Tavaly ilyenkor már előzetesen is sejthettük, hogy kikről fog szólni a Championship idénye, hiszen a Premier League-ből csupa masszív és biztos alapokra épült csapat esett ki, így a kérdés csak az lehetett, tudja-e bárki tartani a lépést a Leicester, Leeds, Southampton hármassal. Végül az Ipswich nemcsak, hogy tudta, de be is jött másodiknak, ám a mezőny többi része csak a messzi távolból figyelte a négy csapat feljutásért folytatott küzdelmét. Idén már nem ilyen egyértelmű a helyzet, és ez nyíltabb versenyt eredményezhet, bár az utóbbi pár évben rendszerint egy vagy két csapat nagyon el tudott húzni a mezőnytől, és ez nem feltétlenül előrelépés a tavalyi négyes vetélkedéshez képest, sőt.
A kiesők
De az most egyértelműen úgy tűnik, hogy a három Premier League-kieső rosszabb bőrben van, mint a tavalyiak voltak. Még a Luton Town tűnik a legstabilabbnak, hiszen ott nemcsak maradt a szakvezetés és nagyrészt változatlan a játékoskeret is, de maga a klub modellje is stabil, és gyakorlatilag előre be is árazták a kiesést, ami így nem okoz nagy megrázkódtatást a költségvetésben, hiszen nem is vásároltak be jelentősen a feljutáskor. Ez a fenntarthatóság továbbra is a legfontosabb szempont a Lutonnál, hiszen most se költöttek eddig új játékosokra, aki jött, annak mind lejárt a szerződése.
Távozott viszont a csapat legjobbja, Ross Barkley, és őt nem lesz könnyű pótolni, de Gabriel Osho is alapember volt a védelemben. Jött viszont Shandon Baptiste a középpályára a Brentfordból, az Arsenaltól elcsábított, fiatal Reuell Walters megszerzése pedig nagy húzás. Nagy felfordulás tehát nincs, ráadásul Rob Edwards is maradt a kispadon, és a csapat várakozáson felül szerepelt a Premier League-ben is, ahol az újoncok közül az előzőleg lesajnált Luton állt legközelebb a bennmaradáshoz. Mégse várható, hogy átgázoljanak a mezőnyön, inkább a megbízhatóan harcos foci valószínű, amely jó esetben az első helyek valamelyikére is elég lehet, de az is benne van a pakliban, hogy kelleni fog egy konszolidációs szezon az elmúlt két év rohanása után, pláne, hogy annyit nem fejlődött a keret azóta.
Nagyobb változások vannak a Burnleynél, amely csalódást keltő idényen van túl, hiszen nem sokat tudott mutatni abból a fociból, amellyel előtte legázolta a másodosztályt. Az elhibázott igazoláspolitika csak mennyiségi, nem pedig minőségi erősítést hozott, viszont szétverték a csapategységet, és Vincent Kompanyt sem az elmúlt évben mutatott teljesítménye alapján szerződtette a Bayern. A csapat tehát elvesztette sikeredzőjét, és a játékosai közül ugyan egyelőre csak az Ipswichbe szerződő Muric kapus a komolyabb veszteség – akit ugyanonnan pótoltak is Václav Hladkyval –, több kulcsembert is élcsapatok kerülgetnek. Így szeptemberig távozhat még a védő Dara O’Shea, a középpályás Sander Berge és a szélső Wilson Odobert is, nem beszélve az U21 Európa-bajnok angol kapusról, James Traffordról.
Az érkezők többsége ismét sötét ló, mint a brazil Lucas Pires vagy a benini-francia Andréas Hountondji, akik fiatalok ugyan, de még nem látszik a szerepük a csapatban, az új edzőnek, Scott Parkernek pedig nem lesz könnyű dolga. Hiába van együtt a 2023-as bajnokcsapat legjava, a játékosállomány önmagában nem garancia a sikerre. Főleg, hogy Parker eddig mindkétszer nagyon erős csapatokat juttatott fel (Fulham és Bournemouth), itt most azért jobban meg kell kevernie a kártyákat, ha ebből az alaposan felfújt keretből bajnokesélyes csapatot akar faragni. A Burnley-t így is az élmezőnybe várják a szakértők, de meglepő lenne, ha megismételnék a két évvel ezelőtti szereplésüket, amikor kiemelkedően a legjobb csapat voltak a ligában – igaz, akkor se várta ezt tőlük előzetesen senki.
