A kis walesi bányászváros, Wrexham lakói évek óta egy giccses hollywoodi filmben érezhetik magukat: régóta alulteljesítő focicsapatuk nemcsak sikeres, de népszerűbb is, mint valaha; a stadion díszpáholyában egymást váltják a világsztárok, a klubról szóló dokumentumfilm-sorozat rengeteg nemzetközi rajongót is hozott, és a csapat két közkedvelt focistája fel is tűnt egy-egy cameoszerepben a Deadpool & Rozsomák című sikerfilmben. Amióta Ryan Reynolds és Rob McElhenney 2020-ban megvásárolták az akkor történelmi mélyponton lévő klubot, a Wrexham szerencséje megfordult, és világszerte milliók követik a sorsát.
A Wrexham is már csak egy a sok közül
Másodszorra fel is jutottak az ötödosztálynak megfelelő, de már a hagyományos angol ligarendszeren, az English Football League-en kívül lévő National League-ből, és tavalyi cikkünkben már arról számolhattunk be, hogy a Wrexham öldöklő küzdelemben ott van a League Two-nak nevezett negyedosztály élcsoportjában. Sőt, végül a második helyet megszerezve meg is csípte a feljutást a League One-ba, és ott kezdi nemsokára az új idényt.
Abban a cikkben kitértünk arra is, hogy a Wrexham a negyedosztályban egyértelműen a legerősebb kerettel rendelkezett, olyan játékosokkal, akik egy vagy akár két osztállyal feljebb sem lógnának ki a mezőnyből. Emiatt egyrészt mindenki őket akarta látni, másrészt a rivális szurkolók szemében messze ez volt a leggyűlöltebb csapat a ligában, hiszen „nemcsak az amerikai divatdrukkereket és a médiát vonzza, hanem klasszisjátékosokat szerződtet, akik annyit kérhetnek a hollywoodi tulajdonosoktól, amennyit nem szégyellnek, és egyszerűen brutálisan erősek”.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2944" width="4416" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A négy angol liga közül az idén a League One tűnik a legkeményebbnek, és a Wrexhammel szemben igazi nagy klubok is vannak a mezőnyben, masszív háttérrel, komoly infrastruktúrával és múlttal. A League One idei szereplői közül nyolcan is megfordultak már a Premier League-ben, míg tavaly mindössze egyetlen ilyen klubbal kellett megküzdenie a Wrexhamnek, mégpedig a régóta gyengélkedő Bradforddal. De távolról sem csak a nagy múltú klubok jelentenek konkurenciát, rajtuk kívül is számos feltörekvő csapat száll ringbe az idén, és a 24 csapatos mezőny mintegy kétharmada esetében nem lenne meglepetés, ha odaérnének az első hat hely valamelyikére (akárcsak a Championship esetében, itt is az első két helyezett jut fel automatikusan, a 3-6. helyezettek között a rájátszás dönti el a harmadik feljutó kilétét).
Nagy múltú sztárklubok a harmadosztályban
Egy csapat azért némiképp kiemelkedik a mezőnyből: a másodosztályból szégyenszemre kiesett Birmingham idén nyáron több pénzt költött erősítésre, mint a legtöbb Championship-csapat, és a klubvezetés láthatóan mindent megtesz azért, hogy feledtesse a tavalyi katasztrofális döntését. Mint arra feltehetően sokan emlékeznek, a Birmingham tavaly ősszel a várakozáson felül jól kezdte az idényt, a klub mégis úgy gondolta, itt az ideje az edzőváltásnak, és szerződtették Wayne Rooneyt, ám az eredmények drámaian romlani kezdtek. Igaz, ebből még nem következett volna logikusan a kiesés, pláne, hogy a klub még időben eszmélt, és menesztette Rooneyt, ám szerencséjük se volt, hiszen utóda, Tony Mowbray egészségügyi okok miatt nem tudta befejezni a szezont, és végül a csapat kiesett.
Az ambiciózus amerikai tulajdonos, Tom Wagner most viszont mélyen a zsebébe nyúlt, egyformán igazolt a klub a kontinensről és brit csapatoktól is, és ugyan még távozók is várhatók, így is igen erősek.
A legjobb szerzeménynek a Brighton fiatal középpályása, Marc Leonard tűnik, aki tavaly a Northampton kölcsönjátékosaként már a liga egyik legjobbja volt a posztján, de a többiek is erősítést jelentenek ezen a szinten. Ne feledjük, Wagner (és a befektetői csapatban helyet foglaló Tom Brady) a Manchester Cityhez hasonló potenciális óriást látnak a klubban, ezért érthetően nem akarnak túl sokat tökölni a harmadosztályban.
A Birminghamen kívül szintén szerepelnek még régi ismerősök a Premier League-et régóta követő szurkolók számára: a Huddersfield például nem is olyan régen, öt éve esett ki az élvonalból, és még két éve is majdnem visszajutottak oda, azóta viszont durván visszaesett a csapat. Lehet, hogy nekik pont egy ilyen újraindításra volt szükség, mint a mostani kiesés a Championshipből, és ugyan még jó pár játékostól meg kéne szabadulni, akikben az új szakvezetés nem lát perspektívát, idén talán elindulnak újra felfelé. Aztán itt van egy másik régi ismerős, a Bolton, amely tavaly végig harcban volt a feljutásért, a végén aztán lecsúszott a harmadik helyre, és végül a rájátszás döntőjében meglepetésre kikapott az Oxfordtól. Ian Evatt példásan felépített csapata azonban továbbra is egyben maradt, még erősíteni is tudott valamennyit, és még magyar játékosa is lesz a csapatnak, Schön Szabolcs személyében.
Volt idő, amikor a Charlton is állandó résztvevője volt az élvonalnak, azóta viszont sok minden megváltozott: például négy év alatt négy tulajdonosa is volt a délkelet-londoni csapatnak, most viszont megállni látszik a zuhanás, és kezd visszatérni az optimizmus. A Blackpool alig több, mint egy évtizede járta meg a Premier League-t, azóta inkább a másod- és a harmadosztály között lifteznek, tavaly harcban voltak a rájátszásért, és a keret alapján most is lehet erre esélyük, míg a Wigan és a Reading megjárták a poklot az elmúlt években, pontlevonással, ám előbbi már megszabadult gondatlan tulajdonosától, a Reading pedig rövidesen szintén meg fog, ha minden jól megy, és rendezhetik a soraikat.
Megbízhatóan masszív csapatok és a nagy ugrásra készülők
Megjárta ugyan a legfelső osztályt a Barnsley is, de arra már tényleg nem sokan emlékezhetnek, itt viszont rendszeresen az élklubok közé tartoznak, tavaly is a rájátszásig jutottak, most pedig ugyan gyengülni látszik a keret, de új edzővel, és a régi klublegenda, Conor Hourihane visszacsábításával lehetnek olyan erősek, hogy őket se lehet leírni.
Itt van aztán a League One-ban hagyományosan erősnek számító Peterborough, amely mindig hatékonyan fésüli át az alsóbb osztályokat, új tehetségeket keresve, és ugyan most elveszítették három legjobbjukat, a klub stabil háttere és jól működő struktúrája a biztosíték rá, hogy ha lesz is visszaesés, az csak átmeneti legyen. Nem beszéltünk még a Championshipből kiesett harmadik csapatról, a Rotherhamről sem, mely ugyan tavaly tökutolsó lett a másodosztályban, viszont ők eszméltek a leggyorsabban, és nemcsak edzőt váltottak, de már május végére féltucat új játékost igazoltak, és utána sem álltak meg. Steve Evans csapata idén sem a szép focijáról lesz híres, viszont mindenki utál majd ellenük játszani, az már most borítékolható.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3456" width="5184" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A League One-ban egyre több az új (javarészt külföldi) befektető is, akiket nem riaszt vissza, hogy kiscsapatokat vásároltak meg, láthatóan komoly ambícióik vannak. Ezek közül a feltörekvő klubok közül a Lincoln kívánkozik az első helyre, amelyhez tavasszal érkeztek amerikai befektetők, akik stratégiai tanácsadóként neves honfitársukat, Landon Donovant is csatasorba állították. A klub viszont már érkezésük előtt is irigylésre méltóan jól működött, rendszerint fiatal játékosokat igazolva hajszállal maradtak le a rájátszásról, és az idén még egy lépéssel tovább juthatnak. Hasonlóan merész célokat tűzött ki maga elé a Bristol Rovers, melynek kuvaiti befektető lett tavaly a többségi tulajdonosa; a Burton Albion (skandináv befektetőkkel), és a Wycombe (egy kazah-grúz üzletember cége lett a többségi tulajdonos). Lehet, hogy nem azonnal látszik majd, de ezek a csapatok is felfelé tekintgetnek.
A klubot egy helyi üzletember vásárolta meg, és az ő anyagi támogatásának is köszönhetően sikerült talpra állítani a csapatot, mely továbbra is ambiciózusan építkezik, és a nyári erősítéseket látva az sem lenne meglepő, ha bele tudnának szólni a rájátszásért folyó versenybe (ebben az is segíthet, hogy újra kölcsönbe vették a tavalyi sztárjukat, Louie Barryt az Aston Villától). És akkor itt van a Wrexham, mely a nyáron jó pár kipróbált játékosát szélnek eresztette: ők jó szolgálatot tettek az alsóbb osztályokban, de az a potenciál már nincs meg bennük, ami az előrelépéshez kell. Mégis, egyelőre a keret egyáltalán nem emelkedik ki a mezőnyből, és ez még inkább elmondható a vezetőedzőről, Phil Parkinsonról, aki rutinos ugyan, de inkább a régi iskolát képviseli, és csodákat nem lehet várni tőle.
De ki lesz az új Kieran McKenna?
És ha már az edzőknél tartunk, érdemes figyelni, hogy különböző stratégiákat látunk. Vannak klubok, amelyek az új Kieran McKennát, az Ipswichet két év alatt két osztállyal feljebb juttató, korábban a Manchester United korosztályos csapatainál dolgozó csodaedzőt keresik, azaz élcsapatok másod- vagy ifjúsági edzőit akasztják le. Ilyen a Birmingham, amely Brendan Rodgers segítőjét hozta el Chris Davies személyében, és ilyen a Burton, amely a Chelsea tartalékcsapatától szerződtette Mark Robinsont. És ide sorolható a Lincoln edzője, Mark Skubala is, aki a Leeds utánpótlás csapatától érkezett még tavaly idény közben, és elképesztően jó munkát végzett a csapattal.
Találkozhatunk aztán az élvonalat is megjárt edzőkkel, mint amilyen Nathan Jones (volt Southampton) a Charltonnál, Ruben Selles (ugyancsak Southampton) a Readingnél, és persze Garry Monk (Swansea) a Cambridge-nél. Náluk azonban keresettebb a ligában korábban sikerrel dolgozó Michael Duff (őt most szerződtette a Huddersfield), a már említett, stabilan fejlődő Ian Evatt (Bolton) vagy a skót Shaun Maloney (Wigan), míg a feltörekvő edzők közül Richie Wellens (Leyton Orient), Darrell Clarke (Barnsley) vagy a csapataival alsóbb osztályokban összesen már hét (!) feljutást is ünneplő Dave Challinor (Stockport). Ezek közül a nevek közül jó párral találkozunk majd még felsőbb osztályokban is, és akkor még nem is említettük a szintén újonc Crawley menedzserét, Scott Lindseyt, aki eleve meglepetésre nyerte meg a rájátszás döntőjét a fillérekből összerakott csapatával, ám most nyáron az összes valamirevaló játékosát elveszítette, úgyhogy ha így is bent tudja tartani a csapatát, akkor az mindennél nagyobb eredmény lesz.
Hogy aztán lesz-e megint ünneplés a Welcome to Wrexham következő évadában, az jó kérdés, de hasonló kérdést még tucatnyi másik klubnál fel lehet tenni a League One-ban. Csak azokról a csapatokról nem készül film.