Luciano Spalletti megosztó alak. Okos, felkészült edző, ezt senki nem vitatja, ráadásul a világ legcukibb figurája, akitől mindig várható valami humoros megjegyzés. Ha nyer a csapata. Ha viszont kikap, akkor ordas nagy tahóvá változik, gondolkodás nélkül küldi el a bánatba az újságírókat, a szurkolókat vagy éppen a klubelnököket. Közmondásos, hogy nem egy nagy vesztő.
Spalletti az Európa-bajnokságon a spanyolok elleni arcpirító vereség, majd a horvátok elleni, a kutya szájából visszahozott pontocska után is üvöltözött egy sort a sajtótájékoztatón, és nekem az utóbbinál egyből beugrott Talant Dujshebaev esete a magyar kéziválogatottal: az Európa-bajnoki – csont nélkül abszolvált – kiesésünk után a tatár is megsértődött, és élő adásban kezdett el hepciáskodni a jogos kérdéseket feszegető újságíróval. Pont, amikor a legmélyebben kellett volna hallgatnia.
Nevében címvédő
Az, hogy egy nappal a kiesés után Luciano Spallettinek nemhogy állása van, de Gabriele Gravina szövetségi elnök (vele nem lesz ilyen könyörületes a FIGC elnöksége jövő márciusban) meg is erősítette a posztján az olasz válogatott szövetségi kapitányát, tulajdonképpen az olasz futball kórképe.
Az, hogy az elmúlt két szezon hat nemzetközi kupadöntőjéből ötben volt olasz csapat, reményt adott az Eb előtt, hogy talán a válogatottal is megtörténik a csoda.
Hiszen miért is ne történhetett volna meg? Az egy évvel korábban a BL-helyekről is lecsúszó Napolival tavaly Spalletti csodát tett, félholtra pofozta a Serie A mezőnyét, és sok kiváló formában játszó spílerből építhetett új válogatottat. Úgy tűnt, a három rendkívül fontos távozó (a védelemből Chiellini és Bonucci, a középpályáról Verratti nyugdíjazta magát) ellenére össze tud állni egy olyan olasz válogatott, amely ha nem védi is meg a címét, de nem vall szégyent.
Végtére is a tavaly BL-döntőt játszó Inter olaszaira bőven lehetett alapozni, és több csapatban is felbukkantak olyan játékosok, akikről úgy tűnt, készen állnak a legmagasabb szintre. Calafiori (Bologna), Scalvini (Atalanta), Buongiorno (Torino), Cambiaso (Juventus) mellett az Eb-győztes csapat zászlóvivői, Barella, Jorginho, Chiesa és Donnarumma is azt ígérte, Spallettire nem vár lehetetlen feladat, hogy ütőképes csapatot hozzon össze. Legalábbis könnyebbnek tűnt, mint bajnokot csinálni a Napoliból.
Senki nem tudta, senki nem értette
A végleges olasz keret kihirdetésétől az utána következő két felkészülési meccsen át egészen a szégyenletes Eb-búcsúig Luciano Spallettinek kis túlzással nem akadt jó döntése. És ennek a kétségkívül sarkos megállapításnak az ad további mélységet, hogy meggyőződésem:
Nem adott támpontot a Mister ötleteivel kapcsolatban a kerethirdetés, ami már eleve igen furcsa. De ezt még rá lehetett fogni arra, hogy az Eb-győzelem óta folyamatos mélyrepülésben lévő olasz válogatott edzője nem akarja feltárni a lapjait a torna előtt. A közvetlenül a torna előtt lejátszott két utolsó felkészülési meccsen más formációban, más játékosokkal állt fel a csapata, így mindenki kíváncsian várta, hogy néz majd ki a címvédő a torna nyitómeccsén.
- Ragaszkodik vajon a Mister kedvenc formációjához, és 4-3-3-ban, esetleg 4-2-3-1-ben játszatja az olaszokat? Vagy mivel az olasz élcsapatok nagy része háromvédős rendszerben játszik, formációt vált és a 3-5-2-t, vagy még inkább a 3-4-3-at választja?
- Ha előbbi, akkor miért mondott le a gyászos szezont futó Napoliban is egész jól teljesítő Matteo Politanóról? Ha utóbbi, akkor miért nincs a csapatban a Juve középpályása, Manuel Locatelli, akinek bár nem volt igazán jó éve, de biztosan jobb volt, mint a beválogatott Michael Folorunshónak?
- Ha négyvédős, akkor ki a balhátvéd, merthogy abból pont egy sincs a keretben? Miért nincs ott az Eb-n a kiváló idényt teljesítő torinói Samuele Ricci, aki olyan hiányposzton játszik, ami bizonyos játékhelyzetekben – így utólag már tudjuk: például a spanyolok elleni káprázatos pofonzuhatag esetén – nagyon is jól jönne?
Ott volt viszont a keretben Davide Frattesi, aki egész évben alig játszott az Interben, mert Simone Inzaghi nem tudta feltenni egyszerre Barellával. Ott volt a rendhagyó iskolát követő, a védekezéstől irtózó jobbhátvéd, Raoul Bellanova. Ott volt az AS Romában is csak csereként alkalmazott, az első pofontól elszontyolodó Stephan El Shaarawy. És ott volt Nicolo Fagioli, akinek a fogadási ügye miatt kirótt eltiltása két fordulóval a bajnokság vége előtt járt le. Ennyit játszott egész évben.
