Minden idők legsimább vb-döntőjének ígérkezett az 1954-es. A földönkívülieknek nevezett magyarok győzelmére alig 1,75-szörös pénzt fizettek volna a fogadóirodák. A nyugatnémet diadal szorzója 9 volt.
A világbajnokság kezdete előtt a Kicker sportmagazin azt írta a Thuni tó partján, a Strandhotel Belvedere-ben elszállásolt nyugatnémet együttesről: „Minden józan ésszel összhangban lenne, ha a csapat nyolc napon belül elhagyná Spiezet.”
Hiába, még nem volt Bundesliga és egyetlen profi játékos sem az NSZK-ban. Több nyugatnémet labdarúgó fizetés nélküli szabadságot vett ki a vb-re. A keret tagjainak válogatottsági átlaga alig 6,7-et tett ki.
Ezzel szemben a világverő magyarokról szuperlatívuszokban írt a világ, kivéve talán a brit Daily Telegraph-ot, amely megjegyezte:
Magyarország labdazsonglőrei határozott védekezéssel ellenőrizhetők.
Hogy a vb első magyar–nyugatnémet mérkőzésén (8:3) ez nem sikerült? Abban egy mesterterv is szerepet játszott. Sepp Herberger szakvezető már áprilisban közölte a nyugatnémet szövetség vezetőivel, hogy a magyarok elleni csoportmérkőzésen a vegyes csapatot játszatja. A német szurkolók ezt nem tudták, a súlyos vereség után a szövetségi kapitány levelek özönét kapta, hogy mondjon le vagy akassza fel magát.
Ám Heinz Kwiatkowski, Hans Bauer, Paul Mebus, Richard Hermann és Alfred Pfaff bevetésével öt játékosát pihentette az egyenes kieséses szakaszra. Ráadásul Werner Liebrich „agyonrúgta” Puskás Ferencet, aki aztán a döntőig egyetlen percet sem játszott. Liebrich apja kommunista volt, több koncentrációs tábor poklát is megjárta, a fia nyilván nem bálványozta a náci párttag Sepp Herbergert.
A magyar csapat néhány tagjának lelkét ugyanis felbolygatta, hogy Sebes Gusztáv szakvezető a döntőre beállította Puskást. A csapatértekezleten Czibor Zoltán és Kocsis Sándor elsápadt, mert a 7-1-es magyar–angol után Bozsik József és Puskás a többszörösét kapta annak a pénznek, amit a többiek vehettek fel. Ezt pedig nem bocsátották meg, és a sérült „kivételezett” ellen fordultak.
