A magyar válogatott egyik nagy teljesítménye a mítoszrombolás – testben és fejben is bírja a hajrákat Marco Rossi csapata

„Ha már itt és a cseréknél tartunk: cseppet sem bánnánk, ha mondjuk Ádám Martiné lenne a döntő szó, mondjuk a 92. percben…” – írtuk a magyar cserejátékosok helyzetével foglalkozó cikkünkben a hétvégén. Nem Ádám Martiné lett, hanem Csoboth Keviné és nem a 92., hanem a 100. percben, de aligha bánja bárki, mert tényleg jött a kispadról az extra – a skótok ellen 1–0-ra megnyert meccs katartikus befejezést hozott.

Ha nincs az a mintaszerűen végigvezetett kontra, akkor a magyar csapat nyeretlenül, csoportnegyedikként kiesik és megy haza – így még számolgathat és papírforma-eredményekre (igaz, azokból elég sokra) van szüksége ahhoz, hogy továbbjusson a négy legjobb csoportharmadik egyikeként. Ha nincs az a mintaszerűen végigvezetett kontra, akkor Csoboth Kevint alighanem sokáig kísérti a hajrában kapufára rúgott ziccere, és biztosan többen megjegyezték volna:

Elátkozott a hajrá a magyar válogatott számára!

Pedig az elátkozott hajrá mítosza nem több ennél – mítosz, és valószínűleg pár futballtrauma leképezése. Mert persze, ott van Helmut Rahn 84. perces győztes gólja (és Puskás Ferenc les miatt meg nem adott találata) az 1954-es NSZK–Magyarország döntőn, Ralf Edström 77. perces, a magyar csapatot kiejtő fejese az 1973-as magyar–svéd vb-selejtezőn, Alexandre Czerniatynski potyaízű lövése a 76. percben a ’82-es világbajnokságon, a Csank-csapat kálváriája, meg Ibrahimovic „fucking goaljai” az utolsó pillanatokban. Sőt, az előző Európa-bajnokságon összesen négy gólt kapott a válogatott a mérkőzések hajrájában. De amikor történik valami rossz – ebben az esetben egy későn kapott gól –, akkor az ember hajlamos a korábbi hasonló (azaz rossz) történésekkel párhuzamot vonni, és nem gondol az ellenkező kimenetelű eseményekre.

„Elátkozott perceink béklyójában” – szerepelt a Nemzeti Sport címlapján, miután a magyar válogatott hazai pályán 1–1-es döntetlent játszott Svájccal, úgy, hogy Stéphane Chapuisat a 91. minutumban egyenlített.

Pedig ha megnézzük a magyar férfi válogatott 1902 óta tartó történetét, akkor a 90. percben vagy később szerzett gólok eloszlása erősen pozitív. Csak egy hosszabb rossz széria erősen befolyásolja a percepciót.

Erre azért igazán nem lehet azt mondani, hogy meg lenne átkozva a meccsek véghajrája…

Azt viszont nem csak a képzeletünk (meg az asszociációs képességünk) mondatja velünk, hogy Marco Rossi csapata kimondottan jól összpontosít a mérkőzések sorsdöntő pillanataiban. Az olasz szakember 2018-ban vette át a stafétabotot Georges Leekenstől, aki egy 92. percben, öngóllal elbukott magyar–ausztrál után lépett le a színről. Rossi kapitánysága alatt a válogatott kimondottan jó hajrámenővé vált, nem véletlenül említette a skótok elleni mérkőzés után több játékos is, hogy ez a csapat egyik jellemzője. Ha etapokra bontjuk a mérkőzéseket, akkor a 75. perc utáni szakaszban Rossi együttese 22–14-es, a 80. perc utániban 20–11-es gólkülönbséggel áll – ez pozitívabb, mint bármelyik korábbi szakasz „plusz-mínusz mutatója”. Több meccset döntött el a maga javára a hajrában, mint amennyit elveszített.

Ráadásul tétmérkőzésen, a 90. percben vagy később, sorsdöntő pillanatban – egygólos különbségnél vagy döntetlen állásnál – szinte mindig a magyar válogatott tudta a maga javára fordítani a mérkőzést vagy kedvező eredményt kicsikarni:

• Szoboszlai Dominik 2020-ban az Izland elleni pótselejtezőn (2–1) a 92. percben szerzett góljával juttatta ki a magyar csapatot az Eb-re, előtte Loic Nego a 88.-ban egyenlített,
• Varga Kevin a törökök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen (2–0) a 95. percben szerezte meg a győzelmet bebiztosító második gólt,
• a bolgárok elleni idegenbeli Eb-selejtezőn (2–2) Szoboszlai beadása után Aleksz Petrov öngólja hozta meg a magyar kvalifikációt érő egyenlítő gólt a 97. percben,
• Montenegró ellen (3–1) Nagy Ádám a 93. percben biztosította be a csoportelsőséget,
• a Skócia elleni Eb-csoportmérkőzésen (1–0) Csoboth Kevin a 100. percben szerezte meg a győztes és harmadik helyet érő gólt, mely egyben a kontinenstornák történetének legkésőbbi, rendes játékidőben szerzett gólja is lett.
• A mérleg másik serpenyőjében a magyar–svájci Eb-mérkőzés (1–3) áll, melyen Breel Embolo a 93. percben vitte be a végzetes döfést.

A mintából az is látszik, hogy amikor a hajrában alulmaradt a magyar válogatott – kivétel ez alól az Eb előtti, Írország elleni felkészülési meccs –, akkor általában egy jobb keretű, nagyobb játékerejű, a meccs nagy részében irányító ellenfél ellen történt ez meg. Közel azonos erősségű ellenfelekkel szemben viszont egészen kiválóan hajrázik a Rossi-csapat, ez egyszerre a mentális erő és a fizikális felkészítettség dicsérete.

Ahogy a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik mondta a vegyes zónában a mérkőzés után:

Büszke vagyok az egész csapatra, ahogy a végéig küzdöttünk, nem adtuk fel.

Az, hogy ez alapjellemzője lett az utóbbi években a magyar válogatottnak, sokatmondó.

Marco Rossi együttese egyébként „csak” a mérkőzés első gólját kell, hogy megszerezze: az ilyen esetekben 28 győzelem, 6 döntetlen, 1 vereség a válogatott mérlege, ami egészen kiváló. Ilyen sokáig természetesen egyszer sem kellett várni a találatra, sőt

valószínűleg Csoboth Keviné volt a magyar válogatott történetének legkésőbb szerzett gólja rendes játékidőben eldőlt mérkőzésen.

Ráadásul ezen az Európa-bajnokságon eddig a magyar válogatott szempontjából a 90. perc utáni történések kimondottan jól alakulnak, és nemcsak saját mérkőzésünkre gondolunk, hanem a csoportharmadik helyet befolyásoló eseményekre:

• az albán válogatott a 95. percben egyenlített Horvátország ellen (ha ez nincs, akkor a B-csoportban már most lenne három, legalább 3 ponttal álló csapat, és a horvát–olaszon egy békés döntetlen alighanem mindkét csapatot továbbjuttatná).
• A szerbek a 95. percben egyenlítettek a szlovénok ellen (ha ez nincs, akkor Szlovénia már a második forduló után 4 pontos, és a C-csoportból biztosan megelőzi a csoportharmadik a mieinket, bárki legyen is az).
• A grúzok a lefújás előtti utolsó pillanatban kihagyták a meccslabdát a csehek ellen (ha berúgják, az F-csoportban is lenne három, legalább három ponttal álló csapat, és a grúzoknak csak arra kellett volna figyelniük a feltehetően B-sort pályára küldő portugálok ellen, hogy ne kapjanak ki egynél több góllal).
• No és ott van persze Csoboth gólja.

Visszatérve az „elátkozott hajrák” mítoszára: a közelmúlt válogatottjainak egyik legértékesebb teljesítménye talán pont a mítoszrombolás.

Igenis, lehet fordítani, vagy lehet győzni az utolsó pillanatokban. Bírhatjuk mi jobban – fejben és testben egyaránt. Nem törvényszerű, hogy egy kiélezett hajrá az ellenfél javára dőljön el. Természetesen ehhez át kellett esni fájdalmas élményeken – lásd a 2021-es Eb-t –, de meglehet, ezek is kellettek ahhoz, hogy három év múlva egy kulcsfontosságú pillanatban, kaotikus végjátékban jól perdüljön a kocka.

Tegyük hozzá: a magyar válogatott nem lett jobb vagy rosszabb attól, hogy Csoboth lövése bement a 100. percben. Nem lesz rosszabb önmagában attól, ha kiesik a csoportkörben (erre még azért így is van esélye, nem is kevés), és nem lesz jobb önmagában attól, ha továbbjut. Ha nem fekete-fehér skálán mérünk, akkor kimondhatjuk: tulajdonképpen eddig az történt, ami a papírforma.

A magyar válogatott kikapott az erősebb svájcitól, amelynek nem szokott problémát okozni a továbbjutás kiharcolása. Alulmaradt a házigazda és remekül összekovácsolt németekkel szemben és megverte – épp csak, hogy, de megverte – a hasonló játékerejű, de kreativitásban és támadójátékban a mieinktől elmaradó skótokat. Ez a három pont és a csoportharmadik hely a papírforma környékén van (talán egy magyar–svájci döntetlen hozta volna pontosan azt, de azon a mérkőzésen az első félidei gyenge teljesítmény megpecsételte a pontszerzési reményeket). Hogy elég lesz-e a továbbjutásra? Azt majd az elkövetkező meccsek eldöntik.

Mindenesetre Csoboth Kevin győztes gólja megragad a kollektív szurkolói emlékezetben. És az sem kis dolog – sőt –, ha ezek az élmények ragadnak meg, és végleg leszámolunk azzal a hiedelemmel, hogy a mérkőzések hajrája végzetes periódus a magyar csapat számára.

Hiszen a változáshoz az is szükséges, hogy a hiedelmeink megváltozzanak, illetve megváltoztassa őket a tapasztalat. Például egy katarzist előidéző, emlékezetes, győztes gól. A századik percben.

Kapcsolódó

„Marco Rossi azt mondta, hogy ezzel a győzelemmel sok károgót sikerült elhallgattatni”

Szoboszlai Dominik az orvosi protokollt kérdőjelezte meg, de mindenki Varga Barnabás miatt aggódott és küzdött a pályán.