Anthony Martial angliai karrierje mindent elmond a Manchester United közelmúltjáról

Megkapta a balszélen, nekilódult, befűzte a Liverpool belső védőjét, majd belsővel kilőtte a hosszú sarkot. Akár egy tetszőleges Thierry Henry-gólt is körülírhattunk volna az Arsenal aranykorából, ám most Anthony Martial manchesteri debütálását idéztük föl 2015-ből.

Az akkor 19 éves francia támadó hosszú tárgyalások után érkezett az Old Traffordra, a megszerzése nem volt egyszerű, az AS Monaco több, neki kedvező kitételt foglalt a szerződésbe:

• 10 millió fontot kapnak a hercegségbeliek, ha Martial eléri a 25 gólt a Unitedben (pipa),
• újabb 10 milliót, ha megnyeri az Aranylabdát 2019-ig (nem történt meg),
• és még 10 milliót, ha 25-ször behívják a francia nemzeti tizenegybe (pipa).

Ezek is valamelyest árulkodnak arról, Martialt mennyire magas polcra helyezték akkoriban a francia tehetségek közt, és persze egyfajta visszaigazolás volt arról is, szerződtetése mit jelentett a MU-nak. A Ferguson-érát követően és David Moyes csúfos bukása után a jó pedigrével érkező Louis van Gaalnak megadták az esélyt, hogy a jövő Unitedjét is elkezdje építeni. Ebbe a koncepcióba beleillett Martial, aki vitathatatlanul ígéretes futballista képét mutatta a Ligue 1-ben, abban a monacói gépezetben, amit Leonardo Jardim épített fel.

Van Gaal eredetileg csak évekkel később akarta leigazolni Martialt, ám miután a játékos rendszeres kezdő lett a Monacóban, és jól is teljesített a BL-ben, hetente kezdték ráaggatni „az új Henry” jelzőt. Lépni kellett, Jorge Mendes szuperügynök pedig megmozgatta minden tudását a transzferért.

Persze megeshet az is, hogy a franciák simán csak ügyesen játszottak a kártyáikkal, és a világ összes pénzét épp akkor elégető Manchester Unitedet úgy húzták le fontmilliókkal, ahogy nem szégyellték.

Martial az első manchesteri szezonjában leginkább balszélsőt játszott, 17 gólt rúgott, 9 gólpasszt adott, húzóembere lett a Unitednek. Labdavezetési képessége és cselezőkészsége a szurkolók egyik kedvencévé varázsolta, amin kétségtelenül nagyot lendített a bemutatkozásakor szerzett, Liverpoolnak lőtt szólógólja: Martin Škrtelt úgy megforgatta, hogy a szlovák biztosan nem szívesen emlékszik vissza arra az estére.

Van Gaal távozásával más idők köszöntöttek be a Unitednél: megérkezett José Mourinho, aki hamar összeakasztotta a bajszát a franciával. Kritikával illette Martialt amiatt, hogy szélsőként megrekedt a fejlődésben, továbbá felrótta neki, lehetne jóval elhivatottabb az edzéseken és éles meccseken is.

A portugál edző aztán ingyen szerződtette Zlatan Ibrahimovićot, ennek nyomán a franciától elkobozta a svédnek „kijáró” kilences mezt. Ez a húzás érthetően nem tetszett Martialnak, aki nemcsak a kilences pozícióra kapott klasszis vetélytársat, de a szélre is, mert később gigafizetéssel a csapathoz édesgették – a Unitedbe másképp szerződni nem kívánó – Alexis Sánchezt, aki bére és státusza miatt szüntelen a kezdőben találta magát a bal- vagy jobb oldalon. Martial ezzel még kevesebb játéklehetőséghez jutott. Hogy a történet számára még rosszabbul alakuljon, Romelu Lukaku is csatlakozott Mourinho Európa Liga-kompatibilis, bunkerezős kontracsapatához középcsatárként, még inkább kiszorítva a franciát az ék pozícióból.

A portugál pedig több alkalommal fölvetette a klubvezetésnek: talán jobb volna eladni sokat elégedetlenkedő fiatal támadóját.

Egy későbbi interjúban Martial fölidézte, mennyire méltatlanul bánt vele Mourinho azokban az időkben:

Az egész a mezszámcserével indult. Kaptam egy üzenetet Mourinhótól, hogy mit gondolok a 11-es számról, mert jó volna nekem, elvégre Ryan Giggs viselte korábban. Elmagyaráztam, hogy szeretném megtartani a 9-est. Visszatértem a nyári szünetről, és már a 11-es volt az enyém. Tudta, hogy 20 éves vagyok, ha erre visszaszólok valamit, én leszek a tiszteletlen fiatal az idősebbel szemben. A második United-szezonomban a nyakamra hozta Sánchezt, utána alig kaptam lehetőséget, pedig akkor még házi gólkirály voltam.

Mourinho tervébe – hogy Martialt gyorsan elsózzák, minél kevesebbet bukva rajta – nem egyezett bele a klubvezetés, helyette azt remélték, a francia kiteljesedhet egy új menedzser kezei alatt.

Ole Gunnar Solskjærral ez részben megtörtént: a 2019-20-as szezonban 23 gólt és 12 gólpasszt jegyzett a támadó, ezzel élete legjobb idényét produkálva. Úgy tűnt, Martial végre a helyére került a csatár pozíciójában. Csakhogy a – most már tudjuk, a kimagaslóan jónak számító – 2019/20-as szezon után újból mélyrepülésbe kezdett. Hiába játszott az azt követő idényben 36 meccset, mindössze hét gólt írhattak a neve mellé, sokszor valóban bűnrossz teljesítményekkel.

Nem bújt ki a felelősség alól, a France Footballnak adott korábbi interjújában egyebek közt erről is beszélt:

„Amikor az emberek azt mondják, nem vagyok képes konzisztens, jó teljesítményre, akkor igazuk van. Ha megkapom a lehetőséget, gyakran jól megy a játék, de mikor partvonalon kívülre kerülök, a teljesítményem már nem az igazi. Ördögi kör: kevésbé vagyok hatékony kevés játéklehetőséggel, de így ismét kikerülök a kezdőből. Ilyenkor magamba zuhanok. Egy olyan játékos, mint Cavani akkor is 3000 százalékot nyújt, ha csak pár percet kap.”

Edinson Cavanit azzal a céllal szerződtette a csapat, hogy levegyék a terhet Martialról. A meccsek utolsó negyed órájában a tapasztalt uruguayi rendre zavart okozott, idővel ki is szorította a kezdőből Martialt.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy rengeteg sérült van évről-évre a Manchester Unitednél, aminek miértjeit sokan elemezték már: talán köze lehet az irgalmatlan sok fölösleges futáshoz, ami a rossz taktikákból ered, de a fiziós csapat munkájával, szakmai felkészültségével is lehet valami gond.

Mindenesetre Martial is sokat volt sérült, közel 100 meccset hagyott ki a kilenc Angliában eltöltött szezonja során.

Akadt komoly gond a csípőjével, elszakadt a térdszalagja, játszatták sérülten – így olyan fizikai hanyatlásnak indult, amiből egyszerűen sosem tudott fölépülni, hogy huzamosabb időre visszaverekedje magát a kezdőbe.

Hogy a United nem tud mit kezdeni vele az is mutatta, hogy 2022 tavaszán kölcsönadta őt a Sevillának. Aztán még abban az évben nyáron megérkezett a klubhoz Erik ten Hag, akit lenyűgözött Martial előszezonban mutatott teljesítménye, emiatt közölte a vezetőséggel, szeretné a csapatnál tartani a francia játékost. A holland irányítása alatt töltött első szezonja nem volt sikeres, a holland jóformán alig számíthatott a franciára, egy alkalommal úgy nyilatkozott, Martial szerinte „nem alkalmas arra, hogy heti három meccsen bevethető legyen” – arra utalva, hogy nincs minden rendben a játékos edzésen és pályán mutatott hozzáállásával.

Tavaly szeptemberben folytatódott a szokásos Martial-sztori: a délben tartott edzésre reggel 9-kor érkezett meg, majd mikor közölték vele, hogy hamarabb jött, simán hazament. Sérülések hátráltatták, egyedül, távol a csapattól kellett edzenie, és pályára lépéseivel nem váltott világot, a szurkolók pedig sokkal szívesebben látták Rasmus Højlundot megszakadni a pályán.

Mit tanulhat ebből a United?

A 2023/24-es szezon végeztével Martial elköszönt a klubtól, ingyen távozott – felemás szezonjai ellenére a szurkolók skandálták a nevét a Manchester City ellen megnyert FA-kupa döntő után. A számok nyelvére lefordítva ilyen volt Martial unitedes pályafutása:

• összesen 317 mérkőzésen lépett pályára, 90 gólt szerezve
• az elmúlt három évben azonban mindössze 12-szer volt eredményes, utolsó unitedes szezonjában pedig mindössze kétszer talált be 19 meccsen
• mindezek ellenére heti 250 ezer fontot tett zsebre azt követően, hogy 2019-ben hosszabbított vele a klub (ha hinni lehet a híreknek, a Bolognától szerződtetett Joshua Zirkzee heti 56 ezer fontot keres majd),
• és a már említett sevillai kölcsönjátéka sem igen rázta fel, a spanyol csapatban is csak egy gólja volt.

A brit sportsajtó a francia támadó pályán látott testbeszéde, enerváltsága alapján a hozzáállását is rendre megkérdőjelezte. Ezt a klublegenda, Paul Scholes is több alkalommal fölemlegette:

Az benne az érdekes, hogy fogalmam sincs, középcsatár-e például. Próbál sokszor betörni a tizenhatoson belülre, de nem túl nagy elánnal. Szerintem túl sokszor kell neki elmondani, mit csináljon a pályán, vannak ilyen játékosok, akiknek két percenként adni kell új instrukciókat.

Egy másik klubikon, Ryan Giggs szerint Martial „tehetséges, nem rossz srác, de folyton rajta ül valamiféle letargia”.

Korábban a SkySports készített egy lesújtó statisztikát Martialról a 2019/20-as – azaz a számára legjobban sikerült – szezonban, összevetve akkori teljesítményét a liga legjobb támadóival (Sadio Mané, Raheem Sterling, Mohamed Szalah, Aubameyang szerepeltek a listán). Kiderült, a francia futja a legkevesebbet 90 perc alatt, és sprintek számában is messze elmarad az említett játékosoktól (10,3 sprint/90 perc alatt, a második legrosszabb mutatót ekkoriban Szalah neve mellé írhattuk 13,6-tal).

Anthony Martial Unitednél eltöltött időszaka elég lesújtó képet fest a klub hosszú ideig regnáló vezetőségéről is, élükön Ed Woodward néhai vezérigazgatóval, már csak amiatt is, hogy legalább öt szezont ilyen magas fizetésen, ennyire kevés játékidővel tölthetett el egy topklubnál. A 2023-24-es szezonban Martial még mindig benne volt az öt legjobban fizetett labdarúgóban a klubnál.

Ilyen fizetési igényekkel, és azzal a fizikai állapottal, amellyel elhagyta a Unitedet, egyhamar biztos, hogy talál magának új csapatot. A modern futballban igen komoly hátránnyal indul egy olyan csatár, aki a nyomásgyakorlásban nem jeleskedik, különösen a tizenhatos környékén. A legfrissebb hírek alapján a Serie A-ba frissen följutó Como 1907 kívánja szerződtetni a franciát, korábbi klub- és honfitársával, Raphaël Varane-nal.

Amellett, hogy a legtöbb manchesteri góllal rendelkező játékosok listáján beküzdötte magát az első húsz közé, Anthony Martial karrierje a Woodward-éra legsötétebb időszakának lenyomataként maradhat meg inkább a fejekben, egyben példaként szolgálhat a United újjáalakuló klubvezetésének is arról, hogyan ne fizessék rögtön túl a fiatal tehetségeket, és hogy a bérezéseket inkább a mutatott teljesítményhez kössék.

Anthony Martial nem maga volt a probléma a Manchester Unitednél, mert a menedzserválasztással is akadtak gondok az ő manchesteri évei alatt. De kilenc év épp elég idő ahhoz, hogy megállapítsuk, talán mindenki többet látott bele, mint amire valóban képes. Egy kis levegőváltozás alighanem neki is jót tesz majd.