Eltelik pár év, és a kanadai női labdarúgó-válogatottat sújtó szankcióból egészen biztosan kvízkérdés lesz.
Kérdés: Miért vontak le 6 pontot a kanadai női válogatottól a 2024-es olimpiai tornán?
Válaszlehetőségek:
a.) Játékvezető bántalmazásáért
b.) Több játékosuk pozitív doppingtesztet adott
c.) A stábjuk drónnal kémlelte ki az új-zélandiak edzését
d.) Az olimpia szellemiségét sértő gólörömért
A helyes válasz természetesen a c.). A kanadaiak két győzelemmel eltüntették a mínusz hat pontot, és ha legyőzik Kolumbiát harmadik, szerdai csoportmérkőzésükön, akkor még tovább is juthatnak a levonás ellenére.
A „miért” is egy érdekes kérdés, hiszen kis túlzással ma már az ellenfél balszélsőjének meccs alatti pulzusáról is információt kap az adatelemző egység; A csapatok minden korábbinál több információhoz tudnak legálisan hozzájutni, és még élőben is tudnak reagálni a történtekre, hiszen az elemzőstáb ott ül a meccseken, összeköttetésben az edzővel. Ennek nyilván megvannak a korlátai – utalhatunk itt a magyar–svájci Eb-mérkőzésre, amin az elemzők látták, mivel lepik meg a magyar válogatottat a svájciak, ám a pályán levők nem tudtak reagálni –, de az információbőség csökkenti a kémkedés jelentőségét.
Ugyanakkor mindig furdalhatja a szakmai stábok oldalát a kíváncsiság: mit csinál a másik csapat? Mivel próbál meglepni? Van-e esetleg „kísérleti fázisú” pontrúgás-kombináció, vagy meglepő változtatás? S mindezek mögött a kimondatlan kérdés saját maguk számára: felkészültünk eléggé az ellenfélből? A futballvilág egyik leginkább „felkészülésmániás” edzője, Marcelo Bielsa 2019-ben minden ellenfélre kémet küldött, amíg az egyik gyakornoka le nem bukott – a Leeds–Derby meccs előtt, a bokrokban bujkálva. Bielsa aztán egy egészen elképesztő prezentáción mutatta be saját – döbbenetesen alapos – jegyzeteit, hogy bizonyítsa: azért volt információja kémkedés nélkül is…
Miért küldtem el egy embert, hogy megnézze az ellenfelünket? Mert ez csökkenti a meccs előtti szorongást; no meg azért, mert elég hülye vagyok ahhoz, hogy engedélyezzem ezt (…) Amit tettem, az nem illegális. Nincs definiálva, nincs korlátozva sem. Nem gondolom, hogy jó dolog lenne, de nem is törvénytelen. Attól viszont, hogy nem illegális, még nem feltétlenül jó dolog
– magyarázta Bielsa. Az angol labdarúgóliga végül 200 000 dollárra bírságolta meg a Leedset és megváltoztatta szabályait: az új, 127. paragrafus szerint a mérkőzést megelőző 72 órában tilos az egymással megmérkőző kluboknak „közvetve vagy közvetlenül” a másik edzéseit megnézni.
Bielsa is utalt arra, hogy a kémkedés régóta hozzátartozik a futballhoz. A videófelvételek korszaka előtt így lehetett információkat szerezni, főleg külföldi ellenfél esetén: az edzők kihasználták az informális hálójukat, hogy feltérképezzék ellenfelüket (az ellenfelet ismerő szakembereket, játékosokat, újságírókat kérdeztek ki), „legálisan” megfigyelőt küldtek annak nyílt edzésére vagy mérkőzésére, no meg nem ritkán „illegálisan” is kémkedtek a tréningeken.
Akadt pár eset a közelmúltban
A Sporthírlap például 1936-ban arról számolt be, hogy a szombathelyiek és a szolnokiak is szurkolókat kértek fel arra, hogy megfigyelje az ellenfelet, és a leírás alapján ez bevett gyakorlat lehetett. De nem csak taktikai dolgokat próbáltak kilesni: egy 1923-as hír szerint (a profi–álamatőr–amatőr viták csúcspontján) az angolok „titkosügynököt” küldtek Belgiumba, hogy megpróbáljanak bizonyítékot szerezni arra: a belga válogatott játékosok valójában profik.
A gyakorlat megítélése országról országra eltérő, és kulturális különbségeket mutat: Bielsa elmondása szerint Dél-Amerikában mindennapos dolognak számít, és senki sem törődik vele különösebben; a kontinentális európai futballban szintén nem kapják fel nagyon rajta a vizet, az angolok viszont sportszerűtlen, az íratlan labdarúgó-etikettbe ütköző cselekedetként tekintenek rá.
Hogy a kémkedés mennyire elterjedt szokásnak számít, arra rávilágít pár eset a közelmúltból.
