A 2024-es Európa-bajnokság egyik legszívfacsaróbb eddigi képe az a fotó, amely az olasz–horvát (1–1) mérkőzés után készült Luka Modricról. A zseniális horvát középpályás félmeztelenül, egy elcserélt olasz mezzel a nyakában áll a meccs legjobbjának járó trófeával, frontsokkos tekintettel, annak tudatában, hogy a 98. percben kapott egyenlítő gól kiejti csapatát a tornáról.
Könnyen lehet, hogy a közelmúlt egyik legnagyobb passzmesterét utoljára láttuk a nagy válogatott tornák színpadán – a műfaj egy másik koronázott királya, a német Toni Kroos is visszavonul –, és ez korszakhatárt jelez a horvát válogatottnak. A mostani torna és a várakozásokat alulmúló szereplés talán azt is mutatta: a horvátok húzóember veteránjai már nem tudnak annyi extrát hozzátenni a játékhoz, mint korábban; a fiatalabbak meg (Josko Gvardiol kivételével) még nem tartanak ott, hogy átvegyék a stafétabotot, és a közvetlen elittel is tartsák a lépést.
Mert egy dolog az olaszok elleni döntetlen – Zlatko Dalic szövetségi kapitány érthetetlennek nevezte a nyolcperces ráadást, amelynek végén a címvédő megszerezte az egyenlítő találatot –, de a horvátokkal az első mérkőzés első félidejében felmosták a pályát a spanyolok, a második meccsen pedig az albánok is megérdemelten ikszeltek velük.
Persze nem Horvátország válogatottja az első kiemelkedő balkáni vagy közép-európai válogatott, amelyik így járt. Maguknak a horvátoknak is ismerős lehet a szituáció: az 1998-as, világbajnoki bronzérmes csapat ki sem jutott a 2000-es Európa-bajnokságra (Jugoszlávia és Írország megelőzte selejtezőcsoportjában), majd a még Davor Sukert, Robert Prosineckit, Alen Boksicot, Zvonimir Soldót, Robert Jarnit a keretében tudó Vatreni kizúgott a 2002-es világbajnokság csoportkörében.
Annak a csapatnak 27,7 év volt az átlagéletkora, akárcsak a mostaninak. Ez a válogatottak mércéjével kicsit öregecskének számít, és arra utal, hogy lassan itt az ideje a generációváltásnak, de önmagában még nem gátja a sikerességnek – hogy mást ne mondjunk, az argentinok 27,8 év átlagéletkorú kerettel nyerték meg a legutóbbi világbajnokságot.
Ugyanakkor gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy nagy generáció addig járja a tornákat, amíg öregedésük (és hanyatlásuk) egyszer csak nyilvánvalóvá nem válik. Főleg, ha egy olyan országról van szó, melynek nem végtelen a merítési lehetősége, nincs topligás vagy azt megközelítő bajnoksága, és egészen ritka, kiemelkedő játékosgenerációja volt.
Minden idők legjobb román válogatottja 1994-ben fantasztikusan futballozott a világbajnokságon, és kis híján elődöntőbe jutott. Az 1996-os Eb már rosszul sült el (kiesés pont nélkül a csoportkörben), de az 1998-as világbajnokságon sikerült eljutni a nyolcaddöntőbe, ahol éppen a horvátok állították meg a románokat.
A 2000-es Eb volt a Gheorghe Hagi vezérelte csapat hattyúdala: a románok az első kört még túlélték, ám az Olaszország elleni negyeddöntőben kiállították a Kárpátok Maradonáját, aki így válogatottjával dicstelenül távozott. A románok 1998 óta nem jutottak ki világbajnokságra, az Eb-k közül pedig a mostanin kívül csak a 2008-as és 2016-os tornán szerepeltek, mindkettőről nyeretlenül estek ki.
A bolgárok aranygenerációja szintén az 1994-es világbajnokságon kápráztatta el a közvéleményt. Hriszto Sztoicskovék az elődöntőbe jutottak, de már az 1996-os Eb-n sem ment nekik (kiestek a csoportkörben), az 1998-as vb pedig gyalázatosan sikerült. A valaha látott legjobb bolgár generáció a spanyolok elleni 6–1-es vereséggel lépett le a színről. Bulgária azóta egyszer szerepelt csak nagy tornán (a 2004-es Eb-n – három vereséggel tökutolsó lett), a legutóbbi hat vb-ről és öt Eb-ről egyaránt hiányzott.
Ha a mutatott játék döntött volna, akkor alighanem a csehek nyerik a 2004-es Európa-bajnokságot, de csúcson levő csapatuk (más favoritokhoz hasonlóan) elhasalt a későbbi győztes görögök ellen. A 2006-os világbajnokságon még szerepelt az időközben veteránná vált Pavel Nedved, Karel Poborsky, Tomás Galásek, Jan Koller tengely, ám a válogatott kiesett a csoportkörben. A csehek azóta nem jutottak ki egyetlen világbajnokságra sem, és bár az Európa-bajnokságok rendszeres résztvevői, az újabb garnitúrák nem hasonlíthatók az 1996-os Eb-ezüstérmes vagy a 2004-es Eb-elődöntős csapathoz.
A fenti válogatottakban közös, hogy azok klasszisokból álló magja, illetve vezéregyénisége már fénykorán túl érkezett meg arra a tornára, amely végül csalódással zárult. Sztoicskov 32 éves volt, amikor az 1998-as világbajnokságon szerepelt, és hű harcostársai (Boriszlav Mihajlov, Trifon Ivanov, Kraszimir Balakov, Zlatko Jankov, Lubo Penev, Emil Kosztadinov) is mind túl voltak a harmincon.
Hagi már 35 volt a 2000-es Eb-n, és a románok legfontosabb emberei (Bogdan Stelea, Miodrag Belodedici, Gheorghe Popescu, Dan Petrescu, Dorinel Munteanu, Ioan Lupescu) szintén harmincasok voltak. A 2006-os cseh válogatottban Nedved 33 volt, és Poborsky, Galásek, Koller, valamint Vratislav Lokvenc szintén elmúlt 30, Marek Jankulovski és Tomás Ujfalusi pedig 30 felé ballagott.
A horvátok vb-ezüst- és bronzérmében kulcsszerepet játszó Modric, Perisic, Vida, Kramaric, Brozovic, Kovacic hatos minden tagja 30 fölött jár, Modric a 40-et közelíti. A 2002-es horvát vb-csapat profilja ugyanilyen képet mutatott, ahogy azt említettük.
A legnagyobb sztár(ok)nak a rosszul sikerült záró felvonás volt az utolsó tornájuk: Sztoicskov az 1998-as vb után egy évvel vonult vissza a válogatottól, Hagi a 2000-es Eb után, Suker és Prosinecki a 2002-es vb után, Nedved és Poborsky a 2006-os Eb-t követően. Azt még nem tudjuk, hogy Modric vagy a horvát keret többi veteránja miként dönt.
Az említett csapatok teljes keretének koreloszlását itt lehet böngészni (a fölső sor kattintható, így csapatonként is meg lehet tekinteni az ábrát). Feltűnő, hogy a klasszisok döntő többsége már túljutott pályafutása zenitjén, az utánuk következő generáció pedig vagy jóval gyengébb képességű (Románia és Bulgária esetében), vagy még nem tartott ott, hogy átvegye a nagyok helyét.
„Az együttvéve 375 válogatottsággal bíró középpályástrió [Brozovic, Kovacic, Modric] még mindig tud passzolni, ám lehet, már nem tud olyan jól letámadni (…) A korosodás problémája, hogy minden vereséget rá lehet fogni a hanyatlásra. Lehetett ez egy rossz nap, ahogy Dalic állította. De lehetett egy korszak vége is” – vélekedett az egyik legelismertebb szakíró, Miguel Delaney az Independent hasábjain a horvát–spanyol mérkőzés után. Majd így folytatta:
Modricot nem tudják megfelelően pótolni a horvátok. A válogatott minden korcsoportjával van valami gond: a legidősebbek már kezdenek túl idősek lenni, a fiatalabbak – Gvardiol kivételével – pedig nem tűnnek ugyanolyan tehetségesnek
A fiatal horvát játékosok – Gvardiol mellett Josip Sutalo, Josip Stanisic, Luka Sucic, Martin Baturina – persze még rácáfolhatnak Delaney-ra, de valami tényleg nem smakkolt. Tény, hogy a horvátok balszerencsések voltak, sok helyzetet elpazaroltak és rosszul játszották le a hajrákat, de a WyScout komplex teljesítményindexe alapján – ne feledjük, két csoportban még nem játszottak – Modric csak a 13., Kovacic a 15. helyen áll a belső középpályások rangsorában, Brozovic pedig 6. a védekező középpályások között.
A csatároknál és támadóknál egyedül Andrej Kramaric szerepel a horvátok közül az elitben (7. a támadók rangsorában, a csatárok között sehol senki). A hátvédsorban megint csak nincs horvát a teljesítményindex-élmezőnyben, a kapusok közül Livakovic adatai kimondottan gyengék (csak ketten rosszabbak nála az úgynevezett megakadályozott gólok mutatóban).
A passzjáték rendben volt, a kidolgozott helyzetek mennyisége is (bár az Opta adatai szerint Modric csupán három helyzetkialakítással tudott hozzájárulni a horvát támadójátékhoz, amivel csak a 62. helyen áll az Eb-mezőnyben), de a befejezéssel már súlyos gondok akadtak.
„Túl sok gólt kapunk, ez a legfőbb problémánk; a játékosaink is idősebbek” – jegyezte meg Dalic még a sorsdöntő, olaszok elleni csoportmérkőzés előtt. A védelem a legrosszabbkor, a 98. percben ingott meg a címvédő ellen, ez pedig a korai búcsút jelentette Horvátországnak. A kiesést követően a szakvezető kijelentette: a Nemzetek Ligájában megújulás szükséges, gyorsabb, modernebb futballt szeretne játszatni a válogatottal. A generációváltást most már tényleg muszáj lesz levezényelni.
„Nem vagyok szkeptikus, csak realista. A hanyatlás eljön, és ez elkerülhetetlen. Amikor Luka abbahagyja, az pótolhatatlan veszteség lesz a válogatottnak” – mondta még az Európa-bajnokság előtt Slaven Bilic, az egykori horvát szövetségi kapitány.
Modric az Eb-történet legidősebb gólszerzőjeként ballaghatott le az olaszok elleni találkozó után, a mezőny legjobbjának járó díjat is megkapta – kevés elismerést fogadtak lehangoltabban. Nem lehet azt mondani, hogy ne tett volna meg mindent 38 évesen is. De – ahogy a horvát drukkerek megjegyezték – már nem lehet Superman.
A labdarúgás nagyon kegyetlen tud lenni. Örökké szeretnék játszani, de tudom, hogy ez képtelenség. Egy nap be kell majd jelentenem a visszavonulásomat, de még nem tudom, mikor jön el ez a pillanat
– búcsúzott az elmúlt két évtized egyik legzseniálisabb középpályása.
Az időt még ő sem tudja legyőzni.