csatabárdot Ten Hag.
Ebbe az átalakulófélben lévő csapatba érkezett Zirkzee, a Bologna korábbi támadója, aki – bár a nyári Eb-n kevés szerephez jutott a holland válogatottban – az olasz élvonalban hírt adott arról, mennyire sokoldalú támadó.
A 2001-es születésű futballista ötévesen kezdett focizni, a legtöbb időt az ADO Den Haag és a Feyenoord akadémiáin töltötte, majd a Bayern München második csapatához került, de idővel a felnőttek között is szerepet kapott, és bemutatkozhatott a Bundesligában, valamint a BL-ben is.
A bajorok kölcsönadták az olasz Parmának, ahol mindössze négy meccsen szerepelt, azokon is mind csereként. A belga Anderlechtnél mégis láttak benne potenciált, a brüsszeli klub ideiglenesen meg is szerezte Zirkzee játékjogát: az a kitérő jobban sikerült a 38 meccsen elért 16 góllal. Nem volt meglepetés, hogy ebben az időszakban olyan középcsapatok monitorozták a játékát, mint a Bologna, amely végül 27,5 millió euróért kivásárolta a hollandot Münchenből.
Mit mutatott a Bolognában?
A Bologna kispadján csodatévő szerepig emelkedő Thiago Mottánál kulcsember vált Zirkzee-ből, aki első olasz idényében még csak ígéretes fiatal játékosnak tűnt, de a 2023–2024-es szezonban szintet lépett. A Bologna szemre is tetszetős focit játszott Mottával, és a BL-indulást jelentő ötödik helyen végzett a mögöttünk hagyott szezonban, ám nem kérdés, hogy szembesülni fog azzal a kis- és középcsapatokat sújtó problémával, amikor az edző (Motta már a Juventust irányítja), valamint a legjobb játékosok távozásával már nehéz lesz elkapni a fonalat szeptemberre.
Mindenesetre érdemes beszélnünk arról, Joshua Zirkzee mi olyat mutatott az északolasz csapatnál, ami miatt felfigyelt rá a Manchester United. Zirkzee-t az előző az idényben kilencesként használta Motta, a holland legnagyobb erénye pedig az volt, hogy rendszeresen visszalépegetett a pálya középső harmadába, hogy az ellenfél játékosait kihúzza a védelemből, illetve folyosókat nyithasson a társaknak szabad területekbe. Utóbbi miatt volt ennyire eredményes szezonja Lewis Fergusonnak is a csapatnál, aki hat találatot jegyzett a fölfutásai miatt, és minden bizonnyal ott lett volna az Eb-n, ha nem szenved súlyos térdsérülést.
Ha rápillantunk az Fbref.com statisztikáira, kiolvashatjuk, hogy Zirkzee 2759 percet játszott a bajnokságban, labdaérintései a pálya bizonyos szegleteiben így néztek ki 90 perc/százalékra lebontva:
- a saját tizenhatosán belül 3,35 százalékban,
- a védekező harmadban 9,82 százalékban,
- a középső harmadban 45,71 százalékban,
- a támadó harmadban 45,86 százalékban,
- az ellenfél tizenhatosán belül 9,9 százalékban találkozott a labdával.
Azaz: a támadó harmadban egy hajszálnyival volt nála többet a labda, mint a pálya közepén – és láthatóan túl kevésszer a tizenhatoson belül. A gólokat tekintve 9,0-s xG-re 12 találatot jegyzett (nagyjából 3 góllal túlteljesítve magát), és a büntetők nélkül várható xG-je 7,4 volt, amivel messze elmarad az olyan lesipuskásoktól, mint a veterán Olivier Giroud, vagy a minden tekintetben tökéletes csatárként tetszelgő Lautaro Martínez. Motta abszolút rá építette a támadásokat, nem igazán volt alternatíva a helyére, vagy olyan társ mellé, aki le tudta volna venni a terhet a válláról.
Akkoriban így vélekedett játékosáról a menedzser:
A példaképei Ibrahimovic és Batistuta, akik kiváló játékosok voltak. Engem viszont leginkább Ronaldinhóra emlékeztet, akivel a Barcelonában játszottam együtt. Mégis azt mondom, Zirkzee-t senkihez sem tudom hasonlítani, valóban különleges játékos, aki élvezi a futballt, és mindenekelőtt nagyon keményen dolgozik az edzéseken. Az előszezon első napja óta mindig ő érkezett elsőként az edzésre.
Motta olyan támadóként számolt Zirkzee-vel, aki a pálya középső részén a leghasznosabb, de így sem vallott szégyent a kapu előtt, 2,5 kapura lövés összejött neki 90 percenként. Szerepe mégis abban volt elvitathatatlanul fontos, hogy mihelyst a Bologna széthúzta a pályát támadásépítésnél, Zirkzee ficánkolni kezdhetett középütt.
Góljait leginkább alacsony minőségű helyzetekből szerezte a bajnokságban, az pedig valódi deficit vele kapcsolatban, hogy a tizenhatoson belül csak elvétve tartózkodik, mert amolyan kilenc és felesként inkább a játékszervezésből veszi ki a szerepét. Az előző szezonban egyetlen Serie A-csatár sem ért nála többször labdához 90 perc alatt (átlagosan 49,5). Az Opta statisztikái szerint Zirkzee-nél pedig csak Lautaro Martinez vállalt nagyobb szerepet lövéssel végződő támadásokban (161 vs. 144 az arány az argentin javára).
Rashford és Höjlund örülhetnek most nagyon
Zirkzee a kétcsatáros játékban lehet igazán nagy erőssége majd a Manchester Unitednek. Játékstílusa a manchesteri időket fürkészve leginkább Eric Cantonához vagy Dimitar Berbatovhoz hasonlítható, persze messzemenő következtetéseket még nem szabad levonni. Zirkzee egyelőre még nagyon távol áll Cantona nagyságától ám való igaz,
A párhuzamokat tovább is folytathatjuk Zirkzee stílusának körvonalazásában: Harry Kane-ből is láthatunk valamit a holland játékában, hiszen az angol támadóhoz hasonlóan átforgatásokkal, védelem mögé betekert labdákkal képes megnyitni a pálya fontos tereit a támadások alatt. 193 centis magassága ellenére kitűnően vezeti a labdát, és jeleskedik a hold-up-play játékban, azaz a labda megtartásában, mikor háttal van a kapunak egy védő szorításában. Ten Hag már korábban is próbálkozott Zirkzee-hez hasonló stílusú játékos beépítésével Manchesterben, akkor a szakadatlan védőmunkájáról és labda nélküli mozgásáról ismert Wout Weghorst volt a jolly joker a menedzser szemében. A közel kétméteres holland nem a gólokban jeleskedett, inkább Rashfordéknak nyitott szabad területeket, lefoglalva az ellenfél védelmét, Zirkzee azonban minden tekintetben komplexebb játékos Weghorstnál.
Erik ten Hag legnagyobb feladata az lesz, hogy valahogy megtalálja Zirkzee helyét Bruno Fernandes mellett, aki a Manchester United legfőbb motorja: folyamatosan nála van a labda, támadja a kaput, kockázatos megoldásokkal él, sorra adja a kulcspasszokat (az már csak hab a tortán, hogy Mason Mountnak is valami ilyesmit kellene játszania).
A United előző szezonjában jelentős probléma volt, hogy Höjlund erősségeit nem mindig tudták kihasználni, ugyanis a dánnak rendre vissza kellett lépkednie a labdákért, így a helyén érthetően nem maradt senki. Zirkzee belépéséből Höjlund és Rashford profitálhatják a legnagyobbat, ugyanis mindkettőt az üres területekbe való futásokkal mozgathatja meg Ten Hag, ha Zirkzee is a pályán lesz. A holland lesz, aki majd Brunóval karöltve összeköti a középpályát és a támadósort.
A Manchester United nagyon kevés gólt szerzett az elmúlt bajnoki szezonban (57-et lőtt, 58-at kapott), így Zirkzee-n kimondatlanul ott lesz a nyomás, hogy ezen valamilyen formában javítson. Nemcsak gólokkal, de gólhelyzetek kialakításával is. Mindkettőben segítségére lehet Ruud van Nistelrooy, aki már Ten Hag edzői stábjában dolgozik, és érkezése állítólag jótékony hatással volt a United támadóinak megtépázott lelki világára.
Zirkzee nem kevés önbizalommal érkezik a támadósorba, de annak, hogy valóban föllendíti-e a tetszhalott állapotban lévő támadókat maga mellett, netán közéjük szürkül, csak ősszel láthatjuk meg az első jeleit.
